Kultúra és quilt

Cristina Hoyos és Antonio Gades, a XX. századi spanyol táncművészet emblematikus alakjai. A jelenet számomra a "spanyolság" kvintesszenciája. Sok szeretettel azoknak, akik nem ismerik őket, és azoknak, akik igen, de újra és újra tudnak bennük gyönyörködni.

Időben visszafelé haladva két kedvenc művészem kiállítását is láttam az elmúlt hónapban. Ferdinando Boteróba még 1992-ben szerettem bele. Akkor Párizsban töltöttük a szilvesztert, és a Champs Elysee külső, parkos részén a járdán voltak felállítva a szobrai. Imádtuk ezeket a köpcös-faros-bögyös alakokat. Csak utána tudtuk meg, hogy fest is, így aztán nem volt kérdés, hogy most a Szépművészetiben a helyem. Régen voltam olyan képzőművészeti kiállításon, hogy a közönség egyfolytában mosolyog, kuncog, vihog... Én is ezt tettem - újra és újra visszamentem egy-egy képhez és vihogtam. 2002-ben Salma Hayek - színésznőként és rendezőként - filmet készített Frida Kahlo mexikói festőművészről. Háromszor néztem meg moziban, sírtam és csodáltam őt - az életét és a festményeit. Igazságtalan módon Salma nem kapott az alakításért Oscart, pedig azóta sem láttam őt ilyen jónak. Amikor szeptemberben megláttam, hogy a bécsi Kunstforumban kiállítják 60 festményét, 80 rajzát és töménytelen fényképét, tudt...

Kb. tavaly ilyenkor néhány napig "needle punchingoltam", azaz Berninára átszereltem a spéci talpat és Sheila Smith könyve alapján különböző dolgokkal kísérleteztem. Az egyik darab Kunin (műszálas) filcre készült, vegyes színű gyapjú és organza darabokat "tűztem", majd kiégettem lyukacsosra. Ekkor fel is tettem ide a blogra, és Zelnice azt mondta, ezek madárfészkek. Bár az elnevezés (meg a munka is) nagyon tetszett, nem tudtam, mit kezdeni vele. Most aztán tűztem neki egy alapot (nagyjából felesleges volt), csináltam neki egy keretet, és felvarrogattam néhány helyen a filcet. Még néhány darabka organzát felülről belenyomtam a nagyobb lyukakba és kicsit megpörköltem. Mindössze kb. 25x35 cm, de olyan helyeske.