Kultúra és quilt

Az egyik első nemzetközi konferenciámon volt egy nagyon találó című eladás: "Tudja/érti a mamád, hogy mit is csinálsz?" Az enyém még (már?) nem igazán, de ezt a részét már feladtam. Viszont amikor valaki fiatalabbnak mondom, hogy "interkulturális kommunikációt", akkor is a legtöbb esetben értetlenséget látok a másik arcán. Legutoljára tegnapelőtt egy a házunkban lakó fiatal jogásznőt késztettem intenzív gondolkodásra. Bár ő tuti, hogy nem olvassa ezt a blogot, de másnak is mondom, olyasmit, mint ami ebben a rövidfilmben van. Különböző embercsoportok közötti "beszélgetést", egymás megértését, egymás iránti toleranciát, és konfliktuskezelést.

Lehet, hogy ennél jobb időzítéssel nem csinálhattam volna meg ezt a képet , hiszen a korábbi híresztelések után ma már kész tényként olvastam, hogy útban van szegény a Duna-parton, legalábbis ott, ahol van. Azt mondják, vissza kell (?) állítani a Kossuth téren az 1944 (!!!) előtti állapotot. Persze csak "köztéri művészetileg". És ugyan Attila már a 30-as években ott ült a parton, de pechére csak 1980-ban öntötték bronzba. Az ő jól megérdemelt helyére a "geszti bolond" (Ady E.) fog kerülni, persze csak a történelmi hűség mián. Mélyen, őszintén és hangosan fel vagyok háborodva!

Jane mindig olyasmikről ír, amik számomra is fontos kérdések. "Mire törekszenek valójában a művészek, ha nem arra, hogy miként lehetne jobban összeházasítani az értelmes alkotást az élvezetes alkotással? Túl gyakran foglalkozunk olyasmivel, ami nem bír személyes jelentőséggel. Semmilyen szempontból sem egyedi. A kielégítő alkotás ott kezdődik, hogy a jelentésből kiindulva olyan művet teremtünk, ami tökéletesen visszaadja gondolatainkat, VAGY pedig az általunk kedvelt munkafolyamatok viszik előre az alkotást. Ebben az esetben a jelentés a végén, a munka elkészültével derül ki. Mindkét eset kielégítő. A művész bármilyen irányból elindulhat, attól függően, hogy mi a célja. Nem könnyű egyedinek lenni. Nemrégiben egy tanfolyamon eljátszottunk az „unikális” szóval, mivel a kultúránkban eléggé közhelyessé vált. De azért lehet vele próbálkozni, ha azt kérdezzük: mi az egyedi az adott téma vagy folyamat értelmezésében? Millióan tudnak shiborit festeni. Millióan tudják, hogyan kell a színez...

"Az őrültek, a különcök, a lázadók, a bajkeverők, a be nem illeszkedők ... azok, akik a világot máshogy látják, nem szeretik a szabályokat. Lehet őket idézni, lehet velük vitatkozni, istennek vagy ördögnek beállítani, csak egy dolgot nem lehet: figyelmen kívül hagyni őket. Ők változtatják meg a világot ... ők viszik előre az emberi fajt, és bár egyesek őrültnek tartják őket, mi zseninek, mert az, aki elég őrült ahhoz, hogy azt higgye, megváltoztathatja a világot, tényleg megváltoztatja."