Kultúra és quilt

Akik ismernek, tudják, hogy már ember emlékezete (na jó, kb. 40 éve) nagy Japán-kedvelő vagyok, ld. nyelvtanulás, levelezés, a hálószobám, a céhes japán hétvége. Amikor a Céh kihirdette, hogy a 2012-es gröbenzelli kiállításra 20-25 db kertet állíthatunk ki (már ott virítunk a nyitóoldalon), rögtön tudtam, hogy az enyém japán kert lesz. Még pedig száraz, azaz nagyjából-egészéből csak kőből álló. Az ilyeneket rendszerint zen buddhista kolostorok mellé építették, mert ideális a meditációhoz: egyrészt pihentető nézni, másrészt rendben tartani, mert gereblyével mintásra rendezik a sódert. Kiindulásképpen kiválasztottam a kyotói Ryoanji -kolostor kertjét - ez talán a leghíresebb. Eredeti méretében mindössze 10x30 méter, és 15 nagyobb kő van benne elhelyezve: egy hármas, egy ötös és egy hetes csoportban. Tudtam, hogyan akarom megcsinálni. Az angliai bőröndömbe betettem egy 60x160 centis lepedővásznat, jó varrótűket és egy erre célra ideális (kicsit vastag, de nem szakadós) cérn...

Ugye, egészen mások, mint a Bajna felettiek:)

... beszámolót ír egy quilt fesztiválról? A válogatása természetesen szubjektív, de a végére tartogatja azokat az alkotásokat, amelyek a leginkább tetszettek neki. Ám még ezelőtt pontosít. Egy angol blogban böngészve megtalálja a két nappal ezelőtti posztban szereplő két kedvence alkotóját. A meztelen nőt az általa régen csodált Annabel Rainbow készítette, a címe Élet (Az idő múlása) és a honlapja tanulsága szerint az alábbi szövegek vannak a testre tűzve. A lábain az angol nyelvterületen igen ismert Jenny Joseph vers , A figyelmeztetés olvasható: " Amikor öreg leszek, lilában járok és piros kalapban, ami nem illik egymáshoz, és nekem sem áll jól. A nyugdíjamat konyakra és nyári kesztyűre és szaténszandálra költöm, és azt mondom majd, hogy vajra nem telik ." A hasán a " Jól érzem magam a bőrömben " felirat szerepel, a mellbimbóján pedig " Adj egy kis süteményt ". A másik, amiről azt írtam, hogy elrontott festett anyagokból készülhetett, Sue Hotchkis H...

...vásárol? Természetesen nem annyira konkrétan vásárol, mint inkább nézeget. Rácsodálkozik például Stef Francis , Jean Oliver és Myfawny Hart otthon festett hímzőfonalaira, amelyek a szivárványnál is több színben kelletik magukat a polcokon, és nem érti, miért nincsenek otthon gyakorlói az ún. kreatív hímzésnek, vagy legalábbis ő nem ismer senkit erről a területről. Ezek a szálak és a belőlük készült alkotások annyira vonzóak, hogy még az is vesz belőlük egy kicsit, aki szinte biztosra tudja, hogy csak a fióknak vásárol (pl. ő). Aztán megáll Pauline Burbidge standjánál, és már majdnem elcsábul, hogy megvegye a saját kiadású könyvét, amikor kiderül, hogy Pauline már a kiválasztottak között van: jövő augusztusban ő is kap egy külön kis kiállítótermet itt, ahová már gőzerővel készül. Akkor majd inkább jövőre... A Coats-Rowan-Westminster megastandján épp ott van maga az isten is: Kaffee Fassett . Könyvet dedikál, angolosan jópofizik és hősiesen tűri a nők ostromát, pedig .... Jó szín...

... nemzetközi quilt kiállításra megy? Néz és vásárol, vásárol és néz, néz és vásárol .... Közben néha angolos könnyedséggel néhány szót vált a könyvespolcán ott sorakozó szerzőkkel: "Ó, de jó, hogy látlak!", "Á, imádom a könyved!", "Ú, de tetszik ez a technika!" Ám a legeslegfontosabb blog szempontból, hogy még indulása előtt megtanul fényképezni és/vagy új fényképezőgépet vásárol, a fotózás előtt/után/alatt felírja, melyik képet ki csinálta. Esetleg hat fontért megvásárolja az alkotók nevét is tartalmazó katalógust. Mivel egyiket is sem csinálta, így most csak azzal főzhet, amije van. A nyílt pályázatra érkező alkotások közül leginkább az art és a contemporary quilteket nézi meg. Teljes bizonyossággal még most sem tudja, hogy melyik melyik, de általános alapelvként azt szűri le, hogy ahol csak "textilfoltokból" áll a munka, az "kortárs", ahol meg kevesebb darab anyag és/vagy egyéb cuccok is vannak, az "art". Ennek a kétsz...

már sokadszorra megy Londonba, és van uszkve 72 órányi igazi turistaideje? Először is elmegy a Tate Galériába , ahol utoljára (és először) 33 éve volt, amikor már nagyon szerette a képzőművészetet, de még nem sokkal kevésbé értette-érezte. Megnézi a Turner-termeket, és örömmel konstatálja, hogy a tavaly Pesten látott képek nincsenek ott, tehát igazán csemegézhet a korai és késői művek között. Aztán megint csak megállapítja, hogy az angolok nagyon tudnak múzeumot csinálni (alapvetően ingyenesen), amikor sorban kipróbálja az interaktív termekben kínálkozó lehetőségeket: prizmán keresztül megfigyeli a fénytörést, és Turner-grafikát másol az erre rendszeresített rajzállványnál. A falon pedig felfedezi, hogy mennyiben változott az idők során Turner színhasználata. A múzeum után puszta kalandvágyból kimegy az East Endbe. Itt is csak nagyon régen járt, és úgy gondolta, fényes nappal kicsit katasztrófaturistáskodik. Amikor kiszáll Hackneyben (ejtsd: ekni) a Whitechapel megállónál, rövid i...

Ha már belekezdtem szombaton, persze nem csak a jégkockásat festettem. Ez egy "unalmas" korallszínű pamut volt, amit több társával együtt befőttes üvegbe nyomtam és kobaltkéket öntöttem rá. Egészben nem lesz használható, de részleteiben biztos. Egy tervezett projekthez kellenek nekem türkiz és barna selymek. Ez két különböző minőség. Ő is selyem, de annyira nem sikerült, talán még egyszer rá kell festeni. Ő egy korábban rózsaszínesre megfestett selyem volt, amit csőre tekertem és szintén a kobaltkékkel kentem meg. Elég szép egyenletesre sikerült az erezet. Ez eredetileg csak sima narancs volt, de üvegbe szorítva kapott egy kis kék ráöntést. Nagyon igzi az a kör alakú valami felül. Tavaly Franciaországban egy amolyan igazi rőfösboltban vettem leértékelve ezt az eredetileg fehér-fekete-szürke damasztot. A minta nagyon kevéssé látszik rajta, de ez nem is baj. Van vagy másfél méternyi, nem tudom, mit kezdek vele.

Arról már több helyütt olvastam, legutoljára a legfrissebb Professional Patchworkben Ute Lenk tollából, hogy a Procion oldatot töltsük bele jégkockatartóba, és fagyasztottan pakoljuk rá a mosószódában megáztatott anyagra. A mostani Quilting Arts-ban viszont egy másik érdekes megoldás van, amihez nem kell kiüríteni a mélyhűtőt. Kell hozzá egy tál(ca), egy rács, jégkocka, egy darab nylon és egy régi pléd vagy hasonló. Az anyagot megáztatjuk mosószódában, valahogy elrendezgetjük a rácson (alatta a tállal), betakarjuk jégkockával, majd a súlyának megfelelő Prociont szórunk rá por alakban. Ekkor így nézett ki. Letakarjuk a nylonnal, ráteszünk valami "melegítőt", és addig hagyjuk állni, amíg a jégkocka el nem olvad. Ez a mostani időjárásban kb. 7-8 órát tartott. Miután ezt megcsináltam, rájöttem tehetnék a tálba is egy darab anyagot, hogy a kifolyó festék is dolgozhasson. Mivel felemelni már nem igazán tudtam, csak úgy összevissza nyomtam be a résen. Ekkor még nem tudtam, hogy a ti...