Hová tűnt a sok virág?

 

Elérkeztünk a 20 Perspectives csoport újabb kihívásához, aminek az Irodalmi áthallások címet választottuk.

Természetesen sokáig merengtem, agyaltam, gondolkodtam, hogy mi lehetne az a szöveg, ami nekem is fontos, de ugyanakkor sok néző számára is jelentőséggel bír. Mindenképpen angolul is létező szöveget kerestem, hogy ne kelljen a nyelvi-kulturális különbségekből adódó félreértésekkel/félreértelmezéssel bajlódom. Arra például nem mertem volna vállalkozni, hogy József Attilát megértessem az amerikai társaimmal.

Bár a Hová tűnt a sok virág? című dalt persze ezer éve ismerem, fogalmam sem volt, hogy mind a zenét, mind a szöveget Pete Seeger írta. Annyira sokan és sokféleképpen elénelkezték már minden nyelven, hogy szinte népdallá alakul. A magyar nyelvű előadások közül az abszolút kedvencem Mezei Mária drámai, nyers és fájdalmas interpretációja.

Indulásképpen azt tudtam, hogy nem akarok se virágokat, se lányokat, se sírköveket, hanem inkább a dal érzelmi hatását, a belőle sugárzó szomorúságot, fájdalmat és tragédiát akarom valahogy megjeleníteni. Valami nagy kopár pusztát láttam magam előtt, mondjuk nyár végén, háború után vagy amikor "elpusztul a világ" (József Attila),

Mivel a megegyezés szerint a quiltnek 60x60 cm-esnek kellett lennie, sűrített Procionnal punnyadt sárgásra festettem egy 70x70-es pamutpuplint, majd egy plasztikkártyával keskeny barnás-vöröses-lilás vonalakat rajzoltam bele. Elszáradt virágszárak? Kopjafák? Aztán még cseppentettem rá néhány vörös pöttyöt. Virágfejek? Vér? A kompozíció erősítése érdekében a bal felső sarokba tettem egy darabka szürkét (nem kék, mint ahogy a fotón esetleg látszik).

Az elkészített szendvicset elkezdtem tűzni, és közben fogtam egy csomó 1 centi széles csíkot sárga-zöldes-barnás színben és ezekkel talán még egy kis mélységet is sikerült adni a quiltnek.