Quiltbíró képzés 7
Na, akkor gyorsan, azon melegében megírom az utolsó feladatot, mielőtt elfeledkezem róla.
Az eredeti terv szerint július 29-én még a nyitás előtt ott álltam volt a quiltek előtt Birminghamben. Mivel azonban akkortájt nemhogy az én Szputnyikomat, de az EMA által jóváhagyott oltásokat csak karanténkötelezettség mellett fogadtak el a britek, a feladat áttevődött a virtuális térbe. A brit társaink tényleg élőben csinálták meg, mi nyolcan pedig csak "felkészültünk".
A feladat ugyanaz volt élőben és virtuálisan is. A tanáraink kiválasztottak négy kategóriát: art, modern, tradicionális és 3D tárgyak, és ezekből 5-5 pályaművet. Mi a képeket a rákövetkező hétfő reggel kaptuk meg, mindegyikről többet, egészeket, közelieket, de - hogy finom legyek - nem a legjobb minőségben. Így aztán a kidolgozást elég nehéz, pontosabban néha lehetetlen volt értékelni. A 20 quilt bírálatára összesen egy órát kaptunk: ki kellett tölteni az értékelőlapot, jelezni, hogy díjazásra érdemesnek tartjuk-e vagy sem, illetve mindhez kellett rövid visszajelzést írni az alkotó számára. Természetesen fair playt játszottam, és csak szerda délután 2-kor nyitottam meg a mappákat, miután kikészítettem a 20 plusz két tartalék kinyomtatott bírálati lapot, ceruzát, radírt. Nagyjából levegőt sem vettem közben, de így is 1 óra 8 perc alatt fejeztem be (ez megengedett volt, de be kellett vallani, hogy mennyi időt használtunk fel. Rohadtul nehéz volt: az értékelés még csak-csak belefért, de a visszajelzéshez nagyon kellett erőlködni, hiába volt az a feladatatunk egy korábbi modulban, hogy gyűjtsünk ilyen kifejezéseket-mondatokat. Sőt ez a szószedet ott volt előttem kinyomtatva, de annyira hajtott a tatár, hogy nem igazán tudtam belenézni.
Csütörtök reggelre volt időpontom a szóbeli vizsgára, ahol is a 20-ból egy quiltről kellett hosszasabban beszélnem, plusz kaptam még egy alkotást, amit pedig blattolva kellett elemezni. Ez utóbbi elég kínos volt, mert eléggé borzalmas volt a darab, de ezt így nem mondhatom ki, ennél sokkal cizelláltabban kellett fogalmazni. Mindenesetre nagyon "baráti légkörben" telt ez a félóra.
Miután mindenkinek megvolt a szóbelije, beosztottak bennünket hármas csoportokba (nem ugyanabba, mint az 5. modulban), és az volt a feladatunk, hogy a 4 kategórián belül rangsoroljuk a quilteket. Tényleg jól tudtunk együttműködni, és csak azért tartott sokáig a Zoomos meetingünk, mert az egyes kategóriákban rendszerint volt egy nagyon-nagyon jó, a többi meg leginkább egyformán középszerű vagy kimondottan nem jó. Aztán már csak egy feladatunk volt: kiválasztani a 20 közül a legjobbat. Na, ez a döntés két pillanat alatt megszületett.
Végezetül már csak egy feladatom volt: megkaptuk a 4 kategória első három helyezettjének a fényképét, amelyeket szintén elemezni/értékelni kellett a beadandó dolgozatban. Ebből a 12-ből három már benne volt az eredeti 20-ban, tehát 9 újat kellett górcső alá venni.
És akkor nem volt más hátra, mint hogy megírjam a dolgozatot. Kellett egy csomó elmélet: a bírálat filozófiája, a quiltbírálati rendszerek és a bírálati lapok tartalma, a munkafolyamat megszervezése, a bírók feladatai, tulajdonságai, készségei, és még sok más. Majd jött a 30 quilt értékelése, az egyenként beszkennelt értékelőlapokkal, a csoportos rangsorolás leírása és eredményei, a díjnyertesek elemzése. Megint sikerült elérnem a 9000 szót.
A dolgozatot beadtam, várom az értékelést. Remélem, megfelel az elvárásoknak, és hamarosan kvalifikált bíró leszek. (Ha nem, akkor hiánypótlásra visszaadják.) És jövő áprilisban a brit céh közgyűlésén a szép papírt is átadják - már ha el tudok menni. Meglátjuk.
Mivel a 20 quilt alkotóját nem tudom (1-2-őt sejtek), néhány díjnyertest teszek fel ide.
(1).jpg)
Megjegyzések