Kultúra és quilt

Tegnap quilt-szellőztetés volt. Kb. háromhavonta kipakolom az ágy alatt összehengergetett munkákat, és egész nap nyitott ablaknál az ágyon levegőztetem őket. Ez azért történt éppen tegnap, mert elő kellett vennem az egyik, Violini által szervezett kiállítás darabját. És láss csodát! "Találtam" három olyan kész darabot, amelyek még BE (Blog Előtt) készültek, de a honlapomra se kerültek fel - valamilyen ismeretlen okból. Ez az egyetlen darab 10 éves quiltes múltamban, ami teljesen kézzel készült, olyan 80x150 cm-es lehet. Kb. 2005 őszén kezdtem el, amikor felfedeztem a kék-fehér japán quilteket, és legalább félévig böködtem. (Persze más is készült párhuzamosan). Alul a hullámok egy molinóra vannak felapplikálva, a teteje meg szabályos "nagymama". (Akinek kell néhány kék-fehér papírra már felvarrt darab, van maradékom). A kézi tűzés nem vonul be a tankönyvekbe jó példaként, mert az alján négy réteg van, és hát nem sikerült mindig átérnem a túloldalra. Ez a Trópusi cu

Van egy spirálisan sokféle zöldre festett, kb. méterszer méteres anyagom, amiről úgy gondolom, hogy lehetne belőle egy modern virágos mezőt csinálni. A virágok elkészítéséhez elővettem az Xpandaprint nevű hőre puffadó, viszonylag sűrű masszát. Először ceruzával felrajzoltam a szirmokat, majd vékony ecsettel nagyon vékony réteget vittem fel. Száradás után elővettem a hőlégfúvómat és "domborítottam". A hő hatására összeugrik az anyag (ezért nem lehet közvetlenül a "háttéren" alkalmazni) és olyan gumiszerű tapintása lesz az egésznek. Utána - még egyben - különböző akrilfestékekkel bekentem őket, majd kivágtam. Ez még csak 13 darab - legalább 50-et szeretnék, de egészen haladós munka.

Kész lett, és most éppen - végre - a fényviszonyok is alkalmasak arra, hogy lefotózzam. Mutattam már belőle azokat a részeket, amelyek shivával készültek. A bal felső sarok sötétszürke textilfesték. Az ágacska meg a "tavasz" kiírás színkiszedő pasztával készült. Van alcíme is, az egyik kedvenc versem utolsó sora: "Késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?" ( Shelley: Óda a Nyugati szélhez ).

Tegnap este csináltam ezt. Mondjuk, inkább viccnek tekinthető, semmint komoly műalkotásnak, bár talán ajándéknak kiváló. Jön a karácsony - mondjuk, telerakva szaloncukorral. Elmondom, hogy csináltam. Vettem a virágboltban egy ív fóliát, kerestem két olyan porcelán edényt, ami egymásba illik. Kiszabtam négy darab kb. 35x35-ös fóliát. Sütőpapírra rétegeztem őket, úgy hogy két-két fólia közé bronzszínű angelinát szórtam. Befedtem sütőpapírral és jó meleg vasalóval összeolvasztottam, majd még melegen beletettem az egyik edénybe, majd gyorsan beletettem a másik edényt, és öntöttem bele egy pohár vizet (súly gyanánt). Utána hőlégfúvóval még kicsit rogyasztottam az éleket. Amikor kihűlt, bronzos akrikfestékkel széles ecsettel körbenyaltam. Meglepően stabil - áll, mint Katiban a gyerek. A képen sajnos nem látszik az angelina:) Szerintem lehet ezt még dísziteni is ezzel-azzal.

Mivel a Petneházy utcában nagyon nem süt a nap a hétfő óta, csak most tudom feltenni a jó képet. Még annyi történt vele vasárnap óta, hogy kentem rá egy réteg színtelen lakkot, mert túl mattnak találtam. Idemásolom az eredeti bejegyzést. Már hónapok óta tetszenek a különböző mixed media könyvekben és blogokban látható vázák, és aztán az egész heti szellemi robot után "összedobtam" ezt. A Fiber&Stitch e-zine-em legújabb számában volt a recept és nagyjából a szerint csináltam. Copyright miatt nem csináltam fázisfotókat, de kb. úgy készült, hogy egy üres olívaolajos üvegnek megfelelő méretű pamutflízre tettem egy réteg gézt, arra felvarrtam pamutcsipkéket meg selyem csíkokat. Utána fekete, piros és arany felesben hígított akrilfestékkel lefestettem. A különböző minőségű anyagok egészen másképpen "fogták fel" a festéket. Száradás után az egészet belemártottam fele víz-fele PVA ragasztó löttybe (ez elég gusztustalan fázis volt), majd körbetekertem az üveget.

Miközben már egyre kevesebb időm jut varrni, megjött a selyemsantung az "egyeskéhez", aminek nincs címe. Mivel nagyon érdekel a modern építészet, beleszerettem ebbe a Frank Gehry által tervezett szállodába, ami Bilbaótól nem messze a La Riojas borvidéken van. Nem túl nagy a szálloda, és látszik, hogy nagyon kellemesen belesímul a környezetbe. Az extraságát ezek a titániumból készült hullámzó lemezek adják, amelyek - mint láthatjuk - a fénytől függően változtatják a színüket: ezüst, arany, antracit, illetve pinkes-lilás. A nagy kérdés az volt számomra, hogy mit lehet ebből két dimenzióban csinálni. Az első képből indultam ki, de "lebontottam" róla minden felesleges részletet, csak a tájat hagytam meg. Kedvenc T-blokkomból (ebből készült Petra is) varrtam meg az alapját, és aztán a hétvégén ráapplikáltam a selymet. (Teljesen kifekszik, csak itt még nem volt megvasalva.) Ezt a fajta fényjátékot persze nem tudtam visszaadni, csak annyiban, hogy a szürke selymet két ir