A projekt II
Ez az egyik "képtelen" blogbejegyzés, mivel hogy erről a darabról biztosan nem teszek fel képet: se most, se készen. Egyrészt azért, mert eddig az egyik legjobb poénom, és nem szívesen lőném le, másrészt pedig nem hiszem, hogy fényképen jól érzékelhető lenne.
Az ihletadó a Reménytelenül című vers volt, pontosabban annak utolsó versszaka.
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Na már most én ezt a semmit varrtam meg valahogy. Nem semmit se varrtam, hanem a semmit, mégpedig - ennyit elárulhatok - ugyanolyan színű, de két nagyon eltérő textúrájú anyagból. Tűzve persze még nincs, de az is "semmi" lesz.
Az ihletadó a Reménytelenül című vers volt, pontosabban annak utolsó versszaka.
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Na már most én ezt a semmit varrtam meg valahogy. Nem semmit se varrtam, hanem a semmit, mégpedig - ennyit elárulhatok - ugyanolyan színű, de két nagyon eltérő textúrájú anyagból. Tűzve persze még nincs, de az is "semmi" lesz.
(1).jpg)
Megjegyzések
Ági