2021. április 18., vasárnap

Anyja lánya (A jövő mögötte van)

 Miután tegnap hirtelen felindulásból megírtam a Cseh Tamás quilt történetét, megláttam, hogy hónapokkal ezelőtt elkezdtem írni az "anyaquilt" történetét, de aztán nem fejeztem be. Akkor most jöjjön ez néhány munkaközbeni fotóval.

Kiválasztottam az "őszies" anyagokat, és először az arcával kezdtem. Ezen még a félszemű állapotban látható.

Hihetetlen, hogy mennyit változtat a szem. Ezen azért a végén még módosítottam.

Az eredeti elképzelésem az volt, hogy saját gyerekkori fényképeimet kinyomtatom sárgában, és abból lesz a ruhája, legalább részben. Három A4-es lapnyit nyomtattam magamból 0-tól 18 évig.

Az ötletet imádtam, de - legnagyobb sajnálomra - nem működött. Hatalmas katyvasz lett belőle, így aztán jó kis konzervatív barna lett a ruhája, kicsi zöldes beütéssel. De azért magamat is beletettem gomb formájában.

Na jó, de akkor mi legyen a fényképeimmel? Miután ebben az állapotban volt, el kellett gondolkodnom a héttéren. Az eredetin - ugye - egy függöny előtt ül. Azt tudtam, hogy drapériát nem akarok, vagyis anyagokból nem. Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a háttér fal lenne, ahol az én fényképeim lógnak. Az "arcképeimet" bekereteztem a ruhában használt anyagokkal, és fellógattam magam a falra.

Ekkor már csak egy alkalmas keret-anyagot kellett találni, illetve le kellett tűzni. A kész quilten nem evidens, de ez ovális alakú, csak egy fehér papíron van lefényképezve.


Amint a címben látható, van a quiltnek egy másik címe is. Beneveztem egy európai versenyre, és ezt az anyja lánya fogalmat nem lehet jól lefordítani. Ezért aztán visszanyúltam egy érdekes afrikai szokáshoz, miszernt ha a jövőbe akarnak utalni, maguk mögé mutatnak, mondván a jövőt nem láthatjuk, míg a múlt előttünk van. Milyen jövőre gondolt ez a 8 éves kislány 1937-ben? Benne voltam-e én is?







2021. április 17., szombat

Cseh Tamás + Karády + Don-kanyar

 Csináltam egy számomra nagyon fontos, de nem jó quiltet. 

Azért nem jó, mert csak egy eléggé zárt körnek - talán néhány tízezer embernek - szól, ők tudják csak igazán megérteni. Azért fontos, mert az a férfi van rajta, akiért már lassan 50 éve változatlanul rajongok.

Amúgy sohasem voltam afféle tini-rajongó, aki kiragasztotta volna a korabeli bálványok képét (nem is volt hová, mert nem volt "gyerekszobám", aki mindenhová követte a pop-rock zenekarok fellépéseit. Aztán egyszer - talán 1976-ban - a JATE Klubban - valószínűleg véletlenül - elmentem egy Cseh Tamás koncertre, és akkor ott valami elkapott. Nem mondom, hogy mindenhová követtem, nem is lehetett volna, de azért igyekeztem. Megvettem a lemezeit, a CD-it, betéve tudom az összes dalát, megvannak a róla szóló könyvek. Amikor 2009-ben meghalt, az akkor még létező összes nyomtatott újságból kivágtam a nekrológot. Sőt olyat csináltam, amit soha előtte (és azóta sem): elmentem a temetésére és pofátlan módon a második sorba tülekedtem előre magam. Azóta meg minden év januárjában Cseh Tamás elmékkoncertekre járok. Szóval, kétségtelenül rajongtam / rajongok érte.

Amikor a MOMÜ-ben felmerült a vágyódás témája, nagyjából a második gondolatom az volt, hogy őt kéne valahogyan megvarrni, kiváltképpen hogy mostanában portrékban "utazom": Elkezdtem gondolkodni, melyik dal vagy dalok lehetnének a képben. Mivel mindet tudom kivülről, és majd mindegyiket szeretem, nehéz volt a választás. Aztán valahogy lehorgonyoztam a Tábori levelezőlap Karády Katalinnak című mellett.



Erről persze eszembe jutott Karády Valahol Oroszországban című dala, és akkor megvoltak a quilt elemei: legyen benne Tamás, legyen benne Karády és legyen benne Don-kanyar. Innen aztán hosszadalmas tervezés kezdődött. Kerestem a fényképeket mindkettőjükről és végül ez a két kép lett a kiindulópont.


Két ember, aki egyszerre vágyódott és volt a vágy tárgya sokak számára. Hosszas photoshopolás után egybeolvasztottam a két képet.

Sokat molyoltam persze a színeken. Eredetileg a vöröst szántam Karádynak a szenvedély okán, és a kéket Tamásnak, aki szinte mindig farmerben és kék pulóverben lépett. De aztán egy jó ismerősöm azt mondta, fordítsam meg, mert egyrészt akkor Tamás lesz a hangsúlyosabb, másrészt a Karády úgyis egy "hideg" nő volt. Örülök, hogy megfogadtam ezt a tanácsot.

Persze el kellett menni anyagot venni, hogy mind a két színből legyen egy 5-6 darabos sorozatom. Bár itt-ott kihívás volt összerakni, de összességében ez egy gyors fázis.

Félkészen így nézett ki


 És akkor hogyan jöjjön be a Don-kanyar? Megint csak fényképet kerestem, de nem azt a tipikus "nagy fehérségben katonák vonulnak" fajtát. Ez a lövészárkos "pihenős" kép pont megfelelt a célnak.

Ebből tudtam szitát csinálni és nagyon halvány szürkével rányomtam a nem egészen fehér háttérre. És akkor már csak a tűzés volt hátra. A háttérbe persze azt tűztem, hogy "fú a szél és a fagy kígyója sziszeg....", bár ez egyáltalán nem látszik. A MOMÜ-s "elvárás" szerint 50x50 cm.


 És még megmagyarázom a címet. Tamás a 60-as évek második felétől kezdve rendszeresen részt vett bakonyi indiántáborokban. Az indián-neve Füst a szemében volt.