Florence Nightingale

Szegény Florence Nightingale-ből lett a ráadás. Bár eleinte is gondoltam rá, de azután valahogy kimaradt a sorból, pedig egyáltalán nem elhanyagolható figura lehetett. Az ő hősiessége kicsit Semmelweiséhez hasonlítható azzal a nehezítéssel, hogy a XIX. század közepén nőként szinte semmilyen komoly szakmában nem lehetett érvényesülni.
Florence, aki Firenzében (angolul Florence) született gazdag arisztokrata családban tizenhét éves korában Isten hangját vélte hallani, és megszállottan keresni kezdte a küldetését, és azon fáradozott, hogy életének értelmet adó hivatását meglelje. Családja igen rosszallóan nézett ápolói ambícióira: el is küldték Görögországba, hogy „felejtsen”. Ám ő hazafelé menet titokban meglátogatta a németországi Kaiserwerth-ben a protestáns diakonissza nővérei által üzemeltetett kórházat.
A krími háborúról szóló tudósításokból a brit közvélemény szörnyű képet kapott az ottani kórházakban ápolt sebesültek állapotáról és a körülményekről. A brit kormány 1854-ben ezért 38 ápolónőt küldött a térségbe, élükön Nightingale-lel, aki önként jelentkezett a feladatra. A csapat a megfelelő higiénés körülmények megteremtésén és az ellátás színvonalának emelésén fáradozott. Néhány hónap alatt az általa felügyelt kórházakban a sebesültek korábban 42%-osra rúgó halálozási aránya 2, 2%-ra csökkent.
A háborúból hazatérve statisztikákkal próbálta meg bizonyítani a szakma férfi elitjének, hogy a halálozások döntő hányada nem magának a sebesülésnek, hanem a különböző fertőzéseknek tulajdonítható. Statisztikai munkássága révén a brit Királyi Statisztikai Társaság tagjává választották. 1907-ben első nőként kapta meg a brit Becsületrendet. Minden május 12-én, az ő születésnapján ünneplik az Ápolók Világnapját, és az ő tiszteletére lett a lámpás az ápolás nemzetközi jelképe.
Történt ugyanis, hogy a Krímben higiénés megfontolásból elejét akarta venni a nővérek és az ápoltak közötti – akkoriban mindennaposnak számító – testi érintkezésnek, ezért éjszakánként olajlámpással a kezében „járőrözött”. Ez a kép ragadta meg a leginkább a brit közvélemény figyelmét és 1855-ben az Illustrated London News lapjain jelent meg a „lámpás hölgy” (Lady with the Lamp) első ábrázolása.