Nagy Imre

Ő az egyetlen magyar. Nem mintha nem lennének a magyar történelemben, illetve közéletben az én definíciómnak megfelelő hősök, de valahogy a többieken nem találtam fogást.

Már felnőtt fejjel követtem nyomon 1989-ben alakjának tisztázását, soha nem felejtem Ember Judit dokumentumfilmjét a kihantolásról, nagyon megérintettek a snagovi emlékek, végigolvastam a perről hozzáférhető anyagokat. Aztán 2005-ben megnéztem Mészáros Márta filmjét, amiben egyetlen új mozzanat volt, és röpke internetes kutatással sem tudtam eldönteni tény-e vagy fikció. A tervet készítve vissza is néztem a film végét, hogy megbizonyosodjam, tényleg jól emlékszem. A kivégzés előtti napon a Cserhalmi György által játszott börtönpszichológus (?) megkérdezi tőle, van-e valamilyen utolsó kívánsága. Igen, szeretné visszakapni azt a textilzacskónyi földet, amit még akkor kapott az édesanyjától, amikor elköltözött Kaposvárról, és azóta is mindig a zakózsebében volt. Egy marék föld – ez marad mindenből.

A quiltet beneveztem a XIII. kerületi önkormányzat által kiírt 56-os képzőművészeti pályázatra, és nagy boldogságomra II. díjat nyertem.