Kultúra és quilt

 Miután tegnap hirtelen felindulásból megírtam a Cseh Tamás quilt történetét, megláttam, hogy hónapokkal ezelőtt elkezdtem írni az "anyaquilt" történetét, de aztán nem fejeztem be. Akkor most jöjjön ez néhány munkaközbeni fotóval. Kiválasztottam az "őszies" anyagokat, és először az arcával kezdtem. Ezen még a félszemű állapotban látható. Hihetetlen, hogy mennyit változtat a szem. Ezen azért a végén még módosítottam. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy saját gyerekkori fényképeimet kinyomtatom sárgában, és abból lesz a ruhája, legalább részben. Három A4-es lapnyit nyomtattam magamból 0-tól 18 évig. Az ötletet imádtam, de - legnagyobb sajnálomra - nem működött. Hatalmas katyvasz lett belőle, így aztán jó kis konzervatív barna lett a ruhája, kicsi zöldes beütéssel. De azért magamat is beletettem gomb formájában. Na jó, de akkor mi legyen a fényképeimmel? Miután ebben az állapotban volt, el kellett gondolkodnom a héttéren. Az eredetin - ugye - egy függöny előtt ül. Az

 Csináltam egy számomra nagyon fontos, de nem jó quiltet.  Azért nem jó, mert csak egy eléggé zárt körnek - talán néhány tízezer embernek - szól, ők tudják csak igazán megérteni. Azért fontos, mert az a férfi van rajta, akiért már lassan 50 éve változatlanul rajongok. Amúgy sohasem voltam afféle tini-rajongó, aki kiragasztotta volna a korabeli bálványok képét (nem is volt hová, mert nem volt "gyerekszobám", aki mindenhová követte a pop-rock zenekarok fellépéseit. Aztán egyszer - talán 1976-ban - a JATE Klubban - valószínűleg véletlenül - elmentem egy Cseh Tamás koncertre, és akkor ott valami elkapott. Nem mondom, hogy mindenhová követtem, nem is lehetett volna, de azért igyekeztem. Megvettem a lemezeit, a CD-it, betéve tudom az összes dalát, megvannak a róla szóló könyvek. Amikor 2009-ben meghalt, az akkor még létező összes nyomtatott újságból kivágtam a nekrológot. Sőt olyat csináltam, amit soha előtte (és azóta sem): elmentem a temetésére és pofátlan módon a második sorba t