A projekt I

Nem tudhatom, mi jött le az előző posztból, de ha netán valakinek az az érzése támadt, hogy ez a Projekt számomra egy könnyű gyalogmenet, akkor nagyon rosszul írtam.
Számos fontos döntést kellett előre meghoznom, némileg függetlenül a versek-képek gyártásától.
1. Milyen stílusom van nekem? Van-e nekem egyáltalán stílusom? - Nincs, de ezt eddig is tudtam
2. Milyen hatást akarok elérni a nézőkben? Mennyire akarom kielégíteni az ismeretlen nézőt? - Hogy a falakról visszaköszönjön-e nekik az irodalomóra? Meglepődjenek vagy hasson a kép ismerősnek? "Ja, ez a 'kisbalázs'!" A képek magyar közönséghez szóljanak, vagy netán a háttér-vers ismerete nélkül is megálljanak? Azaz kell-e ismerni a verset, vagy a kép önmagában is megérinti a nézőt?
3. Milyen stílus/szín- és formavilág illik J.A-hoz, a képek gondolatához? - Hát, nem egy vidám, pasztellember volt. Igen, sötétek lesznek, nem túl vidámak. De azért mégse legyen a kiállítás egy pszichiátirai klinika galériája. Kell-e "csicsa"? Legyen-e inkább letisztult, puritán, majdnem minimalista. De ha az, akkor vonzó-e a közönségnek? 22-es csapdája. Mennyire varrok a közönségnek? Alapvetően persze nem, de azért mégis ... különben az előszöba falamra lógatnám a munkákat.
4. Mi a különbség a vers-illusztráció és az önálló műalkotás között? Az illusztráció alacsonyabb rendű? Hol van a határ?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáznak bennem hónapok óta. A legfontosabb döntéseket meghoztam, de vannak megválaszolatlan és talán megválaszolhatatlan kérdéseim.

Az elkészülés sorrendjében hetedik (Te magad légy!) képet az Eszmélet 4. része ihlette.

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.

Amikor még csak fejben varrtam, tudtam, hogy mik azok a J.A.-i toposzok, amelyeket mindenképpen meg akarok varrni, és ezek közé tartozik a fa/favágás/favágó.

És itt készül a "hasított fa", szabálytalan csíkokból összevarrva.