A nagy projekt

Úgy szokták mondani, hogy nagy megtiszteltetés ért - és tényleg az. Jövő márciusban egy prominens budapesti helyszínen (részletek később) kiállítást rendezhetek a varrásaimból. A felkérés úgy szólt, hogy jó lenne, valami összefüggő kollekció, nem pedig "szedett-vedett".
Sokat agyaltam, hogy mi köré lehetne szervezni a munkákat: mi az, ami kellőképpen tág és kellőképpen szűk ahhoz, hogy kb. 13 folyóméternyit lehessen belőle varrni. A végén arra jutottam, hogy József Attila köré szervezem-tervezem a quilteket. Van - ugye - az a nagyon kedves Duna-parti látomás (1 m széles) és akkor már csak 12 méter kell. Annyira gazdag az az életmű, hogy nem lehet gond ennyit megvarrni. Sportszerű nehezítésként még azt is kikötöttem, hogy minden munka 50x100 centis lesz (álló vagy fekvő) és "technikailag" is megpróbálok egységes lenni.
Úgy gondoltam, hogy kicsit a sorozatgyártáshoz hasonlóan először megvarrok X fedlapot, azokat "zsűriztetem" azokkal, akiknek adok a véleményére, és a kiválasztottakat fogom letűzni, még akkor is, ha tűzés alapvetően befolyásolhatja az összképet. Akkora nagy durral csaptam bele, hogy már kész van 5 fedlap!
Egyrészt szeretném nagyjából titokban tartani a quilteket a kiállításig, másrészt viszont miről fogok itt írni a blogon jövő márciusig, ha semmit sem mutatok? Ezért úgy döntöttem, hogy lesz, aminek csak valamely részletét mutatom meg, lesz, amit egészében, és lesz, amit sehogy. Így aztán mindenkinek lehet valami meglepetés a megnyitón.