Kultúra és quilt

 Bár ez a quilt sokkal kisebb lesz, mint az előző, sokkal több "gondom" van a tervezéssel. Először is itt van ez az ezeréves fénykép.  Nagyon helyeske rajta, és pontosan ugyanúgy néz ki, mint én hasonló koromban, ámbár ő mindig is sokkal szebb volt. Vagy csak én annak látom. A képnek kompozíciózosan két "baja" van. Van a hajában egy tüll masni, ami csak a nagyításon látszik jobban, viszont ettől fura formája van a fejének. A másik a virágcsokor. Szép-szép, de nem igazán szeretném a kész munkán. Ezért aztán használni kellett nem létező rajztudásomat. Kiszedtem a csokrot, és próbáltam berajzolni a ruháját. Nem látszik tisztán, milyen is a ruha: egybe darab vagy kétrészes. Én kétrészesnek nyilvánítottam, és az eleje közepére csináltam egy gomboláspántot. Persze kérdés még, hogy milyen legyen a quilt formája. Hagyjam meg ezt az ovális alakot? Tegyek rá pepita keretet? Vagy legyen simán téglalap alakú? Még nem tudom a választ. A másik probléma, hogy a kép fekete-fehér,...

 Itt az ideje, hogy megírjam édesapám quiltjének történetét. Lehet, hogy egyeseket csak a kész darab vagy csak a technikai részletek érdekelnek, de nekem természetesen érzelmileg fontos. Mondhatni, ki kellett varrni magamból. Így aztán azon quiltjeim közé tartozik, amit imádok - függetlenül attól, hogy másnak tetszik-e vagy sem.   A kiindulási pontom egy fénykép volt, amiről semmit sem tudok. Más, fennmaradt fotók alapján valamikor a 30-as években készülhetett, talán a nagyszüleim kertjében. Photoshopos manipulációval ezt a képet leegyszerűsítettem négy szürkeárnyalatra, megcsináltam a 'szabásmintát', és kinagyítottam kb. életnagyságúra. A kész quilt 78 x 187 cm lett/lesz.   Miután ez kész volt, elkezdtem anyagot gyártani. Egy 1952-ben az anyukámnak írott képeslap szövegéből csináltam Thermofax-szitát, és egy nagy darab fehér puplinra nyomtattam. Igyekeztem úgy csinálni "árnyalatokat", hogy hányszor nyomtattam a szöveget egymás fölé vízszintesen és függőlegesen. Lette...

 Foltvarró körökben vita tárgyát képezni, hogy mekkora, értsd milyen kicsi, az a darab anyag, amit még megőrzünk. Eleinte szinte minden pici darabot megőriztem, de azóta kicsit pazarlóbb lettem. Így is van több doboz/zacskó színek szerint szétválogatott pici darabokkal. 2013 (!) nyarán elkerült az ihlet, viszont varrni muszáj, tehát elkezdtem feldolgozni a fecniket. Mivel színek szerint vannak csoportosítva, logikusnak tűnt, hogy az összevarráskor is ez lesz a fő szempont. Csak sajátfestéseket és batikokat használtam fel, és mindegyikhez kerestem egy nagyobb darab batikot, hogy azzal kicsit "összerántsam" az egészet. Plusz azt is eldöntöttem, hogy mindegyikhez felhasználom a komplementer színt is vékony csíkok formájában.  Így elkészült négy kb. 55x130 cm nagyságú fedlap: egy lila pici sárgászölddel, egy kék naranccsal, egy zöld pirossal és egy sárga lilával. A lilát azonnal letűztem a zöldes négyzetből induló óriás spirállal, és a keresztségben a Kibontakozás címet kapta....

 A Facebookon megírtam már, hogy nagy örömömre a Voyage csoport tagjaként eljutott egy munkám a taiwani Art Quilt Festivalra. Jó hír ez nagyon, pláne 2020-ban, amikor se itthon, se Európában nincs lehetőségünk, hogy megmutassuk magunkat. A feladat az volt, hogy egy 40x60 cm-es darabban kapcsolódjunk az Earth Story témához. Bevallom, nem tudtam, hogy ez egy nagyon sikeres angol sorozat a Föld keletkezéséről. Bár megnézhettem volna egyes részeket a Youtube-on, mivel gyorsan kellett "legyártani", az egyszerűbb ellenállás felé mentem el. Onnan kéne indítani, hogy életem első thermofax szitanyomatát 2010-ben készítettem el, akkor amikor még nem volt saját gépem. Fekete fatörzsnyomatok készültek, majd "visszafestettem", így a fehér háttér beszürkült. Nagyon boldog voltam vele, olyannyira, hogy ugyanezzel a szitával fekete anyagra csináltam egy discharge-os darabot is. A sikeren felbuzdulva gyári batikok felhasználásával varrtam egy nagyobbacska quiltet,    És ugyan kitett...

A korábbi posztokban ismertetett feladatokon túl 2018. novembere óta naplót is kellett vezetnem. Nyilvánosan bevallom, ez volt a legnagyobb kihívás, mert soha nem voltam grafomán típus, soha nem szerettem csak úgy magamnak írni. A naplóban (sima vonalas füzet) kellett írnunk az összes meglátogatott múzeumlátogatásról, a meglátogatott foltvarrós rendezvényekről, az elkészített quiltjeinkről ... bármiről, ami a témába vág. Na már most, ezeket én - bár fejemben jegyeztem, hogy mi kerül bele - mindig az utolsó előtti napon írtam meg visszamenőlegesen. Közben azért csináltam/lementettem képeket, ezeket szépen kinyomtattam, és beleragasztottam a megfelelő helyre. Egy-egy négyhónapos periódusban 10-12 bejegyzést tudtam produkálni. Ezeket aztán beszkenneltem, és úgy küldtem el a tutoromnak. A tutorom. A felállás nagyon angolos: minden diáknak (összesen 17-en vagyunk) van egy konzulense, akitől segítséget kérhet/kaphat, és aki értékeli a beadott dolgozatot. Az értékelés persze nem jeggyel tört...

Amikor a negyedik modul véghajrájához értem, már nagyon "érett" a vírushelyzet. Bár a határidő március 31-e volt, a mintadarabokkal már március elejére készen lettem, és postára is adtam, noha akkor még nem sejtettem, hogy hamarosan posta sem lesz. Amire a dolgozatot is elküldtem március végén, már tudtam, hogy az ötödik gyakorlati modulra nem kerül sor április végén Edinburgh-ban. Akkor még az volt az álláspont, hogy ezt Zoomon valahogy lenyomjuk, de aztán úgy döntöttek a tanáraink, hogy nem, csúsztassuk el a zsűrizési gyakorlatot. Hamarosan aztán az is kiderült, hogy az utolsó bíráskodásra sem kerül sor, hiszen a birminghami Quiltfesztivált is elhalasztják. Így aztán az angol céh történelmében mi leszünk a leghosszabb képzés: 2018-2021. Ha igaz.... A negyedik modul címe az, hogy Termékek és folyamatok, és kicsit leegyszerűsítve írjunk le mindent, amit a quiltkészítésben használnak. Bár mindig azt szoktam gondolni, hogy sokat tudok erről a témáról, mégis úgy éreztem, a list...

Még mielőtt rátérnék a harmadik modulra, el kell mondanom, hogy 'bírótanoncként" lehetőséget kaptam tavaly, hogy Birminghamben "bírósegéd" (judge's angel) legyek. A jószerencsém Philippa Naylor mellé sorolt, így végignézhettem, hogyan bírál el egy nap alatt 95 darab tradicionális quiltet. Tudni kell, hogy az ottani rendszer szerint minden kategóriában három bíró dolgozik önállóan, az értékeléseiket folyamatosan összesítik az irodában. A nap végén megkapják azon quiltek listáját, amelyek a legtöbb pontot értek el (a mi esetünkben hét mű szerepelt rajta), és aztán együtt választják ki a három díjazottat. Bár szinte végig néma asszisztens voltam (ez volt az elvárás), roppantul érdekes volt Philippa kommentjeit olvasni, illetve a végén megfigyelni a három bíró vitáját, melyik is a legeslegjobb, mik azok a nagyon-nagyon apró dolgok, amelyek elbillentik a mérleg serpenyőjét. Azt gondoltam, hogy a harmadik modulban már kényelmesebben fogom magam érezni, hiszen nem a mű...