Zselatinnyomat készítése

Ez tulajdonképpen a monoprintelés egyik fajtája, azaz egy felületre felkenjünk a festéket, ráteszünk valami "ellenanyagot", rányomjuk az anyagot, és így alakul ki a minta.
A munkához a legfontosabb kellék a sima háztartási zselatinból elkészített, a zacskón feltüntetettnél kicsit "tömörebb", kb. 3-4 cm vastag kocsonyalap. Meg lehet csinálni egy kisebb, bármilyen alakú tálcában, amit - ha magas a tálca pereme - béleljünk ki folpakkal vagy alufóliával, hogy a lapot ki lehessen belőle venni. Szükség van még vasalással fixálható textilfestékre (hígítás nélkül), egy kb. 5 cm széles gumihengerre, kis tálkákra, ahová a festéket kiöntjük. A nyomat kialakításához mi mindenféle, a legtöbb háztartásban megtalálható dolgot használtunk: tortapapír széle, csipke, krumpliháló, műanyagrács, falevelek, zsírpapírból kivágott alakzatok, stb.
A fehér mellett pasztellszínű anyagokat is használtunk, és szerintem azok jobban is néznek ki.
A munka menete a következő:
1. A zselatin sima felére a hengerrel vékonyan fel kell kenni egy (két, három...) színű festéket.
2. Gyorsan dolgozva a festékre rátenni valamit a fent felsoroltak között, vagy még előtte egy fogpiszkálóval (vagy hasonlóval) mintát is "rajzolhatunk" a festékbe.
3. Az anyagot rátenni, kisimítani, megtapicskolni. Ekkor nem kerül festék oda, ahová a tárgyat tettük, tehát a tárgy negatív lenyomatát kapjuk.
4. Egy másik anyagot (vagy ugyanannak a másik felét) is rásímítunk, és így alakul ki a tárgy pozitív lenyomata.
5. Megint festéket kenünk, tárgyat rakunk, tapicskolunk. Az egyes nyomatok között a zselatint nem kell letakarítani, mert az összes festék átmegy az anyagra.

A zselatinlap szobahőmérsékleten 2-3 óra után kezd el "engedni", ekkor már nem lehet tiszta nyomatokat csinálni, viszont nagyon izgalmasan alakul a felülete. Sőt szét is lehet törni szabályos vagy szabálytalan darabokra és úgy készíteni a nyomatot. Ekkor csináltam a Kavicsokban felhasznált szürkés nyomatot.

Próbáljátok ki, jó móka, különösen társaságban!