Kultúra és quilt

A tavalyi Újhagymás módszert (ld. C June Barnes ) felhasználva csináltam ezt a táncosnőt még június elején. A címe Rubinpiros lett (homage a Cseh Tamás - bár az tangó). Most még kicsit "csicsázni" kell, és kibélelni, hogy időben eljusson Tatabányára. Ez lesz a másik munkám a MO-MÜ-s kiállításon.

Mint az előző posztban írtam Attila ezzel a bizonyos spéci applikációval készül, amit Barbara Olson könyvéből tanultam. Kicsit hasonlít Vikki Pignatelli módszerére, de nagyobb munkáknál ez egyszerűbbnek tűnik. Nem vagyok az oktató képsorozatok (tutorial) mestere sem, de megpróbáltam néhány képet készíteni, ami még nem árulja el, hogy fog kinézni a végleges kép, mert hogy pályázatra készül. Először is meg kell rajzolni 1:1 arányban a szabásmintát, aminél arra kell figyelni - különösen ilyen nagy munkáknál - hogy "szekciókra" legyen bontható. Ezeket a szekciókat a rajzon pirossal rajzoltam, hogy tudjam, milyen nagy egységeket kell majd összevarrnom és milyen sorrendben. A módszer nélkülözhetetlen kelléke a rávasalható, de kitéphető stabilizátor. Én a Sulky Totally Stable fantázianevű anyagát használom. Tekercsben árulják 50 cm széles, jó masszív, többször felvasalható, ha ki akarok cserélni egy foltot, és a végén kitéphető. A ragadós felével felfelé, vékony vízálló filccel át...

Készülök a legújabb munkámra: József Attila a Dunánál. Persze nem fotografikusan. Nem lesz túl kicsi: 2x1 méteres. Kész a teljes méretű rajz, és kipróbálom Barbara Olson "levegőapplikációs" módszerét. Amolyan poshadt zöld lesz az egész, kicsi kékkel és még kevesebb sárgával, és elsősorban a színértékekkel próbálok meg játszani. Szokás szerint a közepesből bőven volt, de kellett egy csomó igazán sötét meg világos. Néhány balul sikerült darabot benyomtam a sötétzöldbe, de mivel eredetileg más színűek voltak, a végeredmény is sokféle lett. A festés után a hétvégén volt az "anyagmintázás". Felhasználtam néhány nyomdámat, pl. a múltkor faragott hullámokat. Csináltam egy csomó színkivételezést, hullámokat és vízcseppeket. A következő képek pedig a szitázás eredményeit mutatják. Egy kivételével nem fehér anyagra készültek, hanem nagyon világos kékre, bézsre és szürkére. Az elsőhöz ugyanazt a stencilt használtam, mint a discharge-hoz.

Három hete az önképzőkörben kivételesen nem rajzoltunk, nem textileztünk, hanem origamit hajtogattunk. Deidre Adams blogjában olvastam, hogy részt vett India Flint kurzusán, aki Ámerikában a természetes növényi festés guruja. A vele készített mintadarabokat egy "hóvihar-könyvbe" tették bele. A link is ott volt, tehát csak meg kellett csinálni. Azért kapta ezt a fura nevet, mert Hedi Kyle-t, a kitalálóját egyszer hóvihar zárta el a külvilágtól, és unalmában kezdett el papírt hajtogatni. Egy 24x96 centis Tyveket (ebből 6x12 cm-es, nyolclapos "könyv" lett) először harmonikára hajtottuk, majd megfestettük mindenféle festékkel, leginkább akrillal. Teljesen felesleges módon mindkét oldalán dolgoztunk, mert akkor még nem tudtam, hogy csak az egyik oldal látszik. A hajtogatás kicsit botladozva ment, pedig tök egyszerű: a második, kisebb darabot(amit nem fotóztam le) már percek alatt ment. A "zsebekbe" mindenféle kis apróságokat lehet pakolni, sőt ha azt akarjuk...

A textileken kívül lakást is festettem május végén. Mivel az előszobában időszakosan változó quilt-kiállítás van, a pezsgőszín tűnt a legmegfelelőbbnek. Ennek eggyel sötétebb árnyalata került a nappaliba, ahol gyakorlatilag nincs üres fal. A hálóban a japán stílushoz alkalmazkodva az előszobai pezsgőhöz sötétpiros falat kértem az ágyhoz. A képeket is - keleti inspirációra - aszimmetrikusan tettem fel. Egy fehér no-maszkot szeretnék az ágy túlsó oldalára, de itthon nem sikerült találnom. Ha valaki tud lelőhelyet, szóljon! A műtermem amolyan virsli: kétszer olyan hosszú, mint széles, és így nézett ki eredetileg a barna-türkiz színbeállásban. Az alaktalanságot kompenzálandó a rövidebbik falakat egész sötét kávébarnára festették, a hosszabbakat pedig két árnyalattal világosabbra. Így néz ki most. Sokkal jobban érzem magam benne:) Megfogadtam a valamelyik festékgyártó tanácsát: kiszíneztem az életem.

Amikor Bécsben baráti 249 euróért megláttam egy Max Mara modellt, úgy gondoltam, egy kicsit olcsóbból is ki tudom hozni. Fogtam 1,20 cm finom pamutszatént, sűrített Procionnal ecsettel megfestettem, vettem hozzá paszpólt és cipzárt, és kb. 12 euróért lett egy egyedi ruhám. Csak valami bizsut kéne még venni hozzá.

Jó régen nem írtam, igaz oly sok mindent nem tudtam volna mutatni, mert az elmúlt kb. hat hét elsősorban házidolgozatok, szakdolgozatok és vizsgadolgozatok javításáról szólt. Bár még holnap kezdődnek az államvizsgák (négy full nap), de azért már látom az alagút végét. Kihasználom az alkalmat, hogy megmutassam a legutolsó nagyobb lélegzetű munkám, amin az utolsó öltéseiket múlt szombatra kellett megcsinálnom. Ekkor volt ugyanis a MOMÜ-összejövetel, ahol mindenkinek kellett prezentálni a tatabányai kiállításra szánt munkáját. A nagy téma a "Rétegek", és én ezen belül szültem ezt a hét (22x97cm) darabból álló munkát, aminek a végén Szenvedély lett a címe. Sokat tudnék mesélni a születéséről, de meg kíméllek benneteket. Legyen elég annyi, hogy az utóbbi időben megpróbálok "sorozatokat" csinálni, azaz egy témát több oldalról körbejárni. Ezen kívül van egy félig kész ebben a témában, és két "agyban" félkész. A kép minősége nem a legjobb, mert csak úgy készültek ...