Bár politikailag nem korrekt, de én nagyon élveztem azt a bikaviadalt, amit jó néhány évvel ezelőtt a dél-franciaországi Arles-i arénában láttam. Nehezen tudom megfogalmazni, hogy mi is volt a jó benne, de érzelmileg nagyon magával ragadott. Hol a bikáért izgultunk, hol a matadorért. Azóta is imádom a matadorokat, leginkább az összetéveszthetetlen tartásukat, a mozgásukat. Megtanultam a kellékek szimbolikáját, a rituálé részleteit és sok egyebet, ami csak fontos ebben a témában. Amikor a Határtalanul Férfias témájához közelítettem, hamar kiderült, hogy valami matadorosat akarok. Ahogy egyre jobban belemerültem a témába, nézegettem a spanyol tárgyú könyveimet, az internetet, rátaláltam Cristina Sanchezre, aki a XX. században a legsikeresebb matadora volt. Íme a róla készült kisfilm egy részlete - nem véres:) A végén két képet csináltam: egy viszonylag realistábbat és elvontabbat. A kiállításon láthattátok, fényképem nincs róluk....