2020. augusztus 20., csütörtök

Quiltek (majdnem csak) maradékokból

 Foltvarró körökben vita tárgyát képezni, hogy mekkora, értsd milyen kicsi, az a darab anyag, amit még megőrzünk. Eleinte szinte minden pici darabot megőriztem, de azóta kicsit pazarlóbb lettem. Így is van több doboz/zacskó színek szerint szétválogatott pici darabokkal.

2013 (!) nyarán elkerült az ihlet, viszont varrni muszáj, tehát elkezdtem feldolgozni a fecniket. Mivel színek szerint vannak csoportosítva, logikusnak tűnt, hogy az összevarráskor is ez lesz a fő szempont. Csak sajátfestéseket és batikokat használtam fel, és mindegyikhez kerestem egy nagyobb darab batikot, hogy azzal kicsit "összerántsam" az egészet. Plusz azt is eldöntöttem, hogy mindegyikhez felhasználom a komplementer színt is vékony csíkok formájában. 

Így elkészült négy kb. 55x130 cm nagyságú fedlap: egy lila pici sárgászölddel, egy kék naranccsal, egy zöld pirossal és egy sárga lilával. A lilát azonnal letűztem a zöldes négyzetből induló óriás spirállal, és a keresztségben a Kibontakozás címet kapta. 

A másik hármat eltettem rosszabb napokra. Aztán tavaly - azaz hat évvel később - volt egy EQA-felhívás Cérna határok nélkül címmel. Akkor hirtelen eszembe jutott, hogy a kéket esetleg fel lehetne használni, mint a Föld legkézenfekvőbb szimbolikus színét. Mivel a méret nem stimmelt, bontanom és új blokkokat kellett varrnom, hogy elérjem az elvárt 90x120-as méretet.

A quilt alsó harmadát nagyon sűrűn ívesen tűztem le, mintegy szimbolizálva a Földet, a tetejét meg egyenes vonalakkal. És a "Földön" női alakok állnak kézen fogva: ehhez narancssárga fonalat varrtam le narancs cérnával. Sajnos nem csináltam közeli képet, így csak a nagyból próbáltam kinagyítani, hogy valami látszódjon.


És akkor még mindig volt két fedlap, a sárga meg a zöld. 2020. legelején, amikor a MOMÜ-mustrára kellett varrni, úgy ítéltem meg, hogy ezek egészen jól mutatnak egymás mellett. A szokásos "gyufaszál" (baromi sűrű) tűzéssel dolgoztam. A sárgába tettem egy kis csavart: gombostűkkel rögzítve összegyűrtem az alsó negyedét és úgy tűztem le. A Sárga irigység címet adtam neki.

Szóval, hét év, négy quilt, sok maradék és nagyon sok cérna.

2020. augusztus 16., vasárnap

Egy quilt átalakulása

 A Facebookon megírtam már, hogy nagy örömömre a Voyage csoport tagjaként eljutott egy munkám a taiwani Art Quilt Festivalra. Jó hír ez nagyon, pláne 2020-ban, amikor se itthon, se Európában nincs lehetőségünk, hogy megmutassuk magunkat.

A feladat az volt, hogy egy 40x60 cm-es darabban kapcsolódjunk az Earth Story témához. Bevallom, nem tudtam, hogy ez egy nagyon sikeres angol sorozat a Föld keletkezéséről. Bár megnézhettem volna egyes részeket a Youtube-on, mivel gyorsan kellett "legyártani", az egyszerűbb ellenállás felé mentem el.

Onnan kéne indítani, hogy életem első thermofax szitanyomatát 2010-ben készítettem el, akkor amikor még nem volt saját gépem. Fekete fatörzsnyomatok készültek, majd "visszafestettem", így a fehér háttér beszürkült. Nagyon boldog voltam vele, olyannyira, hogy ugyanezzel a szitával fekete anyagra csináltam egy discharge-os darabot is.


A sikeren felbuzdulva gyári batikok felhasználásával varrtam egy nagyobbacska quiltet, 

 

És ugyan kitettem az előszobai galériába, de se nekem, se másoknak nem tetszett igazán, így aztán lekerült a falról, és hirtelen felindulásól egy nagyollóval szétvagdostam "panelekre". Arra gondoltam, hátha jó lesz még valamikor valamire.

És ez  a "valamikor" most februárban jött el. Mivel ezek már letűzött darabok voltak, erősen meg volt kötve a kezem. Fogtam a discharge-olt feketét, meg a középrész egy darabját, és egymáshoz passzítva két lágy ívet vágtam bele, majd egy apró körök tűzésével összeesősítettem a három darabot. Már csak a szegés volt hátra, és küldhettem Izraelbe. Mert hogy a világ több országából ott gyűltek össze a munkáink és utaztak együtt Taiwanba.


 

Tanulság: sohase dobjunk ki semmit. Bár én nagy "kidobó" vagyok:)