Ezüstvölgy - Digitális tánc

Tegnap este a FB-on már beírtam a nagy boldogságomat, nevezetesen, hogy az Ezüstvölgybe küldött pályázatomat beválogatták a finalisták közé!!! És akkor innentől kezdve meg is mutathatom, min dolgoztam februártól júniusig, persze nem egyfolytában, hanem komoly időkihagyásokkal.
A pályázat központi témája a "Torzulás/torzítás". Az ötletem nagyon hamar - szinte gondolkodás nélkül - megvolt: rajzolok egy "szögletes" táncosnőt, beszkennelem, Photoshoppal csinálok nyolc torzítást és a kilenc kis képből lesz a kötelezően 100x100-as quilt.
Viszont nem tudtam, hogyan varrjam meg. Csináltam egy "hagyományos" technikájú mintadarabot, ami olyan semmi lett. Ekkor azt mondta Lázár Évi barátnőm, miért nem csinálom meg ugyanúgy gyapjúval, mint a már sikeresnek mondható Vérnászt. Így is csináltam egy mintát, és úgy döntöttem, ez jó lesz. Eztán tényleg gyorsan legyártottam a kilenc képet: rendeltem gyapjút, a selyem meg volt itthon.
Ezután még egy csomó döntés várt rám, és ezek nem voltak könnyűek:

1. Végtagok. Először azt gondoltam a Szenvedélyhez hasonlóan cérnacsipkéből csinálom. Le is gyártottam 17 lábat és 9 kart (mert az eredeti elképzelés szerint egy kar is volt a bal oldalon). De nem tetszett, nem volt oka, hogy miért legyen az. Ekkor találtam egy jó tenyérnyi pezsgőszínű selymet, ami nem kiabál, de mégis látszik, és elhagytam a kart.
2. A ruha díszítése. Mivel az eredeti rajzon nem volt a ruhán semmi, valami olyat kellett találnom, aminek a "torzulását" szabad kézzel is meg tudom rajzolni. Ezért került az apró gyöngy V-alakban a ruhára.
3. A kendő. Kis millió variációt néztem meg, különböző organzákkal, tüllekkel és csipkékkel, és a végén e mellett a tényleg Spanyolországban vásárolt tüll mellett döntöttem: hangsúlyos, de nem kiabál.
4. Beszegés. Először piros alapon fehér tűpettyesre gondoltam, mert volt itthon egy darab ezeréves karton. Mivel a karton igen hülyén nézett volna ki a selyem mellett, bevásárló körútra indultam. Csak muszlint vehettem volna, amit még vetexszel megerősítve sem tudok szépen felvarrni. Rendelhettem is volna külföldről, de úgy éreztem, ennyit nem ér 40 centi selyem. Ezért lett félbehajtva levasalt szaténszalag a keret.

A kötelező szerénység azt mondatná velem, hogy "Á, nem is olyan jó", de vállalom, hogy tudtam, hogy ez egy jó ötlet és jó kompozíció. A kérdés csak az volt, hogy elég jó-e ahhoz, hogy ebben a nagy presztizsű versenyben beleférjen az első 30-ba. Nem írták meg, hány pályázat érkezett, de tulajdonképpen mindegy is... Szóval, a jövő héten postázhatom Franciaországba, és még akár valami díjat is kaphatok, de az már tényleg túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen.
A képet lekicsinyítettem, mivel nekik 3 MB-osat kellett küldeni, ami ide túl nagy lenne.