Gulácsy, Colvin és a magnólia

Ma megnéztem a Kogart Galériában a Gulácsy-kiállítást. Mindenkinek csak ajánlani tudom: annak is, aki ismeri, és annak is, aki nem. Én valahol a kettő között voltam/vagyok.

Viszont érdekes felfedezés volt, hogy visszaköszönt a Joan Colvin féle quiltek egyik motívuma: a háttérben megbúvó arcok. Nem tudom, hogy szegény Joan, aki tavaly ősszel halt meg, látott-e Gulácsyt. Valószínűleg nem, mert az egyetlen kiadott könyvében sem említi meg. Joan azt írja, hogy majdnem-realista természeti quilteken csinál, és ezekbe kezdte el elhelyezni ezeket a festett arcokat, később pedig egészalakos légies nőket. A figurák áttetszősége nekem nagyon összecseng, bár Gulácsy legtöbbször sokkal pasztellebb, illetve összességében egyáltalán nem realista, még majdnem sem.

Mariann barátnőm már a múlt héten látta, és mondta, hogy a galéria előtt most virágoznak a magnóliafák, szóval vigyek fényképezőgépet. Vittem.