Kultúra és quilt

Ezt a quiltet feltettem már, amikor összevarrogattam a domesztoszozott blokkokat, és mivel ez pont' október 23-án volt, a Vérontás nevet adtam neki. A bejegyzéseitekben azt mondtátok nem is vér. Ez részben a színhelyesség hiányának tulajdonítható. Azóta letűztem és kék shivával kicsit feldobtam, és új fantáziacímet adtam neki.

Egy újabb kisebb faliképhez stencillel és shivával. Nem lesz romantikus darab, de meleg színekben pompázik majd.

Bár már két éve "tanítok" (értsd, kedvet csinálok a tanuláshoz) festést, még soha nem csináltam hagyományos varrott shiborit. A legutolsó Quilting Artsban volt egy cikk, ahol a szerző a "betegre" tűz egy darab anyagot, utána sűrű fekete festékkel lefesti a tetejét. Majd miután ezek a fázisok kész vannak, festi meg színesre a "hátteret". Nálam a színezés még hátravan. Amúgy meg mindenkinek kívánok boldog, jó illatú karácsonyt !

Tegnap olvastam egy internetes oldalon a ragasztós módszer "anyjától", kipróbáltam és működik. Én is szenvedtem azzal, hogy a kétoldalas ragasztós fátyolnál tükrözve kell rajzolni, meg hogy egy bizonyos idő után elválik a papír a fátyoltól. A módszer a leginkább akkor használható, ha egy darab anyagból viszonylag sok darabkát kell kivágni. 1. Az anyag (nagyobbacska) fonákjára szokásosan vasaljuk rá a fátyolt. Kihűlés után húzzuk le a papírt. És itt jön a csavar! 2. A papírra vékony filccel vagy puha ceruzával rajzoljuk rá a mintát (nem tükrözve!). 3. A visszájával felfelé tegyük le az anyagot, és a rajzolt felével tegyük rá a papírt. Vasaljuk meg kb. 5 mp-ig - és átmegy a minta! Utána pont' az átvasalt vonal mellett belülről vágjuk ki a darabkát. Más. Muszáj ideírnom: sajnálom, hogy nem tetszik nektek a kastélyos képem. Bevallom, én nagyon boldog vagyok vele:) De hát illések és pofonok...

A legújabb munkámnak is hosszú története van. Az úgy kezdődött, hogy a legutolsó Elle Dekorban (pusztán vizuális élvezkedés céljából vásárolom) volt egy képriport, amiben különböző modern bútorokat fotóztak le a turai Schlossberger-kastélyban. A kastélyt Ybl Miklós tervezte kívül-belül, ám az utóbbi - gondolom - 50-60 évben fél kézzel sem nyúltak hozzá: a lepusztult még nagyon enyhe szó. Rozsdás, mállik a vakolat, ki vannak törve az üvegek, hiányoznak a díszítőelemek. A neten csak külső képeket találtam róla, de azért el tudjátok képzelni, milyen lehet. Az elképzelés az volt, hogy egy kastély "alaprajzát" készítem el, ahol az egyes "szobák" a szokások híven különböző színűek, ám ez a dicső múlt épp hogy előkandikál a rozsdás-vakolatos jelen alól. Az alapanyag két forrásból jött: voltak a Robtól kapott kis darabka selymek-bársonyok-csipkék, és voltak a nyáron vasszulfáttal festett anyagaim. Innen már viszonylag egyszerű volt a feladat. A rozsdásokból megcsináltam a ...

Rob anyagdarabkáiból, néhány saját fekete-fehér mintás pamutból és kicsike piros selyemből csináltam ezt a 38x38-as négyzetet Carol Taylor stílusában. Karácsonyi gúlává varrom majd össze, miután beszegtem fehérrel.

Hirtelen felindulásból és 20 eurót (plusz bankköltség) kockáztatva elküldtem Bécsbe az alábbi két fényképet egy munkámról a Sigrid Pöschl által kiírt Handgefarbt kiállításra. Tegnap délután kaptam az emailt, hogy küldhetem, mert tetszik nekik:) Ez az első (lesz még több?) másnak is tetsző quiltem... Nem verseny, díj nem lesz, de ki leszek állítva. Handgefabrt címmel a kiállítást két hétvégén (jan. 15-17 és 22-24) nézhetitek meg Bécsben.

elvállaltam a jelöltséget a Magyar Foltvarró Céh elnökségébe:( És - láss csodát - a jelenlévők meg is választottak. A helyzetet némileg bonyolítja, hogy a két elnökjelöltre pontosan ugyanannyi szavazat érkezett. Mivel az alapszabályunk nem rendelkezik az ilyen helyzetekről, a szavazást eredménytelennek nyilvánítottuk, és valamikor a közeljövőben újra az urnák elé járulhatunk. Addig is - miheztartás végett - Mártanéni megfogalmazta, mit is vár a tagság a vezetőségtől. Engedélyt kértem tőle, hogy idemásolhassam, mert régen nevettem ennyit. "Vezetőinkkel szemben támasztott elvárásaink 1. Legyen naprakész a foltvarrók napi helyzetében. Ez alatt értem, hogy ismerjen minden foltvarrót személyesen, akár céhtag az illető, akár nem (egyébként se tegyen semmilyen megkülönböztetést, az teljesen mindegy, hogy fizeti-e az illető a tagdíjat, vagy nem.) Ismerje munkáját, figyelje fejlődését, emlékezzen a négy évvel ezelőtt varrott kalaposzsuzsi főkötőjére is. Legyen otthon napi gondjaiban, ...

a Sláger és a Danubius rádió fennmaradásért ! Érdekességként elmesélném, hogy öt évvel ezelőtti válásomig soha (na jó, nagy ritkán, autóban) hallgattam kereskedelmi/zenei rádiókat. Kossuth Rádió fan voltam évtizedekig, még akkor is, ha a vége felé már többször bosszantott fel, mintsem élményt jelentett volna. Miután elköltöztem a közös lakásból, már másnap Slágert hallgattam. Megmagyarázhatatlan, de talán a korábbi életemmel való "leszámolás" része volt. Bár a Bumeráng többször felbosszant (erősen előítéletes vélemények, hímsoviniszta attitűdök), de ennek ellenére szeretem reggeli indításként. Ha november 19-től nem szól, komoly űrt teremt az életemben. Persze túlfogom élni, de a magam módján szeretnék hozzájárulni, hogy ezt a "szokásos" magyar döntést vizsgálják felül.

Dália tanácsát megfogadva, délután óta az M...a böngésző játszik itthon, és - láss csodát - működik: mindent látok, amit szeretnék. Csókollak az ötletért:) Köszönöm megjegyzéseiteket a Vérontáshoz, noha egyikőtöknek sem az jutott eszébe. Ez már száradt vér:( Közben néha hímzek, de leginkább dolgozom... Szombat délután kétszemélyes játszóház lesz nálam: a nyári texturált felületek tanfolyam szerzői csináltak egy új online kurzust kb. "Csak sós" címmel. Lutradur, gesso, tinta, domestos, durva só, selyem/textilfesték lesz az asztalon. Majd megmutatjuk, mit kreáltunk.

Mivel otthonról még mindig nem tudok belépni ide (Dixike javaslata sem segített), körmönfont módon a képet behoztam pendrive-on az iskolába, hogy innen elégítsem ki az exhibicionizmusomat:) Szóval, rozsdás quilt szépen halad a kézi tűzéssel, pontosabban himzéssel, mert két osztott himzőszálat használok és nagy tűt. A megoldásnak nem a lustaságom az oka, hanem a már említett anyagminőség. Olyan sűrű-kemény az anyag, mint a beton (na jó, annyira nem), plusz flíz, plusz hátlap, azaz normál cérnával-tűvel képtelen vagyok átszúrkálni. Közben - amúgy mellékesen - október 23-24-én összeállítottam ezt a fedlapot. Eredetileg azt a címet adtam volna neki, hogy "Kiömlött a paradicsomlé", de aztán a szomorú ünnepi hangulatban új nevet kapott a keresztségben. A valóságban kicsit vörösebb-sötétebb a cucc: ez IKEA fekete vászon kötözve, domestosszal megkezelve. Mivel muszáj volt valami válaszvonalakat is beletenni, el kellett zarándokolnom a körútra, ahol ezt a "majdnem ugyanolyan szín...

Valami rejtélyes oknál fogva otthonról nem tudok néhány blogra bejelentkezni, sőt magát az oldalt se tölti le, már időközben lefagy. Ezek között van néhány kedvencem, és ez a blog is. Érdekes módon viszont a Foltversekre, ami szintén az én nevemen "fut", simán bejutok. Nincs valakinek valamilyen ötlete, mi lehet a gáz? Amúgy varrok-varrok, szerintem izgalmasakat. Az erősen rozsdás múltidéző quiltet kézzel kell tűznöm, mert a gép egyszerűen nem bírja. Valószínűleg nem mostam át eléggé, és sok benne a vasszulfát. Ezenkívül még elkezdtem egy "Vérontás" című horrort csinálni. Muszáj egyszerre kettőn dolgozni!!

Ad 1. Még mindig várom azt az embert, akinek az én lakásomra fáj a foga. Ad 2. A Határtalanul alatt november 6-án (péntek) 10 és 16 között tanfolyamszerűt tartok Hőhullám címmel. Lesz mindenféle hőre olvadó, puffadó, lyukadó stb. cucc és a végeredmény(ek) pedig szabadon felhasználható többféle célra. A játszóház már biztosan lesz, de még van hely. Akit érdekel, Vidovszky Sárinál jelentkezhet a visa@dunaweb.hu címen.

Elég szép az érdeklődés a LAKÁSOM iránt, de még nem jött el a herceg a fehér lovon. Közben megmutatom, miket csináltam az utóbbi időben. Ama bizonyos barcelonai amerikai barátomtól, akinek a barátnője divattervező, Londonban kaptam egy csomó 8x8-as anyagmintát: csupa nemes anyag - selymek, csipkék, brokátok. Mire lehetne használni? Egy részéből csináltam ezt a mappát, miután felcikkcakkoltam őket egy pink alapra. Ez még a múltkori punchingolás eredménye készre csinálva. Saját festésű bársonyra van egy kis selyem meg egy kis selyemszál felnyomva, és aztán ebből is csináltam egy tartót. Nem tudom, mit lehet beletenni, de helyes darab lett. Ez is egy mappa, amit még nyár elején kezdtem, de aztán valamiért félretettem. Filcre festett kétoldalas ragasztófátyol van felragasztva, arra pedig szintén saját festésű bársony háromszögeket varrtam, meg hímeztem néhány háromszöget is. Így néz ki a belseje. Most már csak kell találnom egy olyan füzetet, ami jól belepasszol. Szombaton hirtelen megszá...

Bár csak másfél napja mozgolódom, egészen bíztató az érdeklődés a LAKÁSOM iránt. Miután múlt pénteken igazi lakásfestés volt, vasárnap és tegnap pótoltam a barnás anyagok hiányát. Sőt, kicsit túl is teljesítettem a tervemet, lévén túl sok festéket kevertem be. Ezt mind most festettem. Ezek a "sötétek". Ezek a másodfestések. És néhány számomra érdekes darab egyedül.

Ezért (meg némi családi okokból is) eladó a lakásom. Sajnálom, hogy így alakult, mert nagyon szeretek itt lakni. További részleteket itt találhatsz.

Ez lett az "előbb-varrok-aztán-festek-és-zsugorítok" helyzetgyakorlatból. Maga a négyzet ilyetén összevarrása egy újságból jött, de ott kis ajándékzacskó készült belőle. Mivel nálam két réteg filc van, az egész betonbiztosan áll a talpán, és remélem, kötős barátnőmnek is tetszeni fog. Mivel az eredeti darab téglalap alakú volt, lesz még egy széles szemüveg (vagy egyéb) tartó a leeső 12 cm széles csíkból.

Mivel időm nem sok van mostanában, amolyan befejezős-aprókás periódusban vagyok. 1. Persze befestettem az előző posztban mutatott "filces" kollázst, sőt el is kezdtem varrni belőle egy tartót (jobb nevet nem tudok), amit egy nagy kötős barátnőm névnapjára szánok. Majd akkor mutatom, ha kész lesz. 2. Kiválasztottam egy tavalyi darabot a bécsi pályázatra, ami méretben passzol. A házi festésű anyag nem volt gond, hiszen az utóbbi időben szinte minden abból készül. 3. Befejeztem a patagóniai quiltet. Nagyon nem tetszik:( Még várom az ihletet, hátha lehet rajta javítani. 4. Mivel a bécsi munka nem is volt lefotózva, a "műtermemben" új beállítást próbáltam ki létrával és könyvespolccal, hogy végre ne minden darab balról kapja a fényt, hanem szemből. 5. Ha ezt már így kitaláltam, lefotóztam normálisan a Tengeri sünömet. Ezt még májusban befejeztem, de ki kellett bélelni egy vastagabb vászonnal, mert nagyon "plötty" lett. A bélést persze hozzá kellett tűzni, meg k...

Az úgy kezdődött, hogy a "keresztjeimből" maradt mindenféle típusú fehér/nyersszínű anyag, plusz Londonban a barcelonai barátomtól (akinek a barátnője divattervező) újabb csodás "hulladékokat" vettem át. Ekkor jutott eszembe, hogy végre ki kéne próbálni C. June Barnes könyvéből valamit. Ő az, aki először megvarrja az egész munkát (a végső szegés nélkül), aztán befesti Procionnal. Több dologra játszik rá: arra, hogy az eltérő összetételű anyagok más színűre festődnek, és/vagy hogy a tűzés sűrűségével befolyásolja a végeredményt. Tekintettel a kiindulási pontomra (sok kis darabka) azt akartam kipróbálni, hogy egy filcre rávarrom a különböző anyagokat, lazán megkukacolom, majd befestem, és az öblítésnél forró vizet öntök a kopaszra, ettől a gyapjú összeugrik és olyan jó kis hegyes-völgyes lesz. Így nézett ki a tűzés után. A nyersszínű filcet (a szokásos filc - azaz nem olcsó - áron) a Rokkában vettem nem oly régen, és igaz ugyan, hogy 30% műszáltartalom volt rajta, gon...

Egy kis photoshopos rásegítéssel táncolnak a nárciszaim!!! Nem pont' ezek, mert még egy hónapig titkolódznom kell. Most már csak meg kell varrni.

Az idei halottaim (Peter, Gábor, István és Tamás) emlékére, a litvániai Keresztek Hegyétől megihletve, csináltam ezt a quiltet. A bal felső harmadban a Halotti beszéd facsimiléjét nyomtattam organzára. (Mentegetőzés: Mivel 90x150 cm-es és pamut flíz van benne, eléggé nehéz, és csak öt gombostű tartja a lepedőn, ezért tűnik hullámosabbnak a közepe a valóságnál.)

Vagyok annyira anglomán, hogy azt szoktam mondani, a jóllétemhez minden évben szükségem van néhány napnyi Angliára. Persze, nem jön össze mindig, de most három napot Londonban tölthettem, igaz - a hagyományokhoz híven - nagyrészt értekezleten. Mivel azonban a helyszín a Regent's Parkban található Regent's College volt, a szálloda és a helyszín között háromszor sétálhattam oda-vissza. Angliához és szeptemberhez képest szokatlanul meleg és napos idő volt, ezért csurig volt a park piknikezőkkel. Láttam tucatnyi igen barátságos mókust... meg ilyen csodás (talán ciprus?) fákat. Nárciszokat nem :(

A blogon a személyes dolgaimról is keveset írok, politikai ügyekről meg soha. Most viszont muszáj kivételt tennem, mert két dolog igen felzaklatott. Tegnap elmentem Cseh Tamás temetésére. Soha azelőtt nem jártam még "híres" ember búcsúztatásán, de - tekintettel szerelmetes érzéseimre - most nem volt kérdés, hogy ott kell lennem. A tényleg sokezres tömegben - nem feltűnő helyen - ott volt Orbán Viktor is a feleségével, majd a temetés után a Polgárok Házába sietett egy ünnepségre. Itt - a Magyar Nemzet mai száma szerint - azt mondta: „ő a mi hősünk volt, igazi hős”. És akkor most velem mi lesz , velem, aki nem vagyok sem fideszes, sem polgári körös, sem orbánista (ezt amúgy Cs.T. mondta a Heti Válasznak adott utolsó interjújában)? Kedves Viktor, nem lehetne őt meghagyni minden magyarnak? Mindenkinek - aki politikai nézeteitől függetlenül - szereti és tiszteli őt? Hazafelé a tömött 8-as buszon két polgári körös hölgy (nem projektálok, ők mondták magukról később) mellé szorultam,...

Három könyvet vettem az elmúlt két hónapban és mind fantasztikus a maga módján. Az első Lynda Monk and Carol McFee Stitching the textured surface című darabja. Ők azok a nők, akiknek a Texturált felületek című online tanfolyamán résztvettem. Kicsit gondolkodtam, hogy megvegyem-e - hátha sok lesz az átfedés, de aztán nem tudtam ellenállni. Persze ugyanazok a technikák is benne vannak, de sok-sok újdonság is. Ha megnézitek Lynda blogját, nagyjából képet kaphattok arról, mennyi fantáziája van a nőnek. A második könyv Sandra Meech harmadik könyve, a Connecting art to stitch . Mivel a másik kettőt is imádom, ennek a megvásárlásán nem gondolkodtam sokat. Sandra a Quilt Art 22 csoport tagja, és aki volt februárban a kecskeméti kiállításon, láthatta ezt a képét. A könyv nagyon érdekes szögből közelíti meg a quilttervezést. Durván fogalmazva azt mondja, hogy aki fejleszti (kialakítja) képzőművészeti képességeit, az jobb/szebb/stb. quilteket készít. Ezért sorba veszi a különböző médiumokat (c...

Két darabot befejeztem a korábbi pancsingolt halomból - könyvborítók lettek. Megmagyarázhatatlan okból összehajtva fotóztam le őket, pedig a hátukon is van minta - igaz, nagyjából ugyanolyan, mint az eleje. Ez vízben oldódó fóliára készült mindenféle nyers gyapjúból. Itt viszont simán egy fekete filcre pancsingoltam különböző sárgás-narancsos gyapjút. Természetesen, mindkettő ki van bélelve, és van olyanja is, ahová be lehet dugni a könyv borítóját.

A múltkori Texturált felületek tanfolyamon tanult festési technika felhasználásával csináltam ezt a "vázát". Kicsit vastagabb vászonból varrogattam össze csíkokat. Direkt kifelé fordítottam a varrásráhagyást, amit hullámosan megtűzködtem. Így nézett ki induláskor. Aztán lefestettem gessóval, amitől jóócskán megkeményedett, tehát - bár 50 cm magas - nagyon stabilan áll. Utána vittem fel meghatározott sorrendben, hígitásban és eszközökkel négy színű (okker, égetett narancs, paynes szürke és vasoxid) akrilfestéket. Végül akrillakkal lekentem.

A nemzetközi quilt csereberében Csipkés legyezőmet elküldtem Margaretnek Ausztráliába, és cserébe megkaptam Julie Meander (bolyongás, kódorgás) című munkáját. Örülök neki, hogy beszálltam ebbe a játékba.

Aranyosak vagytok a dícsérettel, de - jobban nem tudom fogalmazni - a quilt "vizuálisan nem elég erős", márpedig ez lenne a fontosabb, nem az érzelmi töltet.

Úgy küldtem el a munkát Fehérvárra, hogy elfelejtettem lefotózni, ezért most Bubsza ma készült képét loptam le a képtárából. Bár a quilt sokáig készült, a végén én sem voltam vele elégedett. Kedves barátnőm azt mondta rá még itthon "Nincs ezzel semmi baj" - kb. én is ezt éreztem: baj nincs, de nem is jó. Így aztán nem voltam meglepődve, hogy a zsűrinek sem tetszett. Lelkileg viszont nagyon jó volt csinálni. A végén két zsebóra "játszott" benne: a nagyapámról az apámra hagyományozott darab, illetve a kizárólag a nagyapámé, ami még az olasz frontot is megjárta. A háttérbe az órák alkotórészeit raktam mindenféle anyagból, a logókat és a számokat kinagyítottam, és ráfestettem. Organzára nyomtatva apró "cimkéket" is gyártottam "Lakitelek" (itt születtek mindketten) és "P.J." (József) monogrammal. Az órákat különböző nézetben fotóztam, anyagra nyomtattam, majd szürke szaténra applikáltam. Eleinte a teljes nevet ki akartam írni, de aztán rájöt...

A hangulatom javítása érdekében a szinte folyamatos zenehallgatás (plusz néha pityergés) mellett felszereltem a Berninámra a punching apparátot, elővettem a még télen vásárolt 1-2 kg gyapjút, fonalakat, gézeket, filceket, no meg a szakirodalmat. Bár majdnem két éve megvan ez a tartozék, de korábban csak kétszer dolgoztam vele, pedig egyáltalán sem macerás a szerelés (inkább az utána való géptakarítás), sem maga a pancsingolás. A szakirodalom alapján a "hagyományos" tűnemezelés mellett másfajta anyagokkal is kísérleteztem. Ezt a kupacot (a magassága nem látszik) hoztam össze két és fél nap alatt. Mivel a zöme még további varrásra/hímzésre/feldolgozásra stb. vár, egyelőre nem mutatom meg darabonként. De azért íme néhány ízelítőül. Ez a kis alaktalan valami kékre festett gézre pancsingolt gyapjú. Azért ilyen alaktalan szegény, mert a géz ilyen volt. Ha a múltkori moha-csipkémre azt mondtam, hogy Moha bácsi, akkor ő Moha néni:) Kisebb darabokra fogom szabni és a csipke alá pak...