2023. január 31., kedd

Hajrá, magyarok! - Beszámoló

 Két és fél hónapja írtam az utolsó posztot, amiben hivatalosan is bejelentettem az új sorozatom témáját. Azóta nagyjából megállás nélkül dolgozom a magyarjaiamon, mégpedig olyan módszerekkel, olyan megoldásokkal, amiket még soha az életben nem csináltam. Sőt, nem is gondoltam, hogy valaha csinálni fogok! Kicsit népiesch, kicsit negédes, kicsit (nagyon) giccses, és főképpen meglehetősen realista. Nem gondoltam volna magamról, hogy ilyesmire vetemedek, de úgy éreztem (érzem), hogy a téma ezt kívánja. Így aztán technikailag is újabb és újabb kihívások elé állítom saját magam, ami persze azzal jár, hogy  néhány dolgot kétszer csináltam meg, mert elsőre nem sikerült úgy, ahogy gondoltam. De élvezem, és minden darabnál sorra újabb meg újabb ötletek jönnek. Ma kezdem el tűzni a kilencediket, szóval úgy gondoltam, ideje beszámolni, hol tartok.

Eddig a következő quiltek vannak készen 99%-ban. Bár mindegyik már falra tehető, de vannak még apróbb hiányosságok itt-ott. A fejemben mindegyiknek többféle munkacíme van, noha egyértelműen egy-egy témától szólnak, szóval ezen még gondolkodnom kell.  Vagy majd közönségszavazást tartok.

1. Ejh, ráérünk arra még! - A magyar út

2. Egészpályás letámadás - A magyar foci aranykora  - Felszántották

3. Se kelet, se nyugat - Két világ között - Hintapolitika

4. Az én házam az én váram - Légvárakat építünk

5. A Magyar Agy - Mi vagyunk a legokosabbak

6. Tulajdonképpen minden és mindenki magyar - A miénk az egész világ!

7. Sírva vigatunk - Nemzeti sorstragédiák

8. Lovasnemzet vagyunk - Vereckén túl a Paradicsom

9. A magyar nők a legszebbek - Kis magyar pornográfia

Tudom, kell még egy tizedik, az olyan szép kerek szám lenne. Meg is van már a fejemben, szóval ezen ne múljék. 

És akkor itt van a nagy kérdés! Nem a lenni vagy nem lenni, hanem a "hol bemutatni" kérdése? Léteznek ugyan általam is ismert, jól működő virtuális galériák, dehát én azért mégis csak jobban szeretném, ha élőben láthatnátok. Még a lakásomból is szívesen csinálnék egy hétvégére pop-up galériát, de sajnos nincs ennyi falam.

Tud valaki valamilyen alkalmi kiállítóhelyet mondjuk március 1-eje után valamikor, ahol ki lehet őket tenni közszemlére? Nem nagy darabok ezek, 60-70 cm magasak és 50 és 100 cm közötti szélességűek. 

Továbbra is hajrá, magyarok!

2022. november 14., hétfő

Új sorozat: Hajrá, magyarok!

 Szeptember 8-án a megnyitó végén azt mondtam,  valami vidámat, humorosat, mosolygásra serkentőt szeretnék varrni. Bár tudtam, mit beszélek, utóbb igencsak elgondolkodtam, jó volt-e az ötlet, nem túlságosan nagy-e a kihívás, tudok-e eleget a megvalósításhoz. Még a két velem készült interjúban is elmondtam ugyanezt, talán ezzel is sarkallni akartam magamat az ismeretlen cél felé.

Sokat gondolkodtam, mi legyen a téma, amiből több darabra futja, mi legyen az a "szál", ami végighúzödik mindegyiken. Hogyan lehet a "viccest" megvalósítani? Mindenféle ötletek után mindig visszajutottam a "szakmámhoz". Ha valaki nem tudná, jó tíz éve Magyarországra jövő külföldi üzletembereket készítek fel arra, hogy milyenek is a magyarok. Persze nem mindenki egyforma, komoly különbségek vannak generációk, földrajzi térségek között, de mégis vannak olyan toposzok, amelyek itt vannak bennünk, amiktől valószínűleg évszázadok óta nem tudunk megszabadulni, hiába a gazdasági-politikai-technológiai fejlődés.

Mire gondolok? Hogy zsenik vagyunk, vagy legalábbis azt gondoljuk, hogy intelligánciában kenterbe verjük az összes többi országot. Hogy (még mindig) nem tudjuk eldönteni, a kelethez tartozunk vagy a nyugathoz. Ennek persze most vannak aktuálpolitikai vonatkozásai, de ettől függetlenül is itt van ez a "kompország" jelenség. Hogy nem vagyunk igazán szorgalmasak, halogatjuk a dolgainkat, hátradőlünk, hogy "Ej, ráérünk arra még!". Hogy bezárkózunk az otthonunkba, és amíg nekünk nem fáj, nem foglalkozunk a "világ dolgaival". Hogy újra és újra elmondjuk, mi sokkal többre hivatottak vagyunk, de "az ellen" (török-tatár-osztrák......) meggátolja a fejlődésünket, ahogy Esterházy írta, "ellenségigényünk" van. Hogy végső soron mindenki magyar a világon, ha elég mélyen megkapargatjuk a családfáját. Hogy a magyar lányok a legszebbek a világon...... És még hosszan folytatható a lista.

Megterveztem, kitaláltam egy "magyart", és most vele, rajta keresztül ptóbálom megjeleníteni ezeket a hiedelmeket. Nem túlságosan fess férfi, és majdnem mindig kockás inget hord (mindenféle politikai felhang nélkül), kivéve, amikor focizik. Egyelőre nyolc pasast varrtam meg, és majd ők lesznek beleapplikálva a környezetbe. Az első (Pató Pál) már elkészült, most dolgozom a másodikon (Se kelet, se nyugat), és jól haladok.

Tudom, kéne fénykép, de szeretném egyben prezentálni egy virtuális (vagy valós?) kiállítási térben, így a következő néhány hónapban csak részletfotókat fogok publikálni. Tartsatok ki! Hajrá, magyarok!



2022. szeptember 19., hétfő

Quiltek a másvilágon

 Jó egy hónapja jelentős felhörgést generált a Facebookon, hogy néhány (sok) quiltet kidobtam tavaly. De ez nem csak tavaly történt meg, hanem korábban is. Mára jutottam el odáig, hogy mindegyiket "vállalom", amit itthon őrzök.

Hogy miért dobok ki dolgokat? Vagy simán felvágom és megpróbálom újrahasználni? Mert vagy alapvetően rosszak vagy nagyon nem egyeznek meg az elmúlt 10 évben kialakult stílusummal. Mentségemre szolgáljon, hogy ezek zömmel 2010 táján készültek, amikor még ezerrel kísérleteztem mindenféle anyagokkal eszközökkel.

Persze nem mindről készült annak idején fotó, de most kiválogattam azokat, amik a kukában vagy a vágólapon landoltak.

Ezt egy pályázatra csináltam, nem is olyan régen. A háttérben "kagylók" vannak, amiket én, de csak én, katonai sisakoknak gondoltam, azaz egy menetoszlopot láttam benne, mint ahogy a Hair végén menetel Berger a repülőbe. Erre került egy szerintem John Lennon-féle szemüveg, amit a hozzám közelállók, simán melltartónak láttak. Ő nem került a szemétbe, lefejtettem a két virágos részt, és majd valami lesz belőlük.
Ez az Etiópiában található Dallol nevű roppantul izgalmas természeti képződmény, víz, sólerakodás, kénes források, stb, akar lenni. Így egy kis helyeske hegy, de annak se jó. Ő sem ment a kukába, de szétvágtam, és úgy várja jobb sorsát.
Ez nagyon régi, azt hiszem, nem sokkal azután készült, hogy Ravennában voltam. Lehet, hogy ez a "mozaikozás" alapjában jó ötlet volt, de az egész élettelen, tértelen és nagyon béna. Kuka.
Ez volt az első kísérletem a Gehry-féle La Rioja szálloda megvarrására. A végeredmény sok minden, de nem jó. Tehát nem az a baj, hogy értelmetlen, hanem hogy semmilyen. Kuka, bár úgy rémlik, hogy a selyemcsíkokat leoperáltam róla későbbi felhasználásra.
Ez volt életem első Thermofax-kísérlete, amivel roppant elégedett voltam, mind a fehér alapon feketével, mind a feketén discharge paste-tel készített negatív. De ez az egész nem állt össze, semmit se mondott. Így gondosan szétszedtem, és pl. a középső részéből csináltam két éve egy egész jó kis darabot, a többit meg őrzőm a jövőre.
Ezt nem kommeltálnám, bár élőben talán egy fokkal jobban nézett ki. Kuka, nagyon kuka.
Ez is a Dallol-táj intepretációja. Töménytelen mennyiségű gyapjú- és selyemszálat tűztem rá, de borzalmasan nézett ki egyben. Kukába.
Ez még a karrierem hajnalán volt. Maguk a virágok egészen jól néztek ki, de ez a vadvirágos rét nagyon nem én vagyok. És letűzve sincs rendesen. Kuka, de néhány virágot megőriztem, hátha.
Egy időben megjelent egy fotósorozat az akkor még teljesen lepusztult turai kastélyról (ma NER-szálloda), ami teljesen elvarázsolt. Ez kvázi az alaprajza akar lenni, falakkal meg minden, de borzalmas. Utána valamikor 2011-ben csináltam egy másikat, ami viszont jó lett, szóval erre már nem volt szükség.

Szerettem az őtletet, az volt a címe, hogy Négy évszak, de olyan nagyon primitív darab mai szemmel, hogy nem szeretném, ha az örököseim látnák.

Szóval, ennyi, pontosabban, ennyi leselejtezett darabról van fotóm, bár valószínűleg néhány kisebb próbadarab is a kukában landolt a maga idejében.


2022. augusztus 27., szombat

Újra Birminghamben 4

 Végül hadd mondjam el, hogy nagyon más volt ez a fesztivál, mint a COVID előtti. Ugye, 2020-ban nem volt, tavaly meg még eléggé fékezett habzású. A korábbi három csarnok helyett négyet béreltek ki, amitől az egész sokkal szellősebb volt: nem tudom, kevesebben voltak-e vagy jobban eloszlott a tömeg. A Brexit miatti bonyolultabb csomagküldés miatt szinte alig volt külföldi pályázó, és úgy általában sokkal-sokkal kevesebbszer lehetett idegen nyelvet hallani. Mivel a fesztivál szervezői emelték a standbérleti díjakat, sok bolt nem jött (épp a kedvenceim) az angolok közül is, nem beszélve a külföldiekről (csak az Appliquick-et láttam).

Tényleg őszintén remélem, hogy nyereséges lesz a fesztivál, mert végtelenül szomorú lennék, ha megszűnne.

Találtam még egy izgalmas versenyquiltet a kortárs kategóriából, aminek csak ezt a részletét fotóztam le, de csupa ilyen hajtogatott dáliából állt.

Érdekes színfolt az ún. Fine Art Gallery, ami nem quilt, hanem mindenféle fiber art, azaz bármilyen szálból készített valami.
Marian Jazmik: Tövek és szárak


Az egyik galériában találtam ezt a falnyi apró kis képet, alatta versekkel. Nem "quilt", hanem keretre feszített vászon.
Rachel Tyndall: Haikuk gyaloglás közben

Linda és Laura Kemshallnak volt egy kis galériája. Lindának ezt a két munkáját még nem láttam.

Eléggé fényképezhetetlen volt a brit céh art quilt csoportjának galériája. Az idei évre ilyen hosszú, akár három méternyi csíkokat csináltak A falakon meg egyéb tavalyi munkák voltak.

Sabi Westoby
A következő alkotóját sajnos elfelejtettem lefotózni, és nem tudok eléggé rázoomolni. Roppant izgalmas filces-selymes-hímzett darab.

A SAQA a Forced to Flee (Menekülni kell) című kollekciót állította ki, sok nagyon drámai hatású quilttel.
Karin Tauber: Mentőmellény-temető Leszboszban

Jo Thames: Gyerek szögesdrót mögött

Marie Mitchell: A menekültúton
Nem tudom, látszik-e, de ez egy 3D quilt: afféle jutazsák formára készült.

2022. augusztus 26., péntek

Újra Birminghamben 3

 Először még három versenyquiltet szeretnék mutatni.

Linda Chevell

Julia Gahagen (mini, a hosszabbik oldala 10 inch)
És még egy mini, aminek az az érdekessége, hogy az alkotó "normál méretben" is megvarrta a pályázatra.
Helen Butcher

Ezután jöjjön néhány kép önálló galériákból. Sarah Hibbert az angol modern quilt egyik fontos alakja. A galériában látható quiltek mind egyszínű és nyomott lenvászonból készültek. Nagyon klassz összhatása volt.



Volt egy koreai galéria Bland But Bold (Egyszerű, de merész) címmel, amiből a következő quiltek tetszettek (nagyon).

Mikyung Hyun: Ellenállhatatlan szél


Kyungjoo Kim: Végtelenség

Hung Sook Jang: A csodák keresztje

Holnapra is maradtak szépségek/érdekességek.





2022. augusztus 25., csütörtök

Újra Birminghamben 2

Az alábbi quiltek is a pályázatra érkeztek. 

Liz Jones rendszeresen kicsit szokatlan anyagokat használ, itt hurkolt gyapjút és filcet.


Liz Jones

Sarah Entzminger
Chris hatalmas ágytakarója csupa kunyhóból áll.
Chris Harvey

A 3D tárgyak második helyezettje.
Sarah Hutson

A hosszúkaros tűzés bajnoka Lynda Jackson. Hihetetlen munka, nincs fénykép, ami visszaadja az eredeti szépségét.
Lynda Jackson


Caroline Nixon
Vendulka és Olivier Battais, Angliában élő francia házaspár ezzel a quilttel nyert tavaly fődíjat. Mandala-őrültek: Olivier megtervezi, Vendulka megtűzi, majd Olivier Marabu textiltollal megfesti. Tehát ennek a közepe egy nagy darab krémsziínű anyag, letűzve és utólag festve. Beszélgettem Olivier-vel, innen az információk.

 


Ez volt az idei versenyquiltjük.


 A verseny fődíjasa, a pictorial (figuratív) kategória győztese.
Inmaculada Gabaldon

Megan Arnold

Sajnos, nem tudom kié. Modern kategória.
Ez a quilt igen jól reprezentálja, hogy mi a "kortárs quilt": hagyományos minta, "modern" szitázott anyagból.
Sandra Newton