Kultúra és quilt

Mostanában nem varrtam annyit, mert mindenféle más varrós és nem varrós történet zajlik, viszont miután néhány napig nézegettem A város peremént , rájöttem, hogy túl egyenes a horizont. Ezért kicsit megbontottam oldalról és tettem bele egy plusz téglalapot.

Már sok évvel ezelőtt Kecskeméten odavoltam Sandra Meech monumentális munkájáért, és most újra láttam Birminghamben. Eszembe jutott, hogy az új fényképezővel tudok panorámaképet csinálni - ez lett belőle. Közel sem tökéletes, de talán visszaad valamit az élményből. Olyan két méter széles (vagy több) és kb.70 cm magas.

Kellett nekem egy nagyobb darab kék "égnek" a hasított fa-világhoz. Nem tudom mennyire látszik a képen, de az égalja határozottan világosabb - így terveztem. Meg egy nagyobb darab zöld, ami az Ódából vett néhány sorhoz kapcsolódik. Itt csak arra törekedtem, hogy kellően "töredezett" legyen a zöld, de sehol se váljon szét sárgára és kékre. És ha már elővettem a kellékeket, festettem egy piros-zöld "szembesor", hogy meg tudjam mutatni a szeptemberi tanfolyamon. És akkor még készült egy kevéske lila a maradékokból. Meg maradt még arra is, hogy a kedvenc okkeremet kikeverjem.  Ja, és még három elrontott mintás nagy darabot átfestettem:)

Kacsuk Évivel szeretnénk megismételni a tavaszi festős tanfolyamunkat, de most nem hetente egyszer, hanem egy intenzív hétvégén: szept. 13-a péntek délutántól vasárnap délutánig. Háromszor öt órát tervezünk, nagyjából ugyanazzal a programmal. Szeretnénk mindenféle híg és sűrű procionos felhasználást megmutatni. A részleteken Évi Facebook oldalán megtaláljátok, de én is válaszolok mindenféle kérdésre, akár itt, akár a quiltstudio13 kukac gmail pont com címen.

Minden jónak vége van egyszer. Tegnap már csak búcsúköröket jártam a kiállításon. A VIP-belépő egyetlen előnye, hogy az ember nyitás előtt bemehet és egyrészt úgy fotózhat, hogy nem lóg bele mindig valaki, másrészt - szégyen-gyalázat - ott is fotózhat, ahol különben nem lehet. Én is így tettem tegnap: lekaptam a heidelbergi triennálé legtöbb darabját, de nem teszem fel ide. A mennyiségből következően még tegnap is észrevettem olyanokat, amelyeken korábban valahogy átugrottam, pedig azt hittem, módszeresen közelítem meg a dolgokat. És akkor búcsúzóul néhány fénykép még. Ann Armes munkája. Ezek picike (6-7 centis) kitömött kunyhó-szerűségek. Vineta Cable: Light Uncovered. Ezen a képen nem látszik, de alaposan "meg van dolgozva" a felszín festéssel, szitázással, tűzéssel, és a mozaik apróka filcnégyzetekből készült. Bocs, ez nem quilt, hanem felhőjáték, de még ilyesmit sem láttam életemben. Terry Donaldson: Full Circle. A kört leginkább a sötétcérnás tűzés ad...

Tegnap a végén csak kb. 40 percem maradt a kiállításra, mert picit elhúzódott az értekezletünk. Bementem, nézelődtem, de nem fotóztam, így a korábbiakból töltök fel ide néhányat. Lekicsinyítve, mert - ha igaz - tegnap este megtaláltam a megoldást. Sarah Welsby nagyon hosszú keskeny munkájának a teteje a Fine Art Quilt kategóriában. Laura Kemshall új quiltje - a címét sajnos nem fotóztam le. A dán Karin Ostergardnak önálló galériája van. Az ő Tavasz című képei ott voltak Tiszaújvárosban. Jane Allen Another Country című munkája érdekes módon paszpartun van és be van keretezve. Nagyon izgalmas közelről. A SAQA Öregség című galériájában látható Mary Pal JGW (a nagypapa monogramja) című quiltje. Fekete pamut alapon sima fehér géz. Zseniális. Annette Morgannek is önálló kiállítása van. Nem tudom a címét, de jó.   Ma még egy utolsó erőfeszítést teszek, hogy mindent befogadjak magamba. Tegnap az értekezleten hallottuk, hogy csak pályamunkából 734 érkezett...

Mivel a laptopon másfajta képszerkesztő program van, mint amihez hozzászoktam, már 10 perce bénázok itt azzal, hogy kisebbre vegyem a file-jaimat, de nem sikerül. Szóval, tegnap, ha még nem lett volna elég az itt fellelhető textilmennyiség, az osztrák kolleganőm javaslatára bementünk Birminghambe, hogy az ottani Fancy nevű óriási textilboltot valamint a Rag Marketet (rongypiac) is magunkévá tegyük. A Fancyben aztán tudtam jó kis festenivaló pamutot venni. Délután folytattam a nézelődést a fullra feltöltött fényképezőgépemmel. Csináltam jó néhány makrót mindenféle izgalmas tűzésről és felületről. Néhány szerkesztetlen kép, kevesebb, mint tegnap, mert ma nincs annyi időm várni a feltöltődésre. Egy angol csoportot a londoni metró 150. születésnapja ihletett meg. Ez Linda Onions Der Dah Whoosh című munkája. Elfelejtettem lefotózni az alkotót. De ez egy darab, fekete discharge-olt anyag, betegre tűzve. Két év után a mini kategóriában ismét Kumiko Frydl nyert. 20x20 centis,...