Kultúra és quilt

A miskolci Japán Patchwork Hétvégén a különböző állatok és növények szimbolikus jelentéséről beszéltem, amihez egyrészt felhasználtam a japán anyagaimat, másrészt Sanae Hattori művésznő néhány munkáját. Természetesen hihetetlen aprólékos darabokról van szó, amelyek ráadásul rendszerint óriási méretűek is. Nagyon sok kimonó-alakú munkát készít. Igazán szép a Cseresznyevirágzás ködben . Azok a hullámos alakzatok jelölik a ködöt. Kedveli a glicíniát, ami Japánban az egyik tavaszt jelképező virág. Ennek a műnek Szentivánéji álom a címe és 200x400 cm. Minden japán művésznek el kell készítenie a maga Fudzsi-variációját. Ez a kis szolid rátétes darab 200x340 cm. A Felszálló daru volt az a mű, amivel először sikert ért el Amerikában. A 140x155 centis munkát Houstonba küldte, és azonnal fődíjat kapott érte.

de két kudarcos nyár (értsd mindkettőről rövid idő alatt lehullottak a színes fellevelek és nem nőttek újak) végre színesedik a bougainvilleám! Amikor vettem még csak a tetején volt színes a levél. Ilyen azért sohasem lesz, mint amit La Colle-sur-Laup nevű provanszi faluban fotóztam. Vagy olyan, mint amit Capriban láttam, és ami alapján ezt a quilt készült.

Az újságpapír nagyon kényelmes és olcsó megoldás, és viszonylag aprólékos mintát is meg lehet vele csinálni, viszont egyszer használatos. Claire-ék nagyon sokféle "féltartós" megoldást javasolnak, amiből kettőt próbáltunk ki. Mindegyik nagyon jól állta a sarat, a következő alkalommal is felhasználhatóak. Az egyik (ami a képen a háttérben van) Tyvekből készül akár ollóval, akár forrasztópákával. Én ez utóbbival dolgoztam. Csak vonalakat vágtam ki meg néhány foltot. A másik a nem ragasztós vékony vetex felhasználása. Erre bármilyen bonyolult mintát elő lehet rajzolni (célszerű puha ceruzával), majd három réteg akármilyen színű olcsó akrilfestékkel befesteni azokat a részeket, ahol blokkolni akarjuk a festéket. Sajnos, tényleg kell három réteg, mert ennyi fed tökéletesen. Ilyen hőségben nagyon gyorsan megcsinálható: mire a végére érsz, az eleje már meg is száradt. Úgy lehet tesztelni, hogy az ember a fény felé tartja: ha nem látsz át rajta, akkor jó. Akinek spray formában van a...

Tegnap átestem a tűzkeresztségen szitázás ügyben. Négyen nyolc kiló festékkel, egy-egy kerettel, több előregyártott stencillel, plusz tíz-valahány Thermofax szitával 9 óra tájt álltunk neki, és este nyolcig csak rövid ebédszünetet tartottunk. Nem mondhatnám, hogy teljesen megfertőződtem volna a műfajjal, de sikerült megérteni, mi hogy működik, mi nem működik, mik a lehetőségek stb. Előzetesen kitanulmányoztam Claire és Leslie könyvét, megnéztem a hozzájáró videót, tehát elméletileg felkészült voltam, persze a gyakorlat azért sok mindent megmutatott. Igyekeztünk többféle stencillel dolgozni, hogy tanuljunk. A legmegszokottabb újság vagy csomagolópapír mellett, használtunk maszkolószalagot, csináltam Tyvekből és vetexből is stencilt, amelyeknek az az előnye, hogy sokszor felhasználhatóak. Azt biztosan tudtam, hogy nem akarok sem fát, sem virágot, sem semmi nagyon hagyományosat csinálni, ezért 5x1 méter lepedővásznat vittem, amiből aztán 3 darabot festettem meg: kettőt egyben, egyet meg m...

A balatonlellei táborra vártak tőlem témajavaslatot, és némi gondolkodás után azt jutott eszembe, kéne egy kis domestosos/discharge krémes felületkezelés meg egy kis "műrozsdázás". Lázár Évinek tetszett az ötlet, de azt mondta, kéne valami "mű" is, amibe aztán bedolgozhatják a népek az elkészített anyagokat. Amikor májusban megírtam a hoznivalók listáját meg a kép leírását, még fogalmam sem volt, hogy pontosan, hogy is fog kinézni. Három csík lesz: egy teás, egy rozsdás meg egy domestoszos, arra blokkok lesznek applikálva. Ja, és már azt is beleírtam, hogy kétoldalas lesz. Amikor aztán már muszáj volt megcsinálni, fogalmam sincs miért, de mindenféle irodalmi dolgok jutottak eszembe. Először talán Mikes Kelemen (aki azért nem volt író, csak írt) a tengerparton, utána meg József Attila a Duna-parton. Innen már csak le kellett gyártani kétszer kilenc blokkot a három panelra:) Tulajdonképpen nem volt nehéz, sőt a végén még hárommal több is lett. Kicsit "állatorvosi...

Tibor tanfolyamának egyik fontos eleme volt, hogy mitől jó egy mű. Valakire (névre sajnos nem emlékszem) hivatkozott, aki szerint három dologtól (ebben a fontossági sorrendben): Invenció Kompozíció Kolorit Ehhez kapcsolódva, megint Jane Dunnewoldot idézem: " A jó műalkotás meglep, felbosszant, örömet okoz, de legfőképpen elgondolkodtat. A jó műalkotás hivatkozik az ismertre, és hozzáad egy korábban ismeretlen elemet. A meglepetés mozgatja meg a közönség fantáziáját." Ilyesmire törekszem:))

Első lépésben a könnyebb (kevésbé macerás) szitázási megoldást választottam. Már régóta olvastam/hallotam a thermofaxról, de csak a közelmúltban rendeltem néhányat Claire -től. Annyit kell róla tudni, hogy a gépet, amivel előállítják, eredetileg sokszorosításra találták ki, és csak kb. 10 éve találta ki valaki, hogy erre is jó. A szitához egy erősen kontrasztos fekete-fehér képet használnak fel, amit egy fóliára tesznek rá, úgy hogy a pozitív (azaz sötét) részeket a gép kilyuggatja. A fóliát aztán beteszik egy keretbe, vízálló szalaggal körbehúzzák, és innen úgy működik, mint egy selyemszita. Állítólag több százszor is felhasználható. Rátesszük a kifeszített anyagra, felülre csíkban a festéket, majd egy puha ráklival lehúzzuk, és a lyukakon átszalad a festék. Lehet használni textilfestéket, kimondottan szitafestéket és színkivevő krémet is. Az összes gyártó árul kész szitákat, de ami igazán izgalmas számomra, hogy az általad küldött képből is tudnak szitát csinálni. Íme az első, nagyon...