Shiva, az isten

Részben a "játszóház", részben más okok hatására többen vettetek Shiva olajpasztát, és megígértem, leírom a használatának legfontosabb tudnivalóit.
A Shiva (Európában Markal néven árulják) olajból és viaszból készült rúd, 51 matt és 18 irizáló színben kapható, és a színek tetszőlegesen elegyíthetők is. Az irizálók mindegyike, plusz a mattok közül az Azo Yellow és Orange, a Cadmium Yellow, a Cobalt Blue, a Mauve, a Naphtol Red, a Tompte Red, a Turquoise, a Yellow Citron és a Yellow Ochre rendelkezik jó fedőképességgel, azaz elsősorban ezek használhatók festett anyagon.
Nem olcsó: Európában általában 7 euró, az USA-ban 8 dollár darabja. Bármilyen típusú anyagon felhasználható, csak az a lényeg, hogy ne legyen benne kikészítés.


A képen látszik, hogy a hagyományos méreten kívül árulnak 3 kisdarabos készleteket. Árban nem éri meg, mert akkora, mint egy nagy, viszont kétszer annyiba kerül. A sniccer (vagy kiskés) azt a célt szolgálja, hogy a rúdon használaton kívül képződő "bőrt" lehúzzuk róla. A kis tömör ecsettel (vagy puha fogkefével) lehet lehúzni a papírról. Az alkohol az ecset meg a kezünk tisztítását szolgálja.

Nagyon népszerű felhasználás a "dörzsölés" (mint gyerekkorunkban a 2 forintost). Ehhez a gyártó Cedar Canyon Textiles műanyag felületeket is árul 6-os csomagolásban. Nekem "geometrikus" van, de van "ívek", "levelek", stb. A dörzsöléshez az anyag sarkait ragasszuk az asztalhoz, és utána csúsztassuk alá a domború felületet. Fontos, hogy a rudat függőlegesen magunktól elfelé húzzuk.

Természetesen nem kell beruházni ilyesmibe, bármilyen otthoni felület megfelel. Én a portugál kultúraquiltemhez a dugó anyagát ezzel a ráccsal csináltam. Fogalmam sincs, mi volt eredetileg. Az anyagot itt nem rögzítettem, mert nem volt cél a hibátlan négyzetháló.

Egy nagyon eredeti olvastam mostanában a Quilting Arts karácsonyi különszámában. Egy amerikai nő európai körútjára hozott egy fehér selyemsálat meg egy bronz shivát. Ahogy járták városról városra, mindenütt keresett olyan felületet, amit át lehet dörzsölni (pl. a híres római csatornafedeleket), és az út végére lett egy olyan sálja, amin rajta van Európa. Bár azt is hozzátette, hogy sokszor néztek kicsit furcsán a járókelők.


Sokan csinálják, hogy egy viszonylag egyszínű anyagot gazdagon megtűznek, majd utána különböző színű shivákkal szinezik, pl. az új kedvenc Jacqueline Heinz is használta néhányszor. A gépi tűzés bemelegítéshez használt szendvicsemen festettem át egy kis mintát fehérrel és bronzzal. Ennek a módszernek az a szépsége, hogy a varrások mellett megmarad az anyag eredeti színe, tehát nem olyan, mintha a színes anyagot tűznénk.


A shivával csíkos, kockás anyagot is csinálhatunk. Ez a selyemorganza darab a vártnál sötétebbre sikerült. Maszkolószalagokat ragasztottam rá, és pinkkel húztam végig.


Utána a szalagokat áttettem függőlegesre, és arannyal húztam végig.

Ez lett a végeredmény. Ez az igazi színe, a másikakat túlexponáltam.

Nem teszem ide az utolsó népszerű "technika" képét, amit a "Vége a télnek" c. munkám kapcsán már mutattam. Akkor a géppapírból készült stencilt kenjük körbe a pasztával, majd az ecsettel befelé toljuk az anyagra.

Végül a fixálásról. Legalább 48 óráig állni hagyjuk, majd sütőpapíron a visszájáról kb. 4 percig vasaljuk az anyagnak megfelelő max. hőmérsékleten. Nagyon büdös - még ennyi idő után is!Ezután állítólag mosható is. Ha olyan felületre tesszük, amit nem lehet így vasalóval fixálni, akrillakkal kell befújni.