Na még egy
Reagálva a megjegyzéseitekre, én is elmondanám a véleményemet az öt képről. Nekem egyik sem tetszik, de mindegyik más miatt.
Az első igazából nem giccs (a pillangó nem feltétlenül az), viszont nagyon zavaros, meg nem komponált munka.
A második anyag erősen giccses: panelekből építkezik, és arra apellál, hogy mindannyian szeretjük a télapót, meg a havat, meg azt a tucat-melegséget, ami a képből árad.
A harmadik kép sem giccs, hanem egy rossz (csúnya) quilt. Nincs kitalálva. A nagy kékségbe be van dobva néhány cowboy és ennyi.
A negyedik a legnagyobb giccs. A képről el kell mondanom, hogy olyan érzésem van, ez az utca Orvietóban van és én voltam ott, és teljesen el voltam olvadva a hangulattól. Lehet, hogy nem, de akkor is. Számomra a képet az andalgó pár teszi giccsé. Hatásos, szépen-aprólékosan megcsinált, de giccs.
Az ötödik - ugye - Fassett. Várnai Ica egy magánlevélben vetette fel, ami nekem is járt a fejemben. Van-e olyan, hogy egy művész direkt túlzásba viszi a cicomát, és ettől már inkább megmosolyogtató, amolyan cinkos összekacsintás a művész és a néző között? Fassett nekem "sok", de már annyira sok, hogy néha tetszik. Amúgy ő egyáltalán nem panelekből építkezik, (jó, vannak rózsák és egyéb virágok) hanem a színvilága teszi harsánnyá.
Ha Fassett giccs, akkor giccs az egész mexikói/latin-amerikai népművészet. Van nekem például egy igazi perui poncsóm kb. 7 éve, kétszer volt rajtam az utcán. Mindkétszer mindenki észrevette, hogy "hűha...", és nem tudtam, annak szól, hogy tényleg tetszik nekik, vagy annak hogy más is olyan túl harsánynak látja, mint én.
Amúgy csak érdekességképpen: még soha sem volt ennyi napi olvasóm, mint az elmúlt egy héten.
Az első igazából nem giccs (a pillangó nem feltétlenül az), viszont nagyon zavaros, meg nem komponált munka.
A második anyag erősen giccses: panelekből építkezik, és arra apellál, hogy mindannyian szeretjük a télapót, meg a havat, meg azt a tucat-melegséget, ami a képből árad.
A harmadik kép sem giccs, hanem egy rossz (csúnya) quilt. Nincs kitalálva. A nagy kékségbe be van dobva néhány cowboy és ennyi.
A negyedik a legnagyobb giccs. A képről el kell mondanom, hogy olyan érzésem van, ez az utca Orvietóban van és én voltam ott, és teljesen el voltam olvadva a hangulattól. Lehet, hogy nem, de akkor is. Számomra a képet az andalgó pár teszi giccsé. Hatásos, szépen-aprólékosan megcsinált, de giccs.
Az ötödik - ugye - Fassett. Várnai Ica egy magánlevélben vetette fel, ami nekem is járt a fejemben. Van-e olyan, hogy egy művész direkt túlzásba viszi a cicomát, és ettől már inkább megmosolyogtató, amolyan cinkos összekacsintás a művész és a néző között? Fassett nekem "sok", de már annyira sok, hogy néha tetszik. Amúgy ő egyáltalán nem panelekből építkezik, (jó, vannak rózsák és egyéb virágok) hanem a színvilága teszi harsánnyá.
Ha Fassett giccs, akkor giccs az egész mexikói/latin-amerikai népművészet. Van nekem például egy igazi perui poncsóm kb. 7 éve, kétszer volt rajtam az utcán. Mindkétszer mindenki észrevette, hogy "hűha...", és nem tudtam, annak szól, hogy tényleg tetszik nekik, vagy annak hogy más is olyan túl harsánynak látja, mint én.
Amúgy csak érdekességképpen: még soha sem volt ennyi napi olvasóm, mint az elmúlt egy héten.
(1).jpg)
Megjegyzések
Szóval nekem ez a kép a legjobb példa arra, hogy miért giccs az egyik embernek, ami a másiknak nem. Ha nem igényel további munkát és csak az alap asszociáció jön hozzá (romantikus andalgás, be szép is a szerelem), akkor lehet, hogy giccs. Ha viszont valami többet is behív, akkor nem. Ezért is van, hogy hiába giccsesnek lehet nevezni egy naplementés festményt, de ha egy szuper nyaralás naplementés fotóit nézegeti az ember, akkor az már más kategória. Ismét mondom: csak szerintem.
Az andalgós képpel kapcsolatban nézzétek meg az alkotó összes munkáját: www.lenorecrawford.com