Normandia, Bretagne - Fénypontok 1
Nem mondom, hogy Franciaország ezen tartományai képezik álmaim úticélját, de egy ideje már dédelgettem a tervet. Megbízható utazási iroda, jó időpont, elfogadható ár, izgalmas program - ezek mind összejöttek most.
Leszámítva a busszal megtett óriási távolságot (a legtávolabbi pont Budapesttől 2035 km-re volt), már a második nap délután várt rám az első fénypont: Monet háza-kertje Givernyben, Párizstól kb. 70 km-re északnyugatra.
Miután Monet 1926-ban meghalt, a kert nagyjából a 70-es évek közepéig elhanyagolt volt, és természetesen nem állt nyitva a nagyközönség előtt. Aztán a fennmaradt sok fénykép alapján elkezdték "rekonstruálni" a kertet, kitatarozták a házat, berendezték Monet személyes tárgyaival, és 1980-ban megnyitották.
Az a "vizes kert", amit mindannyian ismerünk, csak kb. egyharmadát teszi ki az egész hatalmas teleknek, és tulajdonképpen a kert végében van. Van azonban egy bökkenő: Monet halála után egy vasútvonalat építettek ki a telken keresztül, ami mára a falu forgalmas fő utcájává szelídült!
Így aztán a látogató bemegy a virágoskert plusz ház részbe, majd egy, az út alatt húzódó aluljárón mehet át a vizes kertbe. Bár ez az egész igen illúzióromboló, viszont megvan az az előnye, hogy ez a csoda önállóan áttekinthető.
A tó nem túl nagy, nem túl kicsi - fogalmam sincs a méretekről -, amit az egyik oldalról egy bambuszliget határol. Két, fakózöldre festett híd ível át a tavon, az egyik fedett, a másik nem.
Mivel nem voltunk egyedül (:), képtelenség volt kivárni, hogy senki se legyen a hídon.
Egy a milliónyi virágzó tavirózsáról.
Ilyen környezetben könnyű inspirációt találni, ugye?
Leszámítva a busszal megtett óriási távolságot (a legtávolabbi pont Budapesttől 2035 km-re volt), már a második nap délután várt rám az első fénypont: Monet háza-kertje Givernyben, Párizstól kb. 70 km-re északnyugatra.
Miután Monet 1926-ban meghalt, a kert nagyjából a 70-es évek közepéig elhanyagolt volt, és természetesen nem állt nyitva a nagyközönség előtt. Aztán a fennmaradt sok fénykép alapján elkezdték "rekonstruálni" a kertet, kitatarozták a házat, berendezték Monet személyes tárgyaival, és 1980-ban megnyitották.
Az a "vizes kert", amit mindannyian ismerünk, csak kb. egyharmadát teszi ki az egész hatalmas teleknek, és tulajdonképpen a kert végében van. Van azonban egy bökkenő: Monet halála után egy vasútvonalat építettek ki a telken keresztül, ami mára a falu forgalmas fő utcájává szelídült!
Így aztán a látogató bemegy a virágoskert plusz ház részbe, majd egy, az út alatt húzódó aluljárón mehet át a vizes kertbe. Bár ez az egész igen illúzióromboló, viszont megvan az az előnye, hogy ez a csoda önállóan áttekinthető.
A tó nem túl nagy, nem túl kicsi - fogalmam sincs a méretekről -, amit az egyik oldalról egy bambuszliget határol. Két, fakózöldre festett híd ível át a tavon, az egyik fedett, a másik nem.
Mivel nem voltunk egyedül (:), képtelenség volt kivárni, hogy senki se legyen a hídon.
Egy a milliónyi virágzó tavirózsáról.
Ilyen környezetben könnyű inspirációt találni, ugye?
(1).jpg)
Megjegyzések