Giccs? - 1

Tudom, hogy nehéz fába vágom a fejszémet, de egyszerűen már nem bírom szó nélkül azt az iszonyattömeget, ami művészet/iparművészet/kézművesség címén megpróbálnak eladni nekem/nekünk itt és világszerte.
Miért írom meg ezt a minitanulmányt? Szerettem volna általánosságban körüljárni bizonyos fogalmakat, nem kis részben saját magam épülésére. Nem fogok magyar linkeket/képeket betenni (pedig jó kis dolgok vannak a Meskán is), mert nem célom, hogy bárkit is pellengérre állítsak. Nem fogok a tárgyi kultúrában (pl. kerti törpe, játékok, turista szuvenírek stb.) burjánzó giccsről írni, megpróbálok a foltvarrás/quilt (vagy ezen a fedőnéven eladott) témában maradni. Nem akarom megmondani, hogy mi (magas) művészet, mi giccs és mi simán csak ízléstelen. Nem akarok kinyilatkoztatni, csupán gondolkodni – remélhetőleg veletek közösen. Ezért is örülök, hogy a két korábbi poszthoz már jó sokan hozzászóltatok.
Igyekeztem több mindent elolvasni a témával kapcsolatban. A kiinduló forrásom Whitney Rugg, a Chicagói Egyetem tanárának tanulmánya volt.
A szó eredetével kapcsolatban többféle elmélet létezik, de annyi bizonyos, hogy a “kitsch” szót először az 1860-70-es években használták müncheni műkereskedők az olcsó műalkotásokra. A XX. század elejére a giccs már nem csak esztétikai kategória volt, hanem politikai töltetet is kapott, mégpedig az urbanizáció, a tömegtermelés, a tömegkultúra és az elüzletiesedés eredményének tekintették.

Mi giccses? A giccset elsősorban a téma, a tárgy ábrázolása teszi: elcsépelt, leegyszerűsített, mű/mache, az érzelmekre direkten ható, a “jaj de aranyos!”, az Elizabeth Bartontól kölcsönzött szóval “szacharin”, olyan mintha cukor lenne, de még sem az. Ezért vonzó a tömegek számára, ezért adható el nagy mennyiségben “Ha a műalkotásokat demokratikusan ítélnénk meg, aszerint, hogy hány embernek tetszik, a giccs minden versenytársát legyőzné.” (Kulka 1996). Kulka szerint az igazi művészetet az különbözteti meg a giccstől, hogy a giccs azonnal felismerhető, érzelmileg erősen telített tárgyakat vagy témákat ábrázol (ld. kiscica, kisgyerek, naplemente), de lényegesen nem gazdagítja az ábrázolt tárgyakkal vagy témákkal kapcsolatos asszociációnkat, azaz nem mond semmi újat (már millió egy ilyen cicát, gyereket, naplementét láttunk). Vagy gondoljatok a rossz szerelmeses filmekre: már percekkel előre tudjuk, mikor lesznek egymáséi, mikor fognak összeveszni/kibékülni (persze ettől még jót lehet bőgni a végén). Ebben a műfajban azok az én igazi kedvenceim, amelyekben azért van valami "csavar", mondjuk A szív hídjai (Bridges of Madison County).

A giccs szép elemeket is tartalmaz, pl. egy vörös rózsacsokor, de a szó szoros értelmében nem szép. Kulka (1988) szerint a giccs lényege, hogy a sokak számára vonzó képek felhasználásával kereskedelmi vagy politikai célzattal manipulálja az érzelmeket. Ha a giccset szembe állítjuk a szépséggel, a szépség őszinte, eredeti, összetéveszthetetlen élményt jelent a befogadó számára.

Kundera írta A lét elviselhetetlen könnyűségében, hogy a giccs alapvető sajátossága a „második könnycsepp”.

„A giccs a meghatódás két könnycseppjét csalogatja elő, melyek szorosan követik egymást. Az első könnycsepp azt mondja: milyen csodálatos, amikor gyerekek futnak a gyepen! Milyen csodálatos az egész emberiséggel együtt meghatódni azon, hogy a gyepen gyerekek futnak! - mondja a második. A giccsből csak ettől a második könnycsepptől lesz giccs." (1992:323) A giccs vonzereje éppen ebben rejlik, az ismerősségében, a közös érzések által adott visszaigazolásban.

Ez egy quilt, mégpedig - mint oldalt látszik a rozetta - díjnyertes darab!!!
Folyt.köv.