Gyárablak terv

Nagyon tudálékosan magyarázok itten egy MOMÜ találkozón, de alapvetően ezen akrilfestményke készül a textil. Ennél azért picinyt kevésbé lesz lepattant, de nem áll messze a valóságtól.

Kész vagyok:)

azzal a quilttel, amibe belekukucskálhattatok. Hozzám képest kicsike lett, 70x106 cm, a címe Vérnász. Két hét múlva elmegy a fotója Hollandiába, és onnan már mások döntenek a sorsáról.
És elkezdtem egy újat (nem férek a bőrömben), az a címe, hogy Gyárablak és végre majd meg is mutathatom, akár félkészen is, mert "csak úgy" varrom. Nem lesz szép: egy elhagyatatott, koszos, enyhén málló, rozsdásodó világ látszik majd rajta. Hja, ilyen az élet.....

Aszonták,

reklámozzam magam meg a Céh május 26-i rendezvényét. Megteszem.
Ez egy tradicionális nap lesz, és amikor megkértek, adjam ott magam elő, nem is értettem az okát (azóta sem értem), hiszen én már jó 7-8 éve nem varrtam semmi olyasmit, ami ebbe a kényszerzubbonyba beleférne.
Hogy mégis elvállaltam, azzal magyarázható, hogy egy ideje nagyon kedvelem az ún. modern quilt mozgalmat, ami az USA-ból indult, de Európában is sokfelé vannak követői. Itthon viszont még csíráját sem látom rendezvényeken vagy a blogokon.
A modern quilt minimalista, friss, fiatalos, merész, dinamikus, izgalmas, kötött, de mégis improvizatív. A látszat ellenére vannak szabályai, elsősorban színválasztásban és kompozícióban. Ezt szeretném megismertetni a résztvevőkkel azon a szombat délelőtt a József Attila Művházban.

Ez Jacquie Gering Orange Crush című munkája. További munkákért keressétek az ő vagy Elizabeth Hartman blogját.

Sneak peek (Kukucska)

Ilyet csinálok most: selyem- és gyapjúszálak vízben oldódó fólián keresztül megtűzve. Többet nem mutathatok - már megint pályázat:)

A szavazás eredménye

A kérdés, ugye, az volt, hogy mi a legfontosabb számodra egy új quilt készítésekor: eredetiség, technikai tökély vagy érzelmi hatás. Mivel többen írták, hogy nem látják az eredményt (sőt magát a kérdést sem), el kell mondanom. Rajtam kívül 42-en kattintottatok: 1 szavazat érkezett a technikai tökélyre, 15 az eredetiségre és 27 az érzelmi hatásra.
Most valószínűleg azt várjátok, hogy kommentáljam az eredményt. Nehéz ügy ez, persze van véleményem, nem akarok kibújni a nyilvánosság előtt, de semmiképpen nem hiszem, hogy az én véleményem maga a megtestesült igazság.
A technikai tökéletesség nagyon fontos, mondhatni alapvető egy hagyományos patchwork munkában (tényleg találkozzanak azok a varrások, tényleg ne látsszon az applikációs öltés, stb.), de ezen kívül nem gondolom lényegesnek, pláne nem elsődlegesnek. Törekszem persze arra, hogy a kezem alól kikerülő darabok rendesen nézzenek ki elől-hátul, de a kivitelezés nem elődleges.
Az érzelmi hatáskeltés is fontos persze. Viszont ahogy öregszem, egyre kevésbé törekszem a "szépségre", arra, hogy azt mondhassam, ez szép lesz/lett, akármit is értünk szépség alatt. Sokkal inkább örülök, ha azt mondhatom, hogy érdekes, izgalmas, megkapó, lebilincselő. Ezt persze igen ritkán tudom elérni, de ez vezérel.
Ebből kiderülhet, hogy én magam az eredetiségre szavaztam. Nem feltétlenül jelent ez valami forradalmi újítást, inkább azt, hogy az alkotó benne legyen a műben. Hogy a quilt rólam mondjon valamit: mit szeretek, mi foglalkoztat, mi fontos a számomra.

Kíváncsi vagyok

A bal oldali hasábba egy hétre feltettem egy közvélemény-kutatást, aminek az ötletét Annabel Rainbow adta. Úgy érzem, nem kell megmagyarázni sem a kérdést, sem a lehetséges válaszokat. Valószínűleg sokan úgy érzitek majd, mindhármat be kéne jelölni, de a rendszer csak egyet, a szerinted legfontosabbat engedi kiválasztani.
Nagggyon kíváncsi vagyok a válaszodra!

Egy kis kultúra

Januárban láttam két jó filmet is.

Az Almenya - Willkommen im Deutschland című német tragikomédia a már többször megénekelt "török vendégmunkások Németországban" témát közelíti kicsit új szemszögből. Sokat lehet rajta kuncogni - de nem a törökökön (kivételesen), hanem a németeken, meg a vége felé lehet néhány könnycseppet is ejteni. Tanulságos, humoros, melegszívű alkotás, kiváló szereplőkkel.

Egy kis ízelítő:







Alejandro Innaritu mexikói rendező már a Bábel óta a kedvenceim közé tartozik, most pedig a tavalyi Cannes-ben bemutatott Biautiful-t néztük meg. Na, ez se nem vicces, se nem kedves, hanem tömény szomorúság, depresszió, dráma. Az élet, Barcelona (a legkedvesebb városom) olyan arcát mutatja meg, amiről ritkán készítenek filmet: feketemunkások, feketekereskedelem, szóval az élet perifériája. A sok (számomra ismeretlen) spanyol színész közül toronymagasan kiemelkedik Javier Bardem, akiről eddig is tudtuk, hogy nagyon jó, de itt egyszerűen zseniális, meg is kapta a legjobb színésznek járó díjat ott, sőt az Oscar-jelöltek között is volt.