Anyja lánya (A jövő mögötte van)

 Miután tegnap hirtelen felindulásból megírtam a Cseh Tamás quilt történetét, megláttam, hogy hónapokkal ezelőtt elkezdtem írni az "anyaquilt" történetét, de aztán nem fejeztem be. Akkor most jöjjön ez néhány munkaközbeni fotóval.

Kiválasztottam az "őszies" anyagokat, és először az arcával kezdtem. Ezen még a félszemű állapotban látható.

Hihetetlen, hogy mennyit változtat a szem. Ezen azért a végén még módosítottam.

Az eredeti elképzelésem az volt, hogy saját gyerekkori fényképeimet kinyomtatom sárgában, és abból lesz a ruhája, legalább részben. Három A4-es lapnyit nyomtattam magamból 0-tól 18 évig.

Az ötletet imádtam, de - legnagyobb sajnálomra - nem működött. Hatalmas katyvasz lett belőle, így aztán jó kis konzervatív barna lett a ruhája, kicsi zöldes beütéssel. De azért magamat is beletettem gomb formájában.

Na jó, de akkor mi legyen a fényképeimmel? Miután ebben az állapotban volt, el kellett gondolkodnom a héttéren. Az eredetin - ugye - egy függöny előtt ül. Azt tudtam, hogy drapériát nem akarok, vagyis anyagokból nem. Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a háttér fal lenne, ahol az én fényképeim lógnak. Az "arcképeimet" bekereteztem a ruhában használt anyagokkal, és fellógattam magam a falra.

Ekkor már csak egy alkalmas keret-anyagot kellett találni, illetve le kellett tűzni. A kész quilten nem evidens, de ez ovális alakú, csak egy fehér papíron van lefényképezve.

Amint a címben látható, van a quiltnek egy másik címe is. Beneveztem egy európai versenyre, és ezt az anyja lánya fogalmat nem lehet jól lefordítani. Ezért aztán visszanyúltam egy érdekes afrikai szokáshoz, miszernt ha a jövőbe akarnak utalni, maguk mögé mutatnak, mondván a jövőt nem láthatjuk, míg a múlt előttünk van. Milyen jövőre gondolt ez a 8 éves kislány 1937-ben? Benne voltam-e én is?