Kultúra és quilt

Ez lett a címe az én japán kertemnek. Mivel végig kézzel varrtam, volt időm meditálni a "kavicsok gereblyézése" közben. A mérete 50x150 cm, amely furcsa arány olyan, mint a Ryonji száraz kerté (10x30 méter). Három oldalon magas vályogkerítés veszi körbe. Összesen 15 kő van benne három csoportban, aminek a jelentésére több kísérlet történt.

Reagálva a megjegyzéseitekre, én is elmondanám a véleményemet az öt képről. Nekem egyik sem tetszik, de mindegyik más miatt. Az első igazából nem giccs (a pillangó nem feltétlenül az), viszont nagyon zavaros, meg nem komponált munka. A második anyag erősen giccses: panelekből építkezik, és arra apellál, hogy mindannyian szeretjük a télapót, meg a havat, meg azt a tucat-melegséget, ami a képből árad. A harmadik kép sem giccs, hanem egy rossz (csúnya) quilt. Nincs kitalálva. A nagy kékségbe be van dobva néhány cowboy és ennyi. A negyedik a legnagyobb giccs. A képről el kell mondanom, hogy olyan érzésem van, ez az utca Orvietóban van és én voltam ott, és teljesen el voltam olvadva a hangulattól. Lehet, hogy nem, de akkor is. Számomra a képet az andalgó pár teszi giccsé. Hatásos, szépen-aprólékosan megcsinált, de giccs. Az ötödik - ugye - Fassett. Várnai Ica egy magánlevélben vetette fel, ami nekem is járt a fejemben. Van-e olyan, hogy egy művész direkt túlzásba viszi a cicomát, és ettől m...

Ha lenne értelme, azt mondanám, teszteljük magunkat. A definíció szerint giccs-e, ízléses-e, tetszik-e nekünk. 1. Egy quilt 2. Egy anyag(panel) 3. Egy quilt 4. Egy quilt (!) 5. Kaffee Fassett mozaik (ezt már azelőtt letöltöttem, mielőtt szóba került a neve) Természetesen van véleményem mindről, de adok nektek egy kis időt.

Újfent köszönöm a hozzászólásaitokat és emailben megírt gondolataitokat. Julcsi és Amaranta felveti a vallás+giccs összefüggést. Bár nagyon a fejemben volt, nem akartam ez ügyben megnyilatkozni, nehogy valakit megsértsek vallási meggyőződésében. Persze van véleményem. Egyrészt mai szemmel meglehetősen giccsesnek, pontosabban túldíszítettnek látjuk a barokk-rokokó templomokat, de ezzel már Luther Márton is így volt - igaz, másfajta szempontból. De ugyanez igaz mondjuk Versailles-ra is. Azt gondolom, ez tényleg ízlés kérdése: nekem "nem jön be". Amaranta a saját bethleheme kapcsán vetette fel a giccset. A bethlehem szerintem toposznak tekinthető, tehát ab ovo közhelyes, mégis sokan sokféle módon megpróbálják megközelíteni. A tied, Amaranta, egyedi, rajta van a "névjegyed", nekem afféle naiv művészetnek látszik. Más a helyzet a vallási giccstárgyakkal. A Vatikánban is jó a "felhozatal", de ez sehol sincs ahhoz, amit a portugáliai Fatimában láttam. Na, ott azt...

Elnézést, hogy csak most reagálok a kommentekre, de három napig a frankfurti giccs-felhozatalban gyönyörködtem . Annyira okosakat és megfontolandókat írtatok, hogy szeretnék itt visszatérni néhány megjegyzésre, és közben továbbfűzöm a gondolataimat. Giccs, ízlés(telenség), (nem-)tetszés. Ezeket a fogalmakat nagyon nehezen tudom értelmesen definiálni, ezért inkább példákat hoznék. Visszatérve az első "giccses" posztban látott öt képre, az első négy nálam "csak" giccs, míg az utolsó egyszerűen ízléstelen, sőt azt is merném mondani, hogy ronda. Sőt a díjnyertes quiltet is inkább ízléstelennek, ízlészavarosnak (ha van ilyen szó) mondanám. Kicsit közelebb lépve a textilekhez: nem szeretem a horgolt csipketerítőket, de nem gondolom sem giccsesnek, sem ízléstelennek (bár ha őzike van benne recehorgolással?). Viszont a műanyag csipkeabrosz már tökéletes giccs, de nem feltétlenül ízléstelen. Vagy kimondottan foltvarrás terén nekem nem tetszik az ún. pasziánsz technikával...

Nemes Nagy Ágnes: Párbeszéd a mai versről (1973) VEGYÉSZNŐ: Szeretném, ha egyszer már megírnád. KÖLTŐ: Mit? VEGYÉSZNŐ: Hát amiről beszélni szoktál. Hogy milyen a modern vers, meg hogy tulajdonképpen meg is lehet érteni, meg efféléket. KÖLTŐ: De hiszen folyton azt írom. Különben is megírták millióan. VEGYÉSZNŐ: De ha én nem értem. Se a magyarázatot, se a verseket. Vagy ritkán. És én olyan ideges vagyok ettől. Ne tégy úgy, mintha nem értenéd. Én úgy szeretem Arany Jánost. Én a Vojtinával alszom el este, és hangosan nevetek magamban. De nekem nem volt egy jóízű versfalatom, mondjuk, József Attila óta. KÖLTŐ: Tulajdonképpen mit értesz te azon, hogy modern vers? VEGYÉSZNŐ: Ezt tőlem kérded? Vagy másképpen: te kérded tőlem? Röviden: a modern vers az olyan izés. Mondhatnám szebben, de nem mondom. Tudod te azt. És nem lehet megérteni. KÖLTŐ: Szóval olyan izés. Ezt a megjegyzésedet mellőzhetném, de nem mellőzöm. Mert bár teljesen artikulálatlan, elismerem, hogy a maga m...

Tudom, hogy nehéz fába vágom a fejszémet, de egyszerűen már nem bírom szó nélkül azt az iszonyattömeget, ami művészet/iparművészet/kézművesség címén megpróbálnak eladni nekem/nekünk itt és világszerte. Miért írom meg ezt a minitanulmányt? Szerettem volna általánosságban körüljárni bizonyos fogalmakat, nem kis részben saját magam épülésére. Nem fogok magyar linkeket/képeket betenni (pedig jó kis dolgok vannak a Meskán is), mert nem célom, hogy bárkit is pellengérre állítsak. Nem fogok a tárgyi kultúrában (pl. kerti törpe, játékok, turista szuvenírek stb.) burjánzó giccsről írni, megpróbálok a foltvarrás/quilt (vagy ezen a fedőnéven eladott) témában maradni. Nem akarom megmondani, hogy mi (magas) művészet, mi giccs és mi simán csak ízléstelen . Nem akarok kinyilatkoztatni, csupán gondolkodni – remélhetőleg veletek közösen. Ezért is örülök, hogy a két korábbi poszthoz már jó sokan hozzászóltatok. Igyekeztem több mindent elolvasni a témával kapcsolatban. A kiinduló forrásom Whitney Rugg,...

Ezek "műalkotásként" vannak eladva, tehát nem arról van szó, hogy a saját gyerekemről, a saját macskámról, a saját magam által látott naplementéről csinálok fényképet.

Véletlenül találtam valahol a linket....

Hetek óta forgatok a fejemben egy ilyen témájú posztot, és nem is az gátol a megírásában, hogy ez "veszélyes", hanem hogy nincs elég időm rendesen utánaolvasni a témának. Így karácsony előtt - azt hiszem - még izgalmasabb ez a kérdés, mint mondjuk júniusban. Örömmel venném, ha kommentben, emailben megírnátok, mi jut eszetekbe a témáról, vagy esetleg belinkelhettek néhány tanulságos példát. Jó, tudom, mindenki hajszolt, de ha mostanában nem láttatok elég giccset, a Holdon laktok:)

Ilyen az, amikor minden összeesküszik az ember ellen. A pokolba vezető út is..... Szóval, tegnap sorsoltam. Beírtam a random.org-ba a 20 kommentelő nevét, és mivel elbénázva nem tudtam kinyomtatni a képernyőt, lementettem Wordbe, és úgy nyomtattam. Gondoltam, majd lefényképezem, és berakom. Na, ez a lépés nem sikerült. Persze ma újra beírhattam volna, de az már csalás lenne. Így csak el kell hinnetek, hogy a listán Cz_Kriszta van a topon, utána jön szorosan b_Ildi és Ritafoltok . És a díj. Bevallom, úgy gondoltam, ha ismerem az illetőt, ha nem, igyekszem a kedvében járni, ezért tegnap választottam ki ezt a kis pakkot: három márványozott anyag, egy passzoló kékes-zöldes meg egy pink, meg egy kis szintén saját festésű hímzőfonal. A pink hímzőfonal még hiányzott, de az nincs saját. Szerintem kijön belőle egy táska, Kriszta. (Írd meg a címed!) Katafoltokat sorsolta a gép végére, neki szeretnék egy kis vigaszdíjat küldeni. Küldd el a címed! Nagyon köszönöm a kommenteket, és akkor hajrá, c...

de nem volt ma időm lefotózni az ajándékot. Szóval még izguljatok kicsit!

Holnap lesz négy éve, hogy megszületett ez a blog. Úgy érzem, a magam szempontjából jól sikerült a gyerek. Az első bejegyzések még erősen személyes hangvételűre ("Kedves Naplóm!" stílusúra) sikerültek, de aztán visszatértem saját magamhoz: elsősorban a quiltről és a kultúráról szólnak a bejegyzéseim, nem pedig a magánéletemről. Nem használom arra a blogot, hogy lájkoltassam magam: simán exhibicionistán megmutogatom, hogy mit csinálok. Ennek megfelelően nem tömegek olvassák a blogot, és viszonylag kevés a megjegyzés is. Ez utóbbit azért - őszintén megvallva - sajnálom, mert jó lenne több visszajelzést kapni másoktól/tőletek. És ha már blog-születésnap, akkor a virtuális hagyományoknak megfelelően az ünnepelt ad ajándékot. Az a fantasztikusan egyedi és innovatív ötletem támadt, hogy azok között, akik november 22-én 00.00 óra és 23.59 óra között megjegyzést hagynak, kisorsolok egy ajándékot. Persze textileset és persze saját készítésűt. Szóval, hajrá mindenki, most érdemes komm...

Többen kérdeztétek tőle a kiállításon, milyen flízt használ. Rákérdeztem emailben. A válasz: Freudenberg Thermolam 270 vagy 272 (az egyik szélesebb, mint a másik), vagy Thermolam Plus (ez bevasalható).

Nem szoktam sokat nosztalgiázni (még nem!), nem szoktam régi fényképeket nézegetni (na jó, ritkán), és - úgy egyáltalán - nem gondolom, hogy régen jobb, szebb, izgalmasabb életem lett volna. Most viszont majdnem véletlenül (a Google Earth-ön való más-keresés közben) ráakadtam egy sevillai szálloda, a Patio de la Alameda fényképeire, ahol 1998-ban két éjszakát töltöttünk. Nem is szálloda ez, hanem apart-hotel, jó méretes, tökéletesen berendezett lakáskákkal. Amikor bementem a recepcióra, hogy van-e üres szobájuk, azt mondtam, kerül, amibe kerül, ITT muszáj megszállnunk. És nem is került sokba. Ott az elsőn a sarokban volt a lakásunk. Ad 1. Talán meg kéne varrni ezt a hangulatot. Ad 2. Jó lenne elmenni még egyszer ide:)))

Tényleg mindenki odavolt a kiállításáért, én pedig önző és önzetlen módon nagyon örültem, hogy ilyen sok embernek - meg persze magamnak - ilyen felejthetetlen esztétikai élményt okoztam. Néhányan zokon vették, hogy nem lehetett fényképezni. Egyrészt ez nem szokatlan quilt kiállításokon: a múltkor, amikor a Hírfoltokbeli cikk kapcsán utána néztem a szerzői jogi szabályozásnak itthon és külföldön, egyértelművé vált, hogy a mű "sokszorosítása" (ide tartozik a fénykép is) a szerző engedélyéhez között. És ezt az engedélyt ő nem adta meg. Mivel három napig Jacqueline közelében voltam, így tudok egy másik indokot is tőle, ami szerinte a fő ok, és igen elgondolkoztató. Azt mondta, hogy ha lehet fényképezni, akkor emberek bejönnek, nem néznek se jobbra, se balra, előkapják a gépet, és sorban lefotózzák az alkotásokat, ahelyett, hogy a szívükkel és szemükkel apprecipiálnák azokat. És valóban, azt gondolom, hogy sokan töltöttek a "szokásosnál" több időt a teremben, mert nem le...

Akinek még nincs hétvégi programja, szívből ajánlom, jöjjön ki Angyalföldre a József Attila Művelődési Központba. A Céh Határtalanul kiállításának részeként itt van Jacqueline Heinz és 22 csodálatos műve . Csak most, csak Önöknek!

Az egyik első nemzetközi konferenciámon volt egy nagyon találó című eladás: "Tudja/érti a mamád, hogy mit is csinálsz?" Az enyém még (már?) nem igazán, de ezt a részét már feladtam. Viszont amikor valaki fiatalabbnak mondom, hogy "interkulturális kommunikációt", akkor is a legtöbb esetben értetlenséget látok a másik arcán. Legutoljára tegnapelőtt egy a házunkban lakó fiatal jogásznőt késztettem intenzív gondolkodásra. Bár ő tuti, hogy nem olvassa ezt a blogot, de másnak is mondom, olyasmit, mint ami ebben a rövidfilmben van. Különböző embercsoportok közötti "beszélgetést", egymás megértését, egymás iránti toleranciát, és konfliktuskezelést.

Lehet, hogy ennél jobb időzítéssel nem csinálhattam volna meg ezt a képet , hiszen a korábbi híresztelések után ma már kész tényként olvastam, hogy útban van szegény a Duna-parton, legalábbis ott, ahol van. Azt mondják, vissza kell (?) állítani a Kossuth téren az 1944 (!!!) előtti állapotot. Persze csak "köztéri művészetileg". És ugyan Attila már a 30-as években ott ült a parton, de pechére csak 1980-ban öntötték bronzba. Az ő jól megérdemelt helyére a "geszti bolond" (Ady E.) fog kerülni, persze csak a történelmi hűség mián. Mélyen, őszintén és hangosan fel vagyok háborodva!

Jane mindig olyasmikről ír, amik számomra is fontos kérdések. "Mire törekszenek valójában a művészek, ha nem arra, hogy miként lehetne jobban összeházasítani az értelmes alkotást az élvezetes alkotással? Túl gyakran foglalkozunk olyasmivel, ami nem bír személyes jelentőséggel. Semmilyen szempontból sem egyedi. A kielégítő alkotás ott kezdődik, hogy a jelentésből kiindulva olyan művet teremtünk, ami tökéletesen visszaadja gondolatainkat, VAGY pedig az általunk kedvelt munkafolyamatok viszik előre az alkotást. Ebben az esetben a jelentés a végén, a munka elkészültével derül ki. Mindkét eset kielégítő. A művész bármilyen irányból elindulhat, attól függően, hogy mi a célja. Nem könnyű egyedinek lenni. Nemrégiben egy tanfolyamon eljátszottunk az „unikális” szóval, mivel a kultúránkban eléggé közhelyessé vált. De azért lehet vele próbálkozni, ha azt kérdezzük: mi az egyedi az adott téma vagy folyamat értelmezésében? Millióan tudnak shiborit festeni. Millióan tudják, hogyan kell a színez...

"Az őrültek, a különcök, a lázadók, a bajkeverők, a be nem illeszkedők ... azok, akik a világot máshogy látják, nem szeretik a szabályokat. Lehet őket idézni, lehet velük vitatkozni, istennek vagy ördögnek beállítani, csak egy dolgot nem lehet: figyelmen kívül hagyni őket. Ők változtatják meg a világot ... ők viszik előre az emberi fajt, és bár egyesek őrültnek tartják őket, mi zseninek, mert az, aki elég őrült ahhoz, hogy azt higgye, megváltoztathatja a világot, tényleg megváltoztatja."

Polyákildi szorongó posztja következik. Íme, életem FŐ műve, abból a szempontból mindenképpen, hogy a legnagyobb falikép, amit eddig készítettem. Nagyon közel áll a szívemhez a gondolat, öröm volt megtervezni, végig roppantul izgalmas volt megvarrni és azt kell mondanom, ilyet akartam. Hogy másnak tetszik-e? Jó lenne persze, de kivételesen azt mondom, nem izgat. A technikai részletek: Méret : 100x200 cm Anyagok : 95%-ban saját festésű, szitázott, nyomott, stencilezett, discharge-olt pamut, 3 db fotónyomtatás Technika : levegő applikáció, trapuntó, gépi tűzés (A kép és a lakásom méretéből adódóan szemből nem tudtam lefotózni, és ugyan tudom, mit kell csinálni a fotosopban ekkor, de a lényegen nem változtat.)

Lassan, pontosan lassan az óráink mind tönkremennek. az egyik meg-megáll majd újra elindul. tetszés szerint. a másik mutatói összevissza néznek: a kicsi már egészen a nagy meg a félen s nem lehet őket összehozni. persze, ne mondd, az idő játssza itt velünk ledér játékait. villanó lepke-szárnya életünk: rebbenés, álom katatón halál. állunk a sorban: mindenre elszánt agyag-katonák. egy istenverte szél a nap felé fújja mezítlábaink porát.

Emese kérdezte, hogy tetszett Krakkó. Szégyen vagy sem, korábban nem voltam, de mivel egy konferenciára mentem, tudtam, sokat nem fogok látni belőle. Ilyenkor az ember lánya igencsak bajban van: fut párhuzamosan hat előadás, amiből mondjuk legalább kettő nagyon érdekli, kettő kevéssé és akkor még ott van a "Város". Voltam én már úgy több konferencián, hogy csak a repülőteret/vasútállomást láttam (kétszer), mert az esemény a város szélén volt, és/vagy egyszerűen nem volt idő bemenni. Most kicsit jobb volt a helyzet, mert Krakkó nem túl nagy és a konferencia/hotel is jó helyen volt. Az alábbiakat láttam: 1) csütörtök reggel 7 és 7.20 között elhúztuk a bőröndöt az állomástól a szállodáig (ami nem az óvárosban volt). 2) péntek reggel 8 és 8.45 között csináltunk egy hurkot a Kazimierz (a régi zsidó negyed) városrészben, mert útba esett a szálloda és konferencia között 3) péntek este ugyancsak a Kazimierz-ben vacsoráztunk a Dawno temu na Kazimierzu (Egyszer volt, hol nem volt Kazi...

Szerda estétől (azaz csütörtök reggeltől) tegnap estig Krakkóban voltam. Vonattal. Olyan sokszor eszembe jutottak ennek a dalnak egyes sorai.

Még mindig nem tudom, milyen kövek kerülnek a száraz kertembe és hogyan, de festettem ezt-azt, amiből esetleg lehet. Balra és jobbra két fajta selyemszál, alul viszkóz hímzőszál, felül pedig egy kis Pipacs nevű (ezeréves) pamut. Érdekes, hogy a két fajta feketéből (a kék illetve barna stichhel bíróból) a szürkén kívül még zöldes, sőt enyhén lilás árnyalatok is születtek. Nem sokkal jutottam beljebb, de jó így csomóban ránézni.

Mondjuk 35 éve magam varrom az összes ruhám, kb. 5 éve festegetek Procionnal, és most jutott eszembe, hogy a kettőt össze lehetne házasítani. Kicsit spät vagyok:( Még a tavasszal Bécsben Komolkánál tettem magamévá egy egyméteres maradék finom lenvásznat elfogadható áron. Először megvarrtam, aztán egy vödörben tegnapelőtt befestettem. Nincs szépen kivasalva, mert nem jó a vasalóm és/vagy túl száraz volt az anyag. Farmerrel nagyon jól mutat(ok).

Na, ilyen kibontva:)

Akik ismernek, tudják, hogy már ember emlékezete (na jó, kb. 40 éve) nagy Japán-kedvelő vagyok, ld. nyelvtanulás, levelezés, a hálószobám, a céhes japán hétvége. Amikor a Céh kihirdette, hogy a 2012-es gröbenzelli kiállításra 20-25 db kertet állíthatunk ki (már ott virítunk a nyitóoldalon), rögtön tudtam, hogy az enyém japán kert lesz. Még pedig száraz, azaz nagyjából-egészéből csak kőből álló. Az ilyeneket rendszerint zen buddhista kolostorok mellé építették, mert ideális a meditációhoz: egyrészt pihentető nézni, másrészt rendben tartani, mert gereblyével mintásra rendezik a sódert. Kiindulásképpen kiválasztottam a kyotói Ryoanji -kolostor kertjét - ez talán a leghíresebb. Eredeti méretében mindössze 10x30 méter, és 15 nagyobb kő van benne elhelyezve: egy hármas, egy ötös és egy hetes csoportban. Tudtam, hogyan akarom megcsinálni. Az angliai bőröndömbe betettem egy 60x160 centis lepedővásznat, jó varrótűket és egy erre célra ideális (kicsit vastag, de nem szakadós) cérn...

Ugye, egészen mások, mint a Bajna felettiek:)

... beszámolót ír egy quilt fesztiválról? A válogatása természetesen szubjektív, de a végére tartogatja azokat az alkotásokat, amelyek a leginkább tetszettek neki. Ám még ezelőtt pontosít. Egy angol blogban böngészve megtalálja a két nappal ezelőtti posztban szereplő két kedvence alkotóját. A meztelen nőt az általa régen csodált Annabel Rainbow készítette, a címe Élet (Az idő múlása) és a honlapja tanulsága szerint az alábbi szövegek vannak a testre tűzve. A lábain az angol nyelvterületen igen ismert Jenny Joseph vers , A figyelmeztetés olvasható: " Amikor öreg leszek, lilában járok és piros kalapban, ami nem illik egymáshoz, és nekem sem áll jól. A nyugdíjamat konyakra és nyári kesztyűre és szaténszandálra költöm, és azt mondom majd, hogy vajra nem telik ." A hasán a " Jól érzem magam a bőrömben " felirat szerepel, a mellbimbóján pedig " Adj egy kis süteményt ". A másik, amiről azt írtam, hogy elrontott festett anyagokból készülhetett, Sue Hotchkis H...

...vásárol? Természetesen nem annyira konkrétan vásárol, mint inkább nézeget. Rácsodálkozik például Stef Francis , Jean Oliver és Myfawny Hart otthon festett hímzőfonalaira, amelyek a szivárványnál is több színben kelletik magukat a polcokon, és nem érti, miért nincsenek otthon gyakorlói az ún. kreatív hímzésnek, vagy legalábbis ő nem ismer senkit erről a területről. Ezek a szálak és a belőlük készült alkotások annyira vonzóak, hogy még az is vesz belőlük egy kicsit, aki szinte biztosra tudja, hogy csak a fióknak vásárol (pl. ő). Aztán megáll Pauline Burbidge standjánál, és már majdnem elcsábul, hogy megvegye a saját kiadású könyvét, amikor kiderül, hogy Pauline már a kiválasztottak között van: jövő augusztusban ő is kap egy külön kis kiállítótermet itt, ahová már gőzerővel készül. Akkor majd inkább jövőre... A Coats-Rowan-Westminster megastandján épp ott van maga az isten is: Kaffee Fassett . Könyvet dedikál, angolosan jópofizik és hősiesen tűri a nők ostromát, pedig .... Jó szín...

... nemzetközi quilt kiállításra megy? Néz és vásárol, vásárol és néz, néz és vásárol .... Közben néha angolos könnyedséggel néhány szót vált a könyvespolcán ott sorakozó szerzőkkel: "Ó, de jó, hogy látlak!", "Á, imádom a könyved!", "Ú, de tetszik ez a technika!" Ám a legeslegfontosabb blog szempontból, hogy még indulása előtt megtanul fényképezni és/vagy új fényképezőgépet vásárol, a fotózás előtt/után/alatt felírja, melyik képet ki csinálta. Esetleg hat fontért megvásárolja az alkotók nevét is tartalmazó katalógust. Mivel egyiket is sem csinálta, így most csak azzal főzhet, amije van. A nyílt pályázatra érkező alkotások közül leginkább az art és a contemporary quilteket nézi meg. Teljes bizonyossággal még most sem tudja, hogy melyik melyik, de általános alapelvként azt szűri le, hogy ahol csak "textilfoltokból" áll a munka, az "kortárs", ahol meg kevesebb darab anyag és/vagy egyéb cuccok is vannak, az "art". Ennek a kétsz...