Kultúra és quilt

Polyákildi szorongó posztja következik. Íme, életem FŐ műve, abból a szempontból mindenképpen, hogy a legnagyobb falikép, amit eddig készítettem. Nagyon közel áll a szívemhez a gondolat, öröm volt megtervezni, végig roppantul izgalmas volt megvarrni és azt kell mondanom, ilyet akartam. Hogy másnak tetszik-e? Jó lenne persze, de kivételesen azt mondom, nem izgat. A technikai részletek: Méret : 100x200 cm Anyagok : 95%-ban saját festésű, szitázott, nyomott, stencilezett, discharge-olt pamut, 3 db fotónyomtatás Technika : levegő applikáció, trapuntó, gépi tűzés (A kép és a lakásom méretéből adódóan szemből nem tudtam lefotózni, és ugyan tudom, mit kell csinálni a fotosopban ekkor, de a lényegen nem változtat.)

Lassan, pontosan lassan az óráink mind tönkremennek. az egyik meg-megáll majd újra elindul. tetszés szerint. a másik mutatói összevissza néznek: a kicsi már egészen a nagy meg a félen s nem lehet őket összehozni. persze, ne mondd, az idő játssza itt velünk ledér játékait. villanó lepke-szárnya életünk: rebbenés, álom katatón halál. állunk a sorban: mindenre elszánt agyag-katonák. egy istenverte szél a nap felé fújja mezítlábaink porát.

Emese kérdezte, hogy tetszett Krakkó. Szégyen vagy sem, korábban nem voltam, de mivel egy konferenciára mentem, tudtam, sokat nem fogok látni belőle. Ilyenkor az ember lánya igencsak bajban van: fut párhuzamosan hat előadás, amiből mondjuk legalább kettő nagyon érdekli, kettő kevéssé és akkor még ott van a "Város". Voltam én már úgy több konferencián, hogy csak a repülőteret/vasútállomást láttam (kétszer), mert az esemény a város szélén volt, és/vagy egyszerűen nem volt idő bemenni. Most kicsit jobb volt a helyzet, mert Krakkó nem túl nagy és a konferencia/hotel is jó helyen volt. Az alábbiakat láttam: 1) csütörtök reggel 7 és 7.20 között elhúztuk a bőröndöt az állomástól a szállodáig (ami nem az óvárosban volt). 2) péntek reggel 8 és 8.45 között csináltunk egy hurkot a Kazimierz (a régi zsidó negyed) városrészben, mert útba esett a szálloda és konferencia között 3) péntek este ugyancsak a Kazimierz-ben vacsoráztunk a Dawno temu na Kazimierzu (Egyszer volt, hol nem volt Kazi

Szerda estétől (azaz csütörtök reggeltől) tegnap estig Krakkóban voltam. Vonattal. Olyan sokszor eszembe jutottak ennek a dalnak egyes sorai.

Még mindig nem tudom, milyen kövek kerülnek a száraz kertembe és hogyan, de festettem ezt-azt, amiből esetleg lehet. Balra és jobbra két fajta selyemszál, alul viszkóz hímzőszál, felül pedig egy kis Pipacs nevű (ezeréves) pamut. Érdekes, hogy a két fajta feketéből (a kék illetve barna stichhel bíróból) a szürkén kívül még zöldes, sőt enyhén lilás árnyalatok is születtek. Nem sokkal jutottam beljebb, de jó így csomóban ránézni.

Mondjuk 35 éve magam varrom az összes ruhám, kb. 5 éve festegetek Procionnal, és most jutott eszembe, hogy a kettőt össze lehetne házasítani. Kicsit spät vagyok:( Még a tavasszal Bécsben Komolkánál tettem magamévá egy egyméteres maradék finom lenvásznat elfogadható áron. Először megvarrtam, aztán egy vödörben tegnapelőtt befestettem. Nincs szépen kivasalva, mert nem jó a vasalóm és/vagy túl száraz volt az anyag. Farmerrel nagyon jól mutat(ok).

Na, ilyen kibontva:)