Quiltbíró képzés 3

Még mielőtt rátérnék a harmadik modulra, el kell mondanom, hogy 'bírótanoncként" lehetőséget kaptam tavaly, hogy Birminghamben "bírósegéd" (judge's angel) legyek. A jószerencsém Philippa Naylor mellé sorolt, így végignézhettem, hogyan bírál el egy nap alatt 95 darab tradicionális quiltet. Tudni kell, hogy az ottani rendszer szerint minden kategóriában három bíró dolgozik önállóan, az értékeléseiket folyamatosan összesítik az irodában. A nap végén megkapják azon quiltek listáját, amelyek a legtöbb pontot értek el (a mi esetünkben hét mű szerepelt rajta), és aztán együtt választják ki a három díjazottat. Bár szinte végig néma asszisztens voltam (ez volt az elvárás), roppantul érdekes volt Philippa kommentjeit olvasni, illetve a végén megfigyelni a három bíró vitáját, melyik is a legeslegjobb, mik azok a nagyon-nagyon apró dolgok, amelyek elbillentik a mérleg serpenyőjét.
Azt gondoltam, hogy a harmadik modulban már kényelmesebben fogom magam érezni, hiszen nem a művészkönyvekről vagy  a kortárs kínai művészetről kell véleményt mondanom, hanem valami olyasmiről, amihez valamennyire értek. A helyzet azonban kicsit máshogy alakult, és megint csak komoly, szinte megválaszolhatatlan kérdések/dilemmák kapcsán kellett megnyilatkoznom.
A modul címe Tervezés és összeállítás (Design and Constuction) és alapvetően két feladatból áll:

•  Ki kellett választanom 12 quiltet, amiket a) személyesen láttam és b) amelyek különböző technikákat alkalmaznak, és ezekkel a technikákkal kellett egy kb. A4-es darabot varrni. Nem feltétlenül a mini-variációját, de azért nagyjából.
• Meg kellett interjúvolnom 4 quiltművészt annak kapcsán, hogyan tervezi és kivitelezi a quiltjeit.

A 12 quilt kiválasztása eltartott egy darabig, mert a különbözőségen túl az is elvárás volt, hogy olyasmi legyen, amit még soha sem csináltam korábban. Persze lehetett volna "csalni", de semmi értelmét nem láttam. A végén fele-fele arányban választottam Birminghamből és a júliusban Ausztriában látott Heidelbergi Triennálé quiltjei közül.
Először a dolgozatot kezdtem el írni: kikutattam mind a 12 művészt (honlapokat, blogokat stb.), majd a 12 technika kapcsán olvastam el a saját könyveimet, illetve minden, az interneten hozzáférhető információt. Október elején elkezdtem varrni a 12 művecskét: ez a tervezéssel együtt 1-3 teljes napig tartott. Volt, amivel szenvedtem, volt, amivel sokat dolgoztam, de igazán élveztem, és volt, amit kétszer csináltam meg vagy azért mert elrontottam, vagy azért, mert ronda lett..... Fontos szempont volt, hogy semmit sem akartam pluszban venni, mondván úgyis Dunát lehet rekeszteni a foltvarrós cuccaimmal.

Íme öt pár:

Susan Snowden

Betty Busby

Dolores Miller

Maya Chaimovich

Rosie James

Miután készen lettem mind a 12-vel, visszatértem a laptophoz, mivel hogy reflektálnom kellett az elkészítésre: nehéz volt-e, hogy mutat kicsiben, mik a technika kihívásai, hogy lehet másképpen csinálni, érdemes-e kísérletezni, kockáztatni, Több esetben halvány fogalmam sem volt, hogy készült az eredeti munka, néha voltak információmorzsáim, míg néhány esetben pontos leírást találtam a neten.

Ezen közben többek között az alábbi kérdésekre is kellett valamilyen választ adnom bírói szempontból.  Többet ér-e a kézi munka, mint a gépi? Hogy hasonlítható össze egy kézi, egy normál gépes és egy hosszúkaros tűzés? Mennyire használhatóak a modern gépek, pl. a vágógép? Mennyit "ér" egy korábban nem látott technika? Hogyan "aránylik" egymáshoz a tervezés és a megvalósítás? Elnézhető-e egy kevésbé tökéletes kivételezés egy fantasztikus designban? És fordítva: egy kevésbé jó design lehet-e nyertes, ha tökéletesen van megvarrva? 

Egyrészt mivel minket az angol céh képez, minket Birminghamre készítenek fel, azaz arra, hogy egy-egy kategórián belül nagyon sok quilt van, és szinte biztosan van egynél több tökéletes darab. Másrészt ennek a területnek nem igazán van "szakirodalma": vannak persze irányzatok, nagyjából elfogadott vélemények, de nincs fekete-fehér válasz. Most hogy a járvány miatt csúszik a képzésünk, személyes kapcsolatokon keresztül havonta meghívunk egy-egy bírót egy Zoomos beszélgetésre. Ez iszonyatosan hasznos, bár ez sem teszi a helyzetet fekete-fehérré, sőt....

A négy interjúm is ezt a célt szolgálta: az alanyokat a tervezésről, a kivitelezésről, az ars poetikájukról faggattam. Hála Istennek négy nagyon különböző művész állt kötélnek, így az interjúelemzésben volt mit szembeállítanom. A művészek Acélos Magdi, Leah Higgins, Nagy Enikő és Szabó Panni voltak.

Ezzel a modullal teljesen elúsztam. Bár a quilteket már  november közepén postáztam a tutoromnak Angliába, a szöveget csak 28-án fejeztem be, úgy hogy előző éjjel nem aludtam. Ez most csak 9800 szó lett, de persze megint sok-sok képet kellett szépen beleszúrnom.