Petrópolisban leszakadt az ég

Tavaly januárban a Rio de Janeiro feletti hegyekben 900 méter magasan fekvő Petropólisba kirándultunk. Bár légvonalban csak mintegy 70 km-re van Riótól, a magasság miatt a levegő jóval enyhébb. Erre figyelt fel II. Péter, brazil császár, pontosabban a lánya, Terézia, aki rábeszélte az apját, hogy ott építsenek egy nyári palotát.
Manapság mintegy 200 ezren élnek a hegyek között, tele van pompás, a XIX. század második felében épült palotákkal, mert persze ha a császárnak ott volt háza, az arisztokrácia is felkapaszkodott a hegyekbe. A lakosság egy jelentős hányada volgai német bevándorló, akik ma is őrzik hagyományaikat, például a Bohemia sörgyárat, a sörfesztiválokat és a számos német jellegű éttermet. A náci Németországból menekülő Stefan Zweig is itt telepedett le, és itt követett el öngyilkosságot a feleségével együtt.
Szóval, ahogy elindultunk felfelé a szerpentinen a busszal, ami különben olyan meredek és keskeny, hogy az út egyirányú (a hegy túloldalán lehet lejönni), már elkezdtek gyülekezni a felhők, egy idő után már szinte semmit sem lehetett látni, és mire felértünk, akkora felhőszakadás zúdult le, amilyet még az életben nem láttam. Jó darabig a buszból sem szálltunk ki, mert 10 másodperc alatt csuromvizesek lettünk volna. Aztán némileg csillapodott a zuhé, sőt el is állt egy rövid időre, viszont sajnos a hegyekbe leszálló felhők nem indultak meg felfelé.
Így néz ki a környék, ha nem esik az eső. Ez a Serra dos Orgaos Nemzeti Park.

Ez a város "bejárata", ami a quiltemre is felkerült.

Ilyen paloták vannak tucatjával, köztük a mindenki brazil elnök nyaralója.

A quilthez két nagyobb darab, korábban ún. breakdown printing technikával készült anyagot használtam fel. A szita ugyanaz volt, csak a második darabhoz kék festéket is felhasználtam.

Egy nagyon egyszerű "mintát" rajzoltam fel, kb. 130 x 70 cm fekvő darabként, amit aztán úgy variáltam, hogy az "eső" hol függőlegesen, hol átlósan, hol vízszintesen essen. A baloldalon búvik meg a hegyek között Petrópolis, a jobbon pedig egy másik város, amit történetesen Teresópolisnak hívnak. De persze itt minden művészi szabadság, csak a diadalív rózsaszínje idézi a várost. Nagyon sűrűn tűztem le különböző zöld cérnákkal, így sikerült többféle árnyalatot elérni.

A dél-amerikai utam még egy quiltet ihletett, amiről majd legközelebb írok. Az is "vizes" témájú.