Kultúra és quilt

már sokadszorra megy Londonba, és van uszkve 72 órányi igazi turistaideje? Először is elmegy a Tate Galériába , ahol utoljára (és először) 33 éve volt, amikor már nagyon szerette a képzőművészetet, de még nem sokkal kevésbé értette-érezte. Megnézi a Turner-termeket, és örömmel konstatálja, hogy a tavaly Pesten látott képek nincsenek ott, tehát igazán csemegézhet a korai és késői művek között. Aztán megint csak megállapítja, hogy az angolok nagyon tudnak múzeumot csinálni (alapvetően ingyenesen), amikor sorban kipróbálja az interaktív termekben kínálkozó lehetőségeket: prizmán keresztül megfigyeli a fénytörést, és Turner-grafikát másol az erre rendszeresített rajzállványnál. A falon pedig felfedezi, hogy mennyiben változott az idők során Turner színhasználata. A múzeum után puszta kalandvágyból kimegy az East Endbe. Itt is csak nagyon régen járt, és úgy gondolta, fényes nappal kicsit katasztrófaturistáskodik. Amikor kiszáll Hackneyben (ejtsd: ekni) a Whitechapel megállónál, rövid i...

Ha már belekezdtem szombaton, persze nem csak a jégkockásat festettem. Ez egy "unalmas" korallszínű pamut volt, amit több társával együtt befőttes üvegbe nyomtam és kobaltkéket öntöttem rá. Egészben nem lesz használható, de részleteiben biztos. Egy tervezett projekthez kellenek nekem türkiz és barna selymek. Ez két különböző minőség. Ő is selyem, de annyira nem sikerült, talán még egyszer rá kell festeni. Ő egy korábban rózsaszínesre megfestett selyem volt, amit csőre tekertem és szintén a kobaltkékkel kentem meg. Elég szép egyenletesre sikerült az erezet. Ez eredetileg csak sima narancs volt, de üvegbe szorítva kapott egy kis kék ráöntést. Nagyon igzi az a kör alakú valami felül. Tavaly Franciaországban egy amolyan igazi rőfösboltban vettem leértékelve ezt az eredetileg fehér-fekete-szürke damasztot. A minta nagyon kevéssé látszik rajta, de ez nem is baj. Van vagy másfél méternyi, nem tudom, mit kezdek vele.

Arról már több helyütt olvastam, legutoljára a legfrissebb Professional Patchworkben Ute Lenk tollából, hogy a Procion oldatot töltsük bele jégkockatartóba, és fagyasztottan pakoljuk rá a mosószódában megáztatott anyagra. A mostani Quilting Arts-ban viszont egy másik érdekes megoldás van, amihez nem kell kiüríteni a mélyhűtőt. Kell hozzá egy tál(ca), egy rács, jégkocka, egy darab nylon és egy régi pléd vagy hasonló. Az anyagot megáztatjuk mosószódában, valahogy elrendezgetjük a rácson (alatta a tállal), betakarjuk jégkockával, majd a súlyának megfelelő Prociont szórunk rá por alakban. Ekkor így nézett ki. Letakarjuk a nylonnal, ráteszünk valami "melegítőt", és addig hagyjuk állni, amíg a jégkocka el nem olvad. Ez a mostani időjárásban kb. 7-8 órát tartott. Miután ezt megcsináltam, rájöttem tehetnék a tálba is egy darab anyagot, hogy a kifolyó festék is dolgozhasson. Mivel felemelni már nem igazán tudtam, csak úgy összevissza nyomtam be a résen. Ekkor még nem tudtam, hogy a ti...

Mindannyian sok varrógéptűt eltörtünk már, de szerintem a módban ma sikerült a legegyedibbet elkövetnem. A munkaasztalom 120x120-asra bővíthető nagyobb darabokhoz. Ha kinyitom a vágólapnak nem lesz helye, el szoktam ide-oda tenni, ma viszont rajta hagytam az asztalon - leghátul. Tűzöm Attilát, mint a kisangyal, s egyszer csak megakad a tű. Azt hittem, benne maradt egy gombostű hátulról. Tapogattam, nem éreztem. Tovább próbálkoztam - erre 90 fokos szögben felhajolt a tű. Mi az isten van? Hozzátűztem a vágólap szélét. A húzkodással lassan előre közlekedett, nem vettem észre:) Bernina 2 öltést bírt ki:))

Egy kis arany olajpasztával, bélelve, de a "szoknyarészben" direkt elállósan, nem letűzve. 67x82 cm.

A tavalyi Újhagymás módszert (ld. C June Barnes ) felhasználva csináltam ezt a táncosnőt még június elején. A címe Rubinpiros lett (homage a Cseh Tamás - bár az tangó). Most még kicsit "csicsázni" kell, és kibélelni, hogy időben eljusson Tatabányára. Ez lesz a másik munkám a MO-MÜ-s kiállításon.

Mint az előző posztban írtam Attila ezzel a bizonyos spéci applikációval készül, amit Barbara Olson könyvéből tanultam. Kicsit hasonlít Vikki Pignatelli módszerére, de nagyobb munkáknál ez egyszerűbbnek tűnik. Nem vagyok az oktató képsorozatok (tutorial) mestere sem, de megpróbáltam néhány képet készíteni, ami még nem árulja el, hogy fog kinézni a végleges kép, mert hogy pályázatra készül. Először is meg kell rajzolni 1:1 arányban a szabásmintát, aminél arra kell figyelni - különösen ilyen nagy munkáknál - hogy "szekciókra" legyen bontható. Ezeket a szekciókat a rajzon pirossal rajzoltam, hogy tudjam, milyen nagy egységeket kell majd összevarrnom és milyen sorrendben. A módszer nélkülözhetetlen kelléke a rávasalható, de kitéphető stabilizátor. Én a Sulky Totally Stable fantázianevű anyagát használom. Tekercsben árulják 50 cm széles, jó masszív, többször felvasalható, ha ki akarok cserélni egy foltot, és a végén kitéphető. A ragadós felével felfelé, vékony vízálló filccel át...