Kultúra és quilt

A negyedik az abszolút kedvenc.

Bár nem szeretem az "évszázad esküvője", az "év botránya" és hasonló bulvárcímeket, de tényleg úgy gondolom, hogy velem / a quiljeimmel ennél jobb már nem történik idén. Attilám elutazott Yorkba, ahol május 4-től szeptemberig lehet megnézni, majd átviszik a kiállítást Ezüstvölgybe!!! Heidelberg után egy hónappal elküldtem a European Quilt Art VII fordulójára az ugyanolyan technikával készült újabb táncosnőmet, aminek a Vérnász címet adtam. Március végén kaptam a hírt, hogy a kép alapján "kiválasztották", de biztosat csak akkor mondanak, ha élőben is látják. Elküldtem Hollandiába, és ma kaptam a hírt, hogy bekerült az utazó kollekcióba. Óriási sikernek érzem figyelembe véve a külföldi pályázati tapasztalatlanságomat, a zsűritagokat, a verseny presztizsét, a versenytársakat és amúgy mindent. Szóval most plafonig való felugrálás van.....

Az esélytelenek nyugalmával neveztem be a V. Heidelbergi Textil Triennáléra. Tudtam én, hogy kicsi vagyok ehhez a nagy versenyhez, így hát nem ért meglepetés, amikor ma vastag borítékot találtam a levélszekrényben (visszaküldték a mintadarabkát meg a CD-t). A csatolt levél szerint 220 pályázat érkezett, ebből 43-at választottak ki. Mondhatnám, hogy az enyém lett a 44. legjobb :), de ez valószínűleg nem igaz. Az általam már sokszor "megénekelt" etiópiai Dallol vulkán ihlette ezt a munkát, aminek a Só és kén címet adtam. A technika talán újnak számít, az egész felületet beborítottam gyapjú- és selyemszállal, vízben oldódó fólián keresztül letűztem, majd beletettem a fürdőkádba. Lehet, hogy azt gondoljátok, csak utólag mondom, de van néhány tanúm, hogy nem akartam elküldeni, mert valahogy az egész nem tetszik annyira. Részleteiben jó, de az egész kicsit káoszos. Igyekeztem megkomponálni a nagy fehérségben lévő zöld-sárga-barna foltokat, de az egész mégsem áll össze. A másik pál...

Bár az előző posztban mutatott quiltemet nem fogadta ujjongás, mutatok egy másik szürkét. Ennek az égadta világon semmi mondanivalója nincsen. Egyszerűen imádtam ezt a Thermofaxszal szitázott anyagot, ami kb. 50x150 centis volt. Nyáron lesz két éve, hogy megfestettem. A quiltet kb. egy éve raktam össze, aztán félretettem, valamikor az ősszel megtűztem, és a héten szegtem körbe. A címe: A kör négyszögesítése Mérete: 122x132 cm (mivel az előszobám nem nőtt meg, így a bal oldalon kb. 5 centit hozzá kell képzelni)

Cím: A magyar ipar jelene Méret: 80x122 cm Nem egy vidám darab, de úgy érzem, a cím és a tartalom harmóniában van. Valami fehér-fekete-szürke loftlakásban talán lenne helye. Itt közelről látszik a laminált ablak, és balra-jobbra a festett eperfaháncs. Nem tudok szépen hímezni, de ilyen csúnyán igen nehezemre esett.

Főztünk húslevest, töltött káposztát, sült karajt, töltött csirkecombot. Minden nagyon íztelen volt. A mamámnak mondtam is, hogy nem eléggé szerelmes. Most fedeztem fel, hogy péntek reggel finom kristálycukrot öntöttem a sótartó üvegbe.

Bár a posztot "saját élmény" ihlette, biztosan tudom, nem csak rólam/nekem szól. A véletlen úgy hozta, hogy hétfőn két munkámat kellett külföldre küldenem. Mindkettő kiállításra megy: az egyik Angliába, a másik Hollandiába. A címzett kérte, hogy a feladóvevényre kerüljön rá, hogy "A kiállítás után vissza a feladónak". Azt írtam a dobozra, hogy "textilkép" van benne. Erre a postáskisasszony elkezdett érdeklődni, hogy akkor ez most "műalkotás"-e vagy sem, mert hogy akkor más vámszabályok vonatkoznak rá, hiába EU-tagok a célországok. Na, erre elgondolkodtam: flancoljak-e, hogy én művész vagyok, és ezek az alkotásaim, és ezzel vállaljam a macerásabb kiküldést, vagy mondjam azt, hogy "Ó nem, csak néhány rongyot varrtam össze!". Azt biztosan tudom, hogy nem tartom magam művésznek, de tényleg, mi is kerül ki a kezem közül? Például ez a konkrét két darab teljesen egyedi, nehezen ismételhető stb. Ez lenne a művészet? Vagy "csak" kézműv...

De nincs ünnepi hangulatban: ma ugyanúgy végigaludta a nap jó részét, mint máskor. Ma megjött az ámerikai anyagok fele a modern quilt tanfolyamhoz. Nekem nagyon bejönnek:)