Kultúra és quilt

Nem tudhatom, mi jött le az előző posztból, de ha netán valakinek az az érzése támadt, hogy ez a Projekt számomra egy könnyű gyalogmenet, akkor nagyon rosszul írtam. Számos fontos döntést kellett előre meghoznom, némileg függetlenül a versek-képek gyártásától. 1. Milyen stílusom van nekem? Van-e nekem egyáltalán stílusom? - Nincs, de ezt eddig is tudtam 2. Milyen hatást akarok elérni a nézőkben? Mennyire akarom kielégíteni az ismeretlen nézőt? - Hogy a falakról visszaköszönjön-e nekik az irodalomóra? Meglepődjenek vagy hasson a kép ismerősnek? "Ja, ez a 'kisbalázs'!" A képek magyar közönséghez szóljanak, vagy netán a háttér-vers ismerete nélkül is megálljanak? Azaz kell-e ismerni a verset, vagy a kép önmagában is megérinti a nézőt? 3. Milyen stílus/szín- és formavilág illik J.A-hoz, a képek gondolatához? - Hát, nem egy vidám, pasztellember volt. Igen, sötétek lesznek, nem túl vidámak. De azért mégse legyen a kiállítás egy pszichiátirai klinika galériája. Kell-e ...

Úgy szokták mondani, hogy nagy megtiszteltetés ért - és tényleg az. Jövő márciusban egy prominens budapesti helyszínen (részletek később) kiállítást rendezhetek a varrásaimból. A felkérés úgy szólt, hogy jó lenne, valami összefüggő kollekció, nem pedig "szedett-vedett". Sokat agyaltam, hogy mi köré lehetne szervezni a munkákat: mi az, ami kellőképpen tág és kellőképpen szűk ahhoz, hogy kb. 13 folyóméternyit lehessen belőle varrni. A végén arra jutottam, hogy József Attila köré szervezem-tervezem a quilteket. Van - ugye - az a nagyon kedves Duna-parti látomás (1 m széles) és akkor már csak 12 méter kell. Annyira gazdag az az életmű, hogy nem lehet gond ennyit megvarrni. Sportszerű nehezítésként még azt is kikötöttem, hogy minden munka 50x100 centis lesz (álló vagy fekvő) és "technikailag" is megpróbálok egységes lenni. Úgy gondoltam, hogy kicsit a sorozatgyártáshoz hasonlóan először megvarrok X fedlapot, azokat "zsűriztetem" azokkal, akiknek adok a vélemé...

Volt itt közben még jól megszervezett országos kiállítás is, ahová részben "hivatalos" minőségben mentem. Meghívtuk a dán céhet, hogy hozzanak egy néhány munkát: hagyományosat és kevésbé hagyományosat. Winnie Egefjord szállította ide a 25 quiltet, így én már itt Pesten is töltöttem vele két estét, utána pedig leautóztunk Tiszaújvárosba. Igazán jó kis kiállítás volt, bár szerintem nagyon kevés látogató jött, pláne ahhoz viszonyítva, hogy hány tag van, meg hányan jelennek meg egy-egy nevezetesebb KV-n. Tudom, a Dunántúlhoz viszonyítva nagyon messze van Miskolc környéke. És borzalmasan kevesen voltak a tanfolyamokon: gondolom, totál ráfizetés volt 6 emberrel megtartani, de tudom, hogy a szervezők nem akartak csalódást okozni azoknak, akik jelentkeztek. Én is megpróbáltam egy új tanfolyamot (Hogyan lehet egy fénykép alapján absztrakt képet csinálni?), kicsit rövid volt az idő, kellett volna 6 óra, de azért remélem, nem voltam totál csalódás. Legalább elindítottam őket, hogy merr...

Az elmúlt időszak történéseihez tartozik még, hogy miután január végén észrevettünk egy csomót Zsuzsi mellei környékén, május 23-ára tűzték ki a műtétjét. Kicsi, jól körülhatárolható, jól operálható, 20-30 perc, szinte semmi az egész - ezt vártuk az állatorvosunk véleménye szerint. Ehhez képest - címszavakban: altatás, műtét, haza, vérzés, vissza, újraaltatás, újra műtőasztal, belázasodás, injekció, seb kinyílása és elfertőződése, penicillinkúra, körgallér, kanül eltávolítása, napi állatorvos látogatás, sebtisztogatás, Kék Kenőcs (istenáldja Gombócz Ágit a javaslatért), majd majd' hat hét múlva körgallér levétele, sebgyógyulás Ehhez képest az én kenyérre kenhető kutyám ezt egyetlen hang nélkül tűrte: a műtétet kivéve nem volt száj befogása, szájkosár, semmi, engedelmesen a hátára feküdt a napi kétszeri akcióhoz. Egyedül a nyárfalevél-projekt indult be, amint bekanyarodtunk az Ilka utcába. A hős(nő)

Adódott a lehetőség, hogy egy lipótvárosi helyszínen Kacsukévi és én tanfolyamot tarthatunk. Jó sok időt eltöltöttünk a tervezéssel, az előkészítéssel, amíg aztán március 7-én elindult a terveink szerint nyolc foglalkozásból álló sorozat, ami természetesen (?) alkalmanként is elérhetővé tettünk. Az alapötletünk a "fehér vászontól a saját tervezésű quiltig" volt: az első 3 csütörtökön festettünk-színeztünk. Igyekeztünk megmutatni a hallgatóknak az összes lehetséges módszert arra, hogy a fehér anyagból hogy csináljanak színes mintásat. A második körben pedig elméleti bevezetés után arra próbáltuk őket rávezetni, miként fordíthatnak át egy gondolatot, egy képet quiltbe, mik azok a tudatos elemek, amelyekkel jó kompozíciójú quilt készülhet. Ezenkívül volt még art quilt irányzatokról szóló előadás, különböző konstrukciós módszerek, tűzéstan, és sokféle egyéb módszer/eszköz, amit a már összeállított fedlapon használhatnak. Tudom, hogy a rákészülés mennyisége nem feltétlen korrel...

Bár még nem tértem magamhoz az ezüstvölgyes boldogságból, igyekszem folytatni a visszatekintős bejegyzéseket. Az úgy történt, hogy mindhárom nap végén - miután bőséges kulturális élményben volt részünk - nézelődés-vásárlás programot iktattunk be. Csütörtökön a Ribes & Casals méteráruboltba vittem el a barátnőimet, amit 2007-ben szinte véletlenül fedeztem fel. Kívülről szinte láthatatlan a bolt: két viszonylag keskeny bejárati ajtó, nincs kirakat, viszont belül.... Sem méretre, sem választékra nincs ilyen bolt Magyarországon. Majdnem másfél órát töltöttünk azzal, hogy gondosan végigtapogattuk az összes véget! Egy átlagos kereskedésben nagyítóval kell keresni a festésre alkalmas fehér pamutokat: itt legalább 10-15 féle volt mindenféle szélességben, szövésben, vastagságban. Az utolsó félórában aztán kiválasztottuk az árban és minőségben a nekünk legmegfelelőbbet. Én három méret pamutszatént tettem magamévá, bár természetesen jóval többet is tudtam volna venni, de a bőröndöm nagyság...

Tegnap este a FB-on már beírtam a nagy boldogságomat, nevezetesen, hogy az Ezüstvölgybe küldött pályázatomat beválogatták a finalisták közé!!! És akkor innentől kezdve meg is mutathatom, min dolgoztam februártól júniusig, persze nem egyfolytában, hanem komoly időkihagyásokkal. A pályázat központi témája a "Torzulás/torzítás". Az ötletem nagyon hamar - szinte gondolkodás nélkül - megvolt: rajzolok egy "szögletes" táncosnőt, beszkennelem, Photoshoppal csinálok nyolc torzítást és a kilenc kis képből lesz a kötelezően 100x100-as quilt. Viszont nem tudtam, hogyan varrjam meg. Csináltam egy "hagyományos" technikájú mintadarabot, ami olyan semmi lett. Ekkor azt mondta Lázár Évi barátnőm, miért nem csinálom meg ugyanúgy gyapjúval, mint a már sikeresnek mondható Vérnászt . Így is csináltam egy mintát, és úgy döntöttem, ez jó lesz. Eztán tényleg gyorsan legyártottam a kilenc képet: rendeltem gyapjút, a selyem meg volt itthon. Ezután még egy csomó döntés várt rám,...

Szóval, amikor itthon a lehető legrosszabb hóviharok dúltak, elbuszoztunk a Barcelonától 50 km-re délre fekvő Sitgesbe. Nagyon helyes, nagyon mediterrán üdülőváros, ahol márciusban épp csak kezdődött az élet: leginkább középkorú és idős nőket lehetett látni az utcákon. A kiállításról írtam egy rövid cikket a céhes Hírfoltokba (öt helyszín, sok pályázati munka, izgalmas vendégkiállítások), így ide inkább képeket teszek fel. A Patchwork Tsusin japán magazin egy csúcsszuper japán kollekciót küldött. Ez a nagyon kevés japán art quilterek egyikének Reiko Nakagamának a munkája. Saját szövött anyagokat dolgoz bele az amúgy hagyományos quiltekbe. Szép példája annak, hogy egy egyszerű virágos quilt vastag fekete keretét hogyan lehet integrálni a kompozícióba. A spanyol alkotó nevét nem tudom. Ez is spanyol quilt, a Négy őselem pályázati témára készült. Ez azért tetszett, mert ügyesen kombinálta a gépi és kézi tűzést. Ld. lentebb. Szintén spanyol. Ez is spanyol, a né...

Nagyon régen nem írtam ide, részben azért, mert igen kevés időm volt, részben azért, mert a kevés idő miatt eléggé minimális varrás volt. És ha nincs varrás, akkor nem sok mondanivalóm van ezen a publikus helyen. Most hogy majdnem vége van az iskolának, és végre egy kicsit mást csinálhatok, megpróbálom behozni a lemaradásaimat, sőt talán újra visszarázkódom a régi kerékvágásba. Ha időrendben akarok egy kicsit visszatekinteni az elmúlt hónapokra, legelőször is volt ugye Barcelona (és Sitges). Barcelonában tulajdonképpen alig láttam újat, hiszen immár negyedszer voltam, persze ez nem azt jelenti, hogy ne élveztem volna minden pillanatát. "Megvolt" (újra) az összes nevezetesség, sőt még apróbb újakat is felfedeztünk. Igazán szuper volt, hogy négyen mentünk, így egy barátomon keresztül egy háromszobás, frissen felújított, erre a célra most átadott lakást béreltünk egy központi metróállomástól kb. 3 percre. Tekintettel az ismeretségre, négyen mindössze 90 eurót fizettünk napont...