Kultúra és quilt

Az utolsó ilyen poszt képei már nem Normandiában vagy Bretagne-ban készültek, hanem Chartres-ban, ahol hazafelé megálltunk két órára. A chartres-i Notre Dame többek szerint a legszebb francia gótikus katedrális. Mivel nem láttam az összeset, nem tudok igazán állást foglalni, de ez tényleg lenyűgöző. Bár a szakirodalom szerint ennek van a legszélesebb főhajója Franciaországban, mégsem a mérete kápráztatja el az embert, hanem a töménytelen üvegablaka. Az ablakok a XI-XIII. században készültek, és a 185 darabból 164 eredeti! Hogy jön ki ez a nagy szám? Hát úgy, hogy két emelet magasságban futnak végig körös-körül ezek az óriási csodák. Az ablakokban a kék dominál, olyannyira, hogy az üvegművesek ezt az árnyalatot "chartres-i kéknek" nevezik. Ez az északi rózsaablak - a nyugati - sajnos be volt állványozva. A második szint ablakai sokkal "egyszínűbbek", sokkal kékebbek, és ettől az egész belsőnek igen sejtelmes hatása van. A templom másik híressége a szentély körül futó...

A sorban most valamelyik breton város/falu képeit akartam betenni, de képtelenség választani. Ez nem (egészen) azt jelenti, hogy mind egyforma, de mindnek volt valami sajátos bája. Ez a Bretagne egyáltalán nem Franciaország-szerű, engem inkább Írországra vagy Anglia bizonyos részeire emlékeztetett. Nagyon sok favázas ház, amelyek ellentmondani látszanak a statika törvényeinek, mert jobbra-balra-előre dőlnek. Bizonyos részeken inkább a szürke gránitot használták építőanyagnak, mert abból több volt. És mindenütt felfoghatatlan mennyiségű és fajtájú virág: hortenzia, petúnia, muskátli, pistike és még számtalan, általam nem ismert fajta. És nem csak a "szokásos" helyeken (ablakban, villanyoszlopokon, kőládákban), hanem pl. minden körforgalom közepén (pedig ebből sok van) vagy Quimperben minden hídon kilószámra. Concarneau - nem virágbolt:) Locronan - a templomkert kb. egynegyede Rochefort-en-Terre - Franciaország hivatalosan legvirágosabb falujának idegenforgalmi hivatala Rouen -...

A Pont Normandie egy kicsinyt szélesebb és hosszabb, mint a Monet kertjében lévő. A Szajna torkolatánál Le Havre-ot köti össze a Honfleur nevű városkával, összesen több mint két kilométer hosszan. Amikor 1995-ben megnyitották ez volt a világ leghosszabb kábeles függőhídja. Az első képen még nem az igazi híd látható (visszafelé fotózva), hanem a felhajtója, ami után az ember megérkezik az igazi hídhoz, ahol meg lehet állni, lehet fotózni, kiállítást nézni, inni-enni - no meg kifizetni a hídpénzt:) Ez pedig már a mérnöki tudományok egyik csúcsa. Nem tudom, hány fokos az emelkedője, de eléggé félelmetes volt felfelé kúszni (mi van, ha elromlik egy autó??), majd utána lecsorogni a túloldalon. És képzeljétek, a jobb oldalon van kerékpárút és gyalogos járda:)

Természetesen korábban sohasem hallottam Arne Quinze , belga festő-szobrászról, most viszont egy életre megjegyeztem a nevét. A roueni Sait Ouen apátságban (szép gótikus padok nélküli templom) láttuk a Les Jardins (Kertek) című kiállítását, ami kb. 15 nagyméretű olajképből áll. Arra a meglehetősen komoly feladatra vállalkozott, hogy egy lehetséges XXI. századi értelmezését adja Monet - már meglehetősen kommersszé vált - vízililiomjainak. Ha összehasonlítjátok a kései Monet-képekkel, nincs is túl nagy különbség absztrakcióban. Nekem ezek tetszettek a legjobban. Augusztus végéig egy másik Quinze-alkotást is lehet látni Rouenben. A belváros közepén lévő Boieldieu-hídra álmodta meg ezt a fura faszerkezetet vagy installációt, ami nappali fényben úgy tűnt, mintha gyufaszálakból lenne összedobálva, viszont az éjszakai képen (azt nem én csináltam!) határozottan lángol az installáció. Egyik "művészetpártoló" útitársam egyetlen megjegyzése az volt, hogy "És akkor most három hóna...

Nem mondom, hogy Franciaország ezen tartományai képezik álmaim úticélját, de egy ideje már dédelgettem a tervet. Megbízható utazási iroda, jó időpont, elfogadható ár, izgalmas program - ezek mind összejöttek most. Leszámítva a busszal megtett óriási távolságot (a legtávolabbi pont Budapesttől 2035 km-re volt), már a második nap délután várt rám az első fénypont: Monet háza-kertje Givernyben, Párizstól kb. 70 km-re északnyugatra. Miután Monet 1926-ban meghalt, a kert nagyjából a 70-es évek közepéig elhanyagolt volt, és természetesen nem állt nyitva a nagyközönség előtt. Aztán a fennmaradt sok fénykép alapján elkezdték "rekonstruálni" a kertet, kitatarozták a házat, berendezték Monet személyes tárgyaival, és 1980-ban megnyitották. Az a "vizes kert", amit mindannyian ismerünk, csak kb. egyharmadát teszi ki az egész hatalmas teleknek, és tulajdonképpen a kert végében van. Van azonban egy bökkenő: Monet halála után egy vasútvonalat építettek ki a telken keresztül, ami má...

Vagyok annyira anglomán, hogy azt szoktam mondani, a jóllétemhez minden évben szükségem van néhány napnyi Angliára. Persze, nem jön össze mindig, de most három napot Londonban tölthettem, igaz - a hagyományokhoz híven - nagyrészt értekezleten. Mivel azonban a helyszín a Regent's Parkban található Regent's College volt, a szálloda és a helyszín között háromszor sétálhattam oda-vissza. Angliához és szeptemberhez képest szokatlanul meleg és napos idő volt, ezért csurig volt a park piknikezőkkel. Láttam tucatnyi igen barátságos mókust... meg ilyen csodás (talán ciprus?) fákat. Nárciszokat nem :(

Miután megcsináltam a Kultúraquiltek utolsó fordulójában a córdobai nagymecsetet kicsiben, elutaztam a három balti országba. Bár a szakmámból adódóan sok mindent tudtam róluk, de mégis sok volt bennem a bizonytalanság, a kérdés, hogyan is élnek arrafelé "interkulturálisan": litvánok, lengyelek, lettek, oroszok és észtek (meg még számos nemzetiség). Vannak gondok:( Nagyon szép és érdekes út volt. Millió egy templomot (katolikust, evangéliust, pravoszlávot), szép óvárosokat, várakat, kastélyokat, tengert és dűnéket, szabadtéri faszobor-kiállítást, delfinshow-t, skanzent, borostyánmúzeumot, vízesést láttunk (csak hegyet nem, mert arrafelé kb. 320 méter a legmagasabb pont). Mutatok néhány képet. A baltikumnak nagyon népszerű a patchwork, ennek bizonyítására egy vilniusi utcai árus. Ez Észtország legmagasabb vízesése, kb. 20 méter. Nem egy Iguazu, ezért jó közel lehet hozzá menni. Fényképeztem millió fatörzset - ez nagyon látványos volt. Bár nem vagyok vallásos, vizuálisan nagyon ...

A múlt heti utamról még akartam feltenni ide képet, de mivel más csinálta, csak ma reggel érkezett meg. Münchenből picike kis repülővel mentem tovább Saarbrückenbe, ahol egy négycsillagos szállodában laktunk és értekeztünk két teljes napon át. Azért mentünk éppen Saarbrückenbe, mert az elnökségünk egyik kedves, éppen most leköszönő tagja ott lakik. Amikor megírta, hogy a Hotel Domicil-Leidingerben foglal szállást, és megnéztük a honlapot, mindenki rögtön belelkesedett. A szálloda egy része normál háromcsillagos, viszont van egy új szárnya, ahol ún. "Themenzimmerek" (tematikus szobák) vannak. Nyugati viszonylatban nem is volt drága: 99 euró, természetesen a "mi szem-szájnak ingere" típusú reggelivel együtt. Nekem teljesen véletlen a Bali-szoba jutott. A szoba sem volt rossz, de ez a fürdő! Majdnem akkora volt, mint a szoba. Némi időbe telt, míg a proccos kádcsaptelepen megtaláltam, hogy lehet átállítani zuhanyzósra. Nem látszik igazán jól, de a szoba és a fürdő közöt...

Bár csak három teljes napot voltam Németországban, egy örökkévalóságnak tűnik - annyi minden történt. Pénteken 4 és fél órát voltam Münchenben, ebből másfelet egy hivatalos megbeszélés tett ki. Az időm java részét Christine Köhne Quilt und Textilkunst boltjában töltöttem. Egyrészt vásároltam másoknak és magamnak, másrészt megnézhettem egy fantasztikus kiállítást. Jacqueline Heinz a legünnepeltebb német quilterek közé tartozik. A kiállítás címe Tájképek, és kb. 40 közepes méretű darab van kiállítva. A hölgy a gépi tűzés abszolút bajnoka: a munkái nagyon egyszerűek (?), zömmel egyetlen darab egyszínű anyagra készülnek. Az alapszín leginkább drapp-bézs-fehér. Az igazi durranást egyrészt a tűzés jelenti, másrészt hogy azonos vagy kontrasztos színű selyem- és gyapjúszálakat fog a tűzés alá. Ettől elmondhatatlanul gyönyörű textúrákat hoz létre. Fényképezőgépem nem volt, Jacqueline-nek nincs honlapja, így ma éjjel végigböngésztem, mi van tőle a neten. Viszonylag sok német és angol blogban írn...

Nagyjából úgy telt a négy granadai napom, mint amire számítottam: volt kellemes meleg, szikrázó napsütés, harsogóan zöld fák, virágzó petúniák és muskátlik, zöldes-sárgás termésű narancsfák (már nem érnek be), érdekes és kevésbé érdekes konferencia előadások, régi barátokkal való találkozások, és így tovább. Péntek este 570-en (!) meglátogattuk az Alhambrát. A szervezés amúgy jó volt, a hely persze csodálatos, hatásosan vannak elhelyezve a reflektorok, de azért mégis nappali fényben az igazi. Mivel nem lehetett vakuzni, csak ott tudtam néhány képet csinálni, ahol épp reflektor volt. Íme két részlet: Quiltileg nagyon el voltam hanyagolva. Egyetlen méterárubolt esett utamba, de az inkább lakástextil volt, így aztán nem volt nagy önmegtartóztatás semmit se venni. Volt még egy fonalbolt is a katedrális lábánál, de mivel már vagy 10 éve nem kötök, az nem hozott igazán lázba. De nem jöttem haza üres kézzel. Egy amerikai, de 20 éve Barcelonában élő barátom barátnője ruhatervező és -készítő. E...

Megjöttem a Smaragdszigetről! Korábban már voltam néhány napot Dublinban, meg egy másik alkalommal Belfastban, de most igazi turista voltam. Kilenc napot utaztunk parttól partig. Néhány némileg quiltes vonatkozású képet választottam. Ez a High Cross (nagy kereszt) Clonmacnoise-ban, Írország legfontosabb korakeresztény emlékhelyén áll. Valamikor a 8-9. században készült "kelta minta". Nem muzeális érték, de nagyon megtetszett a kilkenny St. Candice katedrális oltárterítője. Nagyon tipikus ír látvány: zöld-ség plusz birkák és/vagy tehenek. Cashelben készült. Írországi turistát persze elviszik egy birkafarmra is. Megnéztük a terelést, majd Billy bemutatta, hogy kell kb. 5 perc alatt megnyírni egy birkát. "Szezonban" napi 200-at nyír - nem túl kreatív munkakör. Ez a kép az Atlanti-óceánhoz nagyon közeli Kilfenorában készült. Mivel folyton nyugatról fúj a szél, szinte minden fa "bedől". Hihetetlenül jól néznek ki a fasorok. Ennek a szegénynek útban volt a k...