Quiltbíró képzés 6

Amikor tavaly megírtam az első négy modul történetét, még nem tudtam, hogyan alakul az utolsó kettő. Ezek a "gyakorlatok" az eredeti terv szerint élőben lettek volna 2020. áprilisában és júliusában, de mindkettőt elsodorta a járvány.

Mi, a 16 tanonc némi nyomást gyakoroltunk az angol céhre, pontosabban a kurzus szervezőire-oktatóira, hogy valahogy találják meg a módját az online/virtuális munkának. Az ötödik, zsűrizési modul viszonylag könnyen és fájdalommentesen átültethető Zoomra, hiszen a valóságban is sokszor így zajlik. A hatodik modul - élő bírálat Birminghamben - sokat veszít az eredeti jellegéből, tartalmából, de azért megoldható. Akkor még persze azt sem tudtuk, hogy egyáltalán lesz-e fesztivál Birminghamben.

Az ötödik modul tehát a (csoportos) zsűrizés volt. Ha valaki elfelejtette volna, az angol fogalmak szerinti zsűrizésnél nem valamiféle abszolút standardhoz viszonyítva választunk, nem adunk díjakat, hanem a beérkező pályamunkákból összeállítunk egy kollekciót. Ez történik a legtöbb art quilt kiállításon (pl. Quilt National) és Ezüstvölgyben is.

Két-három fős csapatokba osztottak bennünket, és megkaptuk 50 quilt fényképét, illetve hozzá egy táblázatban a művek címét, méretét, a felhasznált technikákat/anyagokat, valamint a készítők által írt szöveget. Ezekből kellett összeállítunk egy 25 darabos kiállítást "Sokszínűség" címmel. 

Miután külön-külön hosszasan tanulmányoztuk a fotókat, két hosszabb Zoom találkozó alatt sikerült a feladatot abszolválni. Úgy dolgoztunk, hogy folyamatosan "vitatkozva" három csoportba raktuk a quilteket: a biztos bekerülők, a biztosan nem bekerülők és a talánok, aztán ugyanezt csináltuk végig a talánokkal. Összesen három ilyen kört játszottunk le, és - gondolhatjátok - egyre hosszabbak lettek a vitáink. Gondolom, szándékosan, de voltak nagyon egyforma quiltek (témában, színben, stb.), ahol adott esetben két jó közül kellett választunk.

További feladatunk volt, hogy a kiválasztott darabokból tervezzünk meg a kiállítást: milyen teremben raknánk fel, milyen sorrendben, milyen a fal színe, vannak a székek, stb. Ebben is jól tudtunk együttműködni, és viszonylag gyorsan megállapodunk a Zoom képernyő-megosztási funkciójának segítségével.

Végezetül - elképzelve, hogy ez egy igazi kiállítás igazi katalógussal - kellett írnunk egy közös 500 szavas bevezetőt, plusz még fejenként egy 500 szavas személyes bevezetőt. Ez elég nehéz volt nekem, mert a közös 500-ba már nagyjából elhasználtam minden gondolatomat.

A beadandó dolgozatban az elméleti fejtegetésen túl az 50 quiltről egyesével kellett értékelést adni, megindokolva, hogy miért igen, vagy miért nem. A korábbiakhoz képest ez egy viszonylag rövid írásmű lett, alig 9000 szó.

Azt hiszem, copyright okokból nem tehetem ide egyik quiltet sem, de azért, hogy valami kép is legyen, megmutatom az általunk tervezett kiállítás alaprajzát, ami a falak számozását mutatja. Az ezt követő képeken az egyes falakat mutattuk meg szemből a quiltek kis méretarányos fényképével.

Mire ezzel készen lettünk 2021. február 28-ra - ez volt a beadási határidő -, már tudtuk, hogy akár élőben lesz fesztivál Birminghamben, akár csak virtuálisan - a hatodik, utolsó modult is abszolválhatjuk az idén. Gondolhatjátok, mekkora öröm volt ez nekem és minden tanoncnak, különösen a nem-briteknek. Imádjuk egymást, nagyon értékesek a havi Zoom találkozóink, de jól esett a tudat, hogy kézzel foghatóvá vált a végcél.