Kultúra és quilt

Egyszerre négy (!) nagy és egy kis quilten dolgozom az utóbbi hónapokban. Az első nagy már egy hónapja majdnem kész, de olyan anyagot (selyemsantung) találtam ki hozzá, amit sehol nem kaptam itthon megfelelő színekben és elfogadható áron, hogy inkább Amerikából rendeltem. Július 1-én adták fel ..... Ebből készülnek majd az applikációk. A másodiknak a tűzésében vagyok benne, de egy kicsit beleuntam, meg különben is közeledik a Határtalanul pályázat határideje. Ezért aztán múlt szombaton elkezdtem tűzni a korábban megfestett "kaleidoszkópos" anyagot. Itt meg vasárnap délben elfogyott a cérnám.... Ekkor álltam neki a negyedik jó méteres darabnak. Ez afféle Georgia O'Keefee-virág lesz. Korábban festettem egy 60x3,50-es darabot, ami keresztben rózsaszínből lilába megy át. Ebből szabtam ki a szirmokat, összesen huszonnégyet. Már közben megcsináltam a virág közepét, Grilon-cérnával. A céhes újságban már írtam erről: ez az, ami meleg hatására zsugorodik. Két patyolatos ruhafogas

Bobot szinte Magyarországra költözése óta ismerem, hiszen egy volt külkeres kolléganőm/barátnőm élete párja immáron több mint húsz éve. Írt már útikönyvet Budapestről meg Magyarországról, két éve izgalmas könyve jelent meg 56-ról, most pedig - saját elmondása szerint - magyarországi impresszióit írta meg. Nem regény, nem önéletrajz, hanem egyszerűen rólunk (és persze róla) szóló sztorik láncolata. Természetesen most ezt olvasom, egyrészt Bob miatt, másrészt, mert igyekszem minden külföldiek által Magyarországról írott könyvet elolvasni. Amúgy a legizgalmasabb élményem vele kapcsolatban pont' 10 éve történt. Egy interkulturális szemináriumot szerveztünk úgy 30-40 résztvevővel. Az egyik esti programként azt találtam ki, hogy megkérem Bobot, hogy legyen ő egy budapesti városnézés idegenvezetője - legalább az angol nyelv nem okoz neki gondot. Egy jó vacsoráért cserébe vagy 2-3 órát jártuk a várost a bérelt busszal. Nem is az volt az érdekes, hogy miket néztünk meg, hanem hogy milyen so

Anikótól megkaptam az "Alkotó blogoló" kitüntető címet:) Őszintén hálás vagyok érte: jó kis csapatba kerültem bele. A díjról annyit kell tudni, hogy a díjazott maga is díjazóvá válik és továbbadja 2 bloggertársának. 1. Kiválaszt 2 olyan blogolót, aki neki kedves, akinek az alkotásait sokra tartja; 2. Meg is indokolja, hogy miért éppen őket díjazza; 3. Majd hagy az illető oldalán egy üzenetet, amiben felhívja a figyelmét rá. Bármelyik magyar blog díjazott lehet, ahol alkotó tevékenységről tesz tanúbizonyságot annak írója. Lehet az bármilyen kézimunka, scrapbook, kreatív gasztroblog stb. Mielőtt elmondanám, kinek adom tovább, vallomással tartozom. Amikor elkezdtem ezt a blogolást, néhány dolgot eldöntöttem magamban. 1. Nem fogok a magánéletemről írni (ahhoz túlságosan zárkózott vagyok). 2. Sokat fogok írni a tanításaim során szerzett élményekről. Na, itt gellert kapott a történet, ugyanis rá kellett jönnöm, hogy az érdekes esetek zöménél a publikálással megsérteném az érintette

Na, akkor megmutatom, honnan indult a magyar blogos discharge-hullám. (Azért nem hívnám fehérítésnek, mert hogy a végeredmény a lehető legritkábban lesz fehér - ezért írtam "színeltávolítást" a címben. Szóval, Rácalmáson egy fekete anyagon Domestosszal próbáltam meg az arashi shiborit. Gyorsan kellett dolgozni, hogy a viszonylag nagy felületen egyforma legyen a szín, meg ne is roncsolja annyira az anyagot. "Nyugaton" erre Stop-Bleach vagy Anti-Chlor nevű vegyszert használnak - ezzel állítják meg a klór hatását. A baloldali készült Rácalmáson, a másik fele meg itthon, és már sejtem is, mi lesz belőle. Ez pedig egy kudarcos discharge kísérlet. A Jacquard cég termékét (amolyan tejföl sűrűségű anyag) ecsettel kell felvinni, majd gőzőlős vasalóval jön elő a minta. A discharge paste előnye, hogy kontrollálni lehet a mintát, illetve, hogy nem roncsol. Rácalmáson nagy népszerűségnek örvendett Ági páva-stencilje. Volt olyan aranyos, hogy kölcsönadta nekem, én meg kipróbálta

Az intenzív "japán korszakomban", éppen, amikor ebbe a lakásba költöztem, csináltam ezt a darabot. Nagyon céltudatosan készült mind színeiben, mind méretben. Az egyik radiátorom fölött volt ez a szabad hely: mire beköltöztem, kész is lett. Még nagyon szerény sashiko-tudásomat is kiélhettem. Semmi nagy durranás, de szeretem, mert nagyon beleillik a környezetbe.

Akit érdekel a muzulmán világ, pontosabban a muzulmán nők helyzete "otthon" és külföldön, ennek melegen tudom ajánlani Ayaan Hirsi Ali a Hitetlen című könyvét. 1969-ben Szomáliában született, majd nem kis hányódás (Szaud-Arábia, Etiópia, Kenya stb.) után 1992-ben kapott menedékjogot Hollandiába, ahol parlamenti képviselő lett. A könyv kicsit bulvár jellegű, nem igazán jól van megírva, mégis nagyon érdekes és izgalmas.

Ez a kék darab gyakorlatozásnak indult: kéken kék cérna meglehetősen semmilyennek se nézett ki. Ekkor jött az ötlet, hogy utólag kéne ráfesteni. A Jacquard Lumiére Halo Pink színét használtam. Ezt elvileg vasalással kéne fixálni hátulról - na, ez elmaradt. Utána már csak egy keretet kellett rá találni: egy csíkos, metállos batikot választottam. Kb. 40x50 cm az egész - hozzám képest kicsi.

Mivel hálistennek a bal bokám sérült meg, az egyhetes otthoni kényszerpihenő alatt sikerült letűznöm az első tálcás festésemet. Noha a Fjord címet adtam neki, inkább a keskenysége és a szép zöldje emlékeztet a fjordokra - a sárga nem. Sokat variáltam a tűzéssel: a végén a hagyományos és a modernebb keverékét használtam.

Életemben először úgy voltam festeni, hogy nem ugráltam nyolc órán keresztül, hanem magam is dolgozhattam apró megszakításokkal. 17-en voltunk Rácalmáson, akik közül csak négy új volt, a többiek már "önjáróak". Zömmeli egyszínű, de izgalmas textúrájú anyagokat festettem, összesen hét métert. Ezt az arashi shiborit azért mutatom meg, mert ilyen jól még sohasem sikerült. Ez a "vízszintes rombusz": először feltekertük, Évi keményítőt kent rá, megszárítottuk, majd ellenkező oldalon és ellenkező irányban újra feltekerte. Fogalmam sincs, mit lehet vele kezdeni, de nem rossz. Szeretnék a needle-punching apparáttal "egyszínű" képeket csinálni. Ehhez festettem a következőket. Legalább ötféle anyag van mindkét halomban: pamut, len, selymek és fonalak. A türkisz kicsit világosabb lett, mint szerettem volna, a lila meg kicsit sötétebb, de egy kis kiegészítéssel talán megvalósítható, amit elképzeltem. Amúgy mindkét kupacban a legszebb a pamutbársony: Guenthertől rende

Meghívtak a balatonlellei (újonnan hagyományos) foltvarró táborba tanítani. Két teljes napom volt, és a szervező (Lázár Évi) kérése az volt, hogy legyen benne one-block wonder. Manapság már távol áll tőlem az ilyesfajta hagyományos stílus, de hát a kérés az kérés. Ezért aztán megrendeltem a könyvet az equiltertől , és egy tavaszi bécsi látogatás során vettem két és fél méter Kaffee Fassett anyagot. Az eredménnyel nem igazán vagyok elégedett: túl sok benne a rózsaszín, pedig néhány ilyen blokkot ki is "dobtam". Hihetetlen sokat vacakoltam az elrendezéssel, és épp azért nem lett jobb, mert kevés volt a zöldes. Majd valamilyen keret(ek)kel feldobom, ha egyszer kész lesz.