Kultúra és quilt

Nem szabad elsunnyognom a naplót, hiába van ma ünnep-féle. Tegnap este csak kb. másfél órát "tologattam" - nem sok eredménnyel. Részben Anikó tanácsára próbáltam zöld csíkokat behozni, de ennek se nagyon örültem, mert akkor minden blokkot körbeszeghetnék. Itt hagytam abba tegnap este. Ma reggel - miután DVD-n megnéztem A mások élete című nem éppen vidám hangulatú, de kitűnő filmet -, újra nekifutottam. A bal szélső két panel után megvarrtam (nagyjából) a harmadikat, amit a képen a jobb szélen láthattok. Történt ugyanis, hogy a harmadik után nem tudtam jobbra továbbfolytatni. Ezért először leszedegettem az összeset, "eltoltam" jobbra, és megpróbáltam, hogy lehet-e a bal szélen folytatni. Mindenféle kombinációt kipróbáltam, de nem lett jobb a helyzet. Aztán megpróbáltam, hogy a három panel szétrobbantom, és közé teszek be valamit. Ehhez a baromi randa zöldpettyest átfestettem barna pettyesre. Szerintem így most nem néz ki rosszul ott, ahol van. Még kéne valamit találn...

Kösz, Anikó és Katafolt, a kommentárokat. Igen, az idő sokat segít. Miután reggel megírtam a posztot, még boldogtalanabb lettem: mondván, közszemlére teszem itt a bénaságomat. Azért ennyire mégse. 7-kor újabb elszántsággal álltam neki és megmozdítottam egy stabilnak gondolt darabot, az alsó barna fatörzset. Plusz kivettem a bal alsó sarkát, mondván túl nagy lesz az az egyszínű zöldes volt. "Találtam" egy hajtogatottan festett mustársárgát, és odatettem. Ekkor így nézett ki. Vakuval készült és nem is nagyon módosítottam a szerkesztővel. Ez már jobban tetszett. El is kezdtem összevarrogatni néhány darabot - bontani mindig tudok. Most pedig itt tartok. Balról két függőleges "panel" részben egyben van már, és nem is néz ki rosszul, plusz a mellette levőnek az aljára tettem a leveleket meg a sárgát. Innen folytatom, ha hazajövök a vendégségből....

Tegnap csak délelőtt csináltam valamit: kapóra jött, hogy délután és este is dolgom volt. Katafolt már megint "jól szólt" a sok falkavezérről: igen, én is láttam, hogy sok domináns anyag lett, de annyira tetszik ez a "falkavezér" elnevezés. Szóval, a tegnap a lepedőn való pakolászással telt: ezt ki, azt be, ezt ide, ezt oda, mégse, vissza, mégis stb. A végén ez lett, amit hagyok kicsit pihenni. Még mindig szedett-vedett, de a két széle tetszik. Egy dologgal azért még kísérleteztem. Ez a darab batik persze nem egyenletes: vannak/voltak határozottan világos részei, ezért úgy döntöttem, egy életem, egy halálom, megpróbálom átfesteni, hogy sötétebbek is legyenek. A jobb alsót egy kis csokoládé shivával húzkodtam meg, a bal felsőt meg sötétbarna metállos textil festékkel. Nem ezüst ez, csak annak látszik. Érdekes, hogy eredetileg nem akartam ezt a quiltet "melegnek", fontos szerepet gondoltam a bal alsó sarokba sárgászöldnek. Aztán valahogy "kimentek...

Muszáj időben kicsit előreugranom. Miután kora estig szinte egész nap dolgozgattam, ma reggel megpróbáltam visszarakni a lepedőkre a blokkokat és nagyon boldogtalan vagyok az egésszel. Nagy-nagy katyvasz az egész: túl sok a minta, túl sok a szín, semmi sincs, ami összefogná az egészet. Azért megmutatom, mi készült el tegnap. Ez egy sima textilfestékkel megfestett darab. Kicsit inkább lóherére emlékeztet, bár az internet szerint van háromcakkos gesztenyelevél is. Itt először a Mártanéni szerint kenyérszárítómon átdörzsöltem egy kis shivát, elővettem a barnás-aranyos transzferfóliámat, és olyan gesztenye fazonokat ragasztottam fel. Először megakartam hagyni "lyukasnak", de aztán az egyik barnás festékkel behúztam azt a kis vonalat. Itt a fehérítővel dolgoztam a gesztenyvirág előállítása érdekében. (Tudom, hogy nem novemberben virágzik, de erős volt a kísértés). A bal oldali azért érdekes, mert az egy erősen hibás festésem volt. Láthatjátok, kétféle világos foltok vannak: a kev...

Először is köszönöm, Katafolt a tegnapi megjegyzésedet, hogy tetszenek a színek. Megmagyarázhatatlan okokból (leginkább exhibicionizmus) úgy döntöttem, megpróbálom dokumentálni a quilt születését. Tegnap reggel nagyjából "összepakoltam" a blokkokat, azaz meghatároztam, melyik anyagból mennyi és hová kerül. Biztosan nem ez lesz a végleges megoldás, de el lehet belőle indulni. Aztán napközben takarítás, kutysétáltatás stb. közben kitaláltam, a gesztenye lesz a téma, persze nem linnéi pontossággal, csak úgy nagyjából. Számomra is megrajzolható levele, termése, virága van, és a tipikus színek is megfelelnek az anyagjaimnak. Aztán este a vendégek elmenetele után a következőket csináltam. Amikor tegnap sétáltattam Zsuzsit, pont' egy régi fa mellett álltam meg, és újra megcsodáltam a törzs struktúráját. Ez adta az ötletet, hogy legyen egy "darab" fatörzs. Géppapírból csináltam egy sablont, majd csokoládé és antracit színű shivával megcsináltam a "mélyedéseket...

Két vendégség/vendégeskedés között ma délelőtt megpróbáltam nekilátni egy új darabnak. Gondolataimban ez a Vége a télnek címűnek lesz a párja, talán a A Tél kezdete címmel. Úgy képzelem el, hogy ez is kollázs-szerű lesz, tehát az egyszínű anyagdarabokat fogom textilfestékkel, shivával, fehérítővel és egyéb módszerekkel gazdagítani. Először összeválogattam az anyagokat. A nagy része saját festés, leszámítve kettőt: elől középen egy magában mintás olajzöld (tényleg az) batik és hátul a csíkos, szintén batikolt anyag, amiből kimondottan ehhez a gondolathoz vettem fél métert Münchenben . És "találtam" két selyemszál fajtát is, amiből szintén lesznek blokkok. Ez ún. throwster waste (megnéztem a szótárban, de így nincs benne, talán a "selyemcérna készítésének hulladékaként" lehetne fordítani). Ez pedig egy pakk (négy színű) silk noil . Ez sincs benne a szótárban, de tudom, hogy ebből készül a selyemburett: olyan bögös, matt, vastagabb selyem. Először megpróbálgatom az el...

A Jézuska meghozta nekem ezt az új angol regényt. Szerzője Jessica Duchen, aki elsősorban zenekritikus, és bár tudtommal nincs semmilyen magyar gyökere, a magyar cigányzene nagy hagyományait köré szőtte a sztorit. Több idősíkon bontakozik ki a történet: a főhősnő, Karina, nagyon angol férjjel "megáldott" hegedűművész, pontosabban hegedűtanár (Violini!), akinek a nagymamája Rácz Mimi, a cigány csodagyerek, aki a 30-as, 40-es években Európa és Amerika ünnepelt szólistája volt, és rejtélyes körülmények között került 1956-ba Angliába. Nagyon leegyszerűsítve azt meséli el a regény, hogy Karina miként fedezi fel a nagymamája és ezáltal Magyarország múltját, és miként változik meg a felfedezés során. A regény kicsit olyan, mint az állatorvosi ló. Minden van benne, ami a nagy drámai történetekhez kell: szerelem, sőt szerelmek, hűtlenség, cserben hagyás, barátok/család elvesztése, hatalmas titkok, véletlen találkozások. Ezért aztán nem is annyira jó, mert hogy meglehetősen kiszámíthat...