Quiltbíró képzés 1
Ezt a posztot akkor szerettem volna megírni, amikor 2020. szeptemberében megszerzem a brit foltvarró céh "okleveles quiltbírói" végzettségét. A koronavírus azonban persze ezt a tervet is alaposan felborította: egy évvel csúszik az egész program.
2018. augusztusában úgy gondoltam, hogy rendelkezem a tanuláshoz szükséges minden előfeltétellel:
a) nagyon érdekel a téma, bár arról a mai napig nem vagyok meggyőződve, hogy aktívan marketingelni is fogom magam ez ügyben;
b) jól tudok angolul, nem gond megírni néhány hosszabb dolgozatot;
c) van időm arra, hogy 4 hónap alatt elvégezzek egy-egy modult; és végül, de nem utolsó sorban
d) van pénzem, hogy kifizessem a magyar fizetéshez képest nem kevés tandíjat.
A kurzus négy elméleti(bb) és két gyakorlati modulból áll, amiből az első négyet teljesítettem eddig, a másik kettőt pedig majd élőben jövőre Angliában. Az első négyben kb. 10 ezer szavas dolgozatot kellett írni. Miheztartás végett, az én iskolám mesterképzésében egy átlagos dolgozat 2500 szó, a szakdolgozat terjedelme pedig 15 ezer szó. A képekkel gazdagon illusztrált (egy-egy dolgozatban 50-70 kép volt) dolgozatok mellett mindenféle mintadarabokat is kellett készítenem, amit kiküldtem elbírálásra.
Az első modulban kellett választanunk egy anyagot (matériát) és azt, pontosabban annak valamilyen felhasználását kutatni és a gyakorlatban is kipróbálni. Én a papírt, ezen belül pedig a kézi könyvkészítést, illetve a művészkönyvet választottam. Nagyon jó volt a témaválasztás, mert gyakorlatilag semmit sem tudtam a témáról: se elméletben, se gyakorlatban. Meg kellett értenem a papírgyártást (legalább nagyjából), a különböző papírfajtákat, ezek tulajdonságait, felhasználási lehetőségeit, a könyvkészítés folyamatát és kihívásait, valamint a művészkönyv mint művészeti ág mibenlétét.
Ez a magyarázata annak, hogy a 2019. májusi kiállításomon a tárlókban miért voltak hajtogatott papírok és könyvek. Hihetetlenül izgalmas volt egy teljesen új terület felfedezése, a szükséges készségek begyakorlása és a felhasználási lehetőségek kiismerése.
Az elméleti kutatás és a gyakorlati kipróbálás mellett három interjút is kellett készítenem a terület művelőivel. Teljesen a véletlen műve, de három nagyon különböző, de a papír iránt olthatatlan szerelmet érző ember volt hajlandó leülni velem egy-egy órára (vagy még többre). Boldizsár Károly a BomoArt alapítója egy nagyon sikeres brandet hozott létre szerelme a papír körül. Jó példa arra, hogy lehet kézi gyártás mellett hosszú évek óta nyereséges vállalkozást működtetni.
Szántói Lilla fotósként indult, és akkor kezdett el könyveket készíteni, amikor a fotóit akarta egyedi módon prezentálni. Mára az eredetileg Eskimo Bookként indult vállalkozás Lapozóként működik. Minimalista, fiatalos, sok esetben újra felhasznált papírokból készít jegyzetfüzeteket.
Végül, de nem utolsó sorban Simon Ilona könyvművész, aki egész életében a tipográfia, a könyvkészítés területén dolgozott, míg jó egy évtizede elkezdett művészkönyveket készíteni. Könyveit elsősorban régimagyar és egyházi szövegek ihletik, amikhez fantasztikus könyvstruktúrákat épít. Imádtam mindent, amit láttam nála!
Ez volt az első modul, amit 2019. március végén adtam be.
2018. augusztusában úgy gondoltam, hogy rendelkezem a tanuláshoz szükséges minden előfeltétellel:
a) nagyon érdekel a téma, bár arról a mai napig nem vagyok meggyőződve, hogy aktívan marketingelni is fogom magam ez ügyben;
b) jól tudok angolul, nem gond megírni néhány hosszabb dolgozatot;
c) van időm arra, hogy 4 hónap alatt elvégezzek egy-egy modult; és végül, de nem utolsó sorban
d) van pénzem, hogy kifizessem a magyar fizetéshez képest nem kevés tandíjat.
A kurzus négy elméleti(bb) és két gyakorlati modulból áll, amiből az első négyet teljesítettem eddig, a másik kettőt pedig majd élőben jövőre Angliában. Az első négyben kb. 10 ezer szavas dolgozatot kellett írni. Miheztartás végett, az én iskolám mesterképzésében egy átlagos dolgozat 2500 szó, a szakdolgozat terjedelme pedig 15 ezer szó. A képekkel gazdagon illusztrált (egy-egy dolgozatban 50-70 kép volt) dolgozatok mellett mindenféle mintadarabokat is kellett készítenem, amit kiküldtem elbírálásra.
Az első modulban kellett választanunk egy anyagot (matériát) és azt, pontosabban annak valamilyen felhasználását kutatni és a gyakorlatban is kipróbálni. Én a papírt, ezen belül pedig a kézi könyvkészítést, illetve a művészkönyvet választottam. Nagyon jó volt a témaválasztás, mert gyakorlatilag semmit sem tudtam a témáról: se elméletben, se gyakorlatban. Meg kellett értenem a papírgyártást (legalább nagyjából), a különböző papírfajtákat, ezek tulajdonságait, felhasználási lehetőségeit, a könyvkészítés folyamatát és kihívásait, valamint a művészkönyv mint művészeti ág mibenlétét.
Ez a magyarázata annak, hogy a 2019. májusi kiállításomon a tárlókban miért voltak hajtogatott papírok és könyvek. Hihetetlenül izgalmas volt egy teljesen új terület felfedezése, a szükséges készségek begyakorlása és a felhasználási lehetőségek kiismerése.
Az elméleti kutatás és a gyakorlati kipróbálás mellett három interjút is kellett készítenem a terület művelőivel. Teljesen a véletlen műve, de három nagyon különböző, de a papír iránt olthatatlan szerelmet érző ember volt hajlandó leülni velem egy-egy órára (vagy még többre). Boldizsár Károly a BomoArt alapítója egy nagyon sikeres brandet hozott létre szerelme a papír körül. Jó példa arra, hogy lehet kézi gyártás mellett hosszú évek óta nyereséges vállalkozást működtetni.
Szántói Lilla fotósként indult, és akkor kezdett el könyveket készíteni, amikor a fotóit akarta egyedi módon prezentálni. Mára az eredetileg Eskimo Bookként indult vállalkozás Lapozóként működik. Minimalista, fiatalos, sok esetben újra felhasznált papírokból készít jegyzetfüzeteket.
Végül, de nem utolsó sorban Simon Ilona könyvművész, aki egész életében a tipográfia, a könyvkészítés területén dolgozott, míg jó egy évtizede elkezdett művészkönyveket készíteni. Könyveit elsősorban régimagyar és egyházi szövegek ihletik, amikhez fantasztikus könyvstruktúrákat épít. Imádtam mindent, amit láttam nála!
(1).jpg)
Megjegyzések