Most csináltam

Egy újabb kisebb faliképhez stencillel és shivával. Nem lesz romantikus darab, de meleg színekben pompázik majd.

Már nem eladó a lakásom

Ma délelőtt fél 11-kor aláírtam az adásvételi szerződést:)&:(

Shibori

Bár már két éve "tanítok" (értsd, kedvet csinálok a tanuláshoz) festést, még soha nem csináltam hagyományos varrott shiborit. A legutolsó Quilting Artsban volt egy cikk, ahol a szerző a "betegre" tűz egy darab anyagot, utána sűrű fekete festékkel lefesti a tetejét. Majd miután ezek a fázisok kész vannak, festi meg színesre a "hátteret". Nálam a színezés még hátravan.
Amúgy meg mindenkinek kívánok boldog, jó illatú karácsonyt!

A 200. bejegyzésben zselatin-nyomatok

A jó pap holtig tanul ... és én is

Tegnap olvastam egy internetes oldalon a ragasztós módszer "anyjától", kipróbáltam és működik.
Én is szenvedtem azzal, hogy a kétoldalas ragasztós fátyolnál tükrözve kell rajzolni, meg hogy egy bizonyos idő után elválik a papír a fátyoltól. A módszer a leginkább akkor használható, ha egy darab anyagból viszonylag sok darabkát kell kivágni.
1. Az anyag (nagyobbacska) fonákjára szokásosan vasaljuk rá a fátyolt. Kihűlés után húzzuk le a papírt.
És itt jön a csavar!
2. A papírra vékony filccel vagy puha ceruzával rajzoljuk rá a mintát (nem tükrözve!).
3. A visszájával felfelé tegyük le az anyagot, és a rajzolt felével tegyük rá a papírt. Vasaljuk meg kb. 5 mp-ig - és átmegy a minta! Utána pont' az átvasalt vonal mellett belülről vágjuk ki a darabkát.

Más. Muszáj ideírnom: sajnálom, hogy nem tetszik nektek a kastélyos képem. Bevallom, én nagyon boldog vagyok vele:) De hát illések és pofonok...

Az idő vasfoga

A legújabb munkámnak is hosszú története van.
Az úgy kezdődött, hogy a legutolsó Elle Dekorban (pusztán vizuális élvezkedés céljából vásárolom) volt egy képriport, amiben különböző modern bútorokat fotóztak le a turai Schlossberger-kastélyban. A kastélyt Ybl Miklós tervezte kívül-belül, ám az utóbbi - gondolom - 50-60 évben fél kézzel sem nyúltak hozzá: a lepusztult még nagyon enyhe szó. Rozsdás, mállik a vakolat, ki vannak törve az üvegek, hiányoznak a díszítőelemek. A neten csak külső képeket találtam róla, de azért el tudjátok képzelni, milyen lehet.
Az elképzelés az volt, hogy egy kastély "alaprajzát" készítem el, ahol az egyes "szobák" a szokások híven különböző színűek, ám ez a dicső múlt épp hogy előkandikál a rozsdás-vakolatos jelen alól.
Az alapanyag két forrásból jött: voltak a Robtól kapott kis darabka selymek-bársonyok-csipkék, és voltak a nyáron vasszulfáttal festett anyagaim.
Innen már viszonylag egyszerű volt a feladat. A rozsdásokból megcsináltam a "szobákat", majd aláapplikáltam a nemes anyagokat, majd tettem rá egy kis fehér meg kékes shiva mintát. Ezt követően volt némi hajtépés, ugyanis a rozsdás anyagot egyszerűen nem vitte a Bernina: semmilyen cérnát, semmilyen tűvel. Nem könnyen adtam fel, de be kell látnom, hogy a 20 centis szakaszokból álló tűzés nem igazán szép. Bontottam:(
Itt kezdődött a kézi tűzés/hímzés kétszálas osztott hímzővel. A tűzésminta egy mintakönyvből vett szőlőlevél akar lenni, de ez talán csak a legnagyobb négyzetben látszik. A végén még egy kis arany meg kék shivával dolgoztam rá itt-ott, fehérrel pedig az applikációk környékét kentem meg.


Ez sem egy túl vidám darab, úgy látszik, mostanában az elmúlás foglalkoztat. De most úgy gondolom, hogy a következő munkám egy tarka mexikói darab lesz:)

Gúla-alapanyag

Rob anyagdarabkáiból, néhány saját fekete-fehér mintás pamutból és kicsike piros selyemből csináltam ezt a 38x38-as négyzetet Carol Taylor stílusában. Karácsonyi gúlává varrom majd össze, miután beszegtem fehérrel.