Birmingham 4

Minden jónak vége van egyszer. Tegnap már csak búcsúköröket jártam a kiállításon. A VIP-belépő egyetlen előnye, hogy az ember nyitás előtt bemehet és egyrészt úgy fotózhat, hogy nem lóg bele mindig valaki, másrészt - szégyen-gyalázat - ott is fotózhat, ahol különben nem lehet. Én is így tettem tegnap: lekaptam a heidelbergi triennálé legtöbb darabját, de nem teszem fel ide.
A mennyiségből következően még tegnap is észrevettem olyanokat, amelyeken korábban valahogy átugrottam, pedig azt hittem, módszeresen közelítem meg a dolgokat. És akkor búcsúzóul néhány fénykép még.

Ann Armes munkája. Ezek picike (6-7 centis) kitömött kunyhó-szerűségek.

Vineta Cable: Light Uncovered. Ezen a képen nem látszik, de alaposan "meg van dolgozva" a felszín festéssel, szitázással, tűzéssel, és a mozaik apróka filcnégyzetekből készült.

Bocs, ez nem quilt, hanem felhőjáték, de még ilyesmit sem láttam életemben.

Terry Donaldson: Full Circle. A kört leginkább a sötétcérnás tűzés adja ki, bár kicsit oda is maszatolva.

 

Amúgy vásárlás szempontjából eléggé önmegtartóztató voltam: a festenivaló fehéren kívül csak (?) három méternyit vettem. Viszont magamévá tettem 12 spulni tűzőcérnát, mert úgy gondoltam, hogy az a fél fióknyi, ami otthon van, nem elég (még nem elég).

 

A céh nevében még izgalmas tárgyalásokat folytattam. Egyrészt lesz lehetőségünk prominens helyeken kiállítani, másrészt talán sikerül egy nagyon-nagyon jó tanárt meghívni jövő összel. A részletek majd a megfelelő helyen és időben.

 



Itt a vége. Ma még "nyaralok" itt a környéken, aztán holnap irány haza. Jövőre ugyanitt, ha igaz.