A dolgozatok

Nagyjából a felét olvastam el a 120-nak, azokat, amelyekben az volt a feladat, hogy interjúvoljanak meg itt dolgozó külföldit a magyar kultúráról, és az elméletek segítségével elemezzék a két kultúra különbségeit.
Ugyan sok újat nem írtak, de mindig érdekes olvasni, hogy mit tartanak fontosnak. Persze a relativitás nagyon érvényesült: a németek szerint nagyon családcentrikusak vagyunk, az argentínok szerint meg nem.
Újfent kiderült, hogy mennyire szomorúak és elégedetlenek vagyunk. Nem tudom, mennyire másodkézből származó információ ez, vagy tényleg megtapasztalták. A másik fájdalmas dolog, ami szinte mindenütt szerepelt, az idegengyűlölet vagy finomabban szólva az idegenek nem szeretése. Nem csak afrikaiakkal meg kínaiakkal szemben, hanem en bloc.
Talán a legaranyosabb (?) sztorit egy nigériai mesélte el: kikéri magának, hogy országát bárhol is Fekete Pákó képviselje, amire egyszer sor került a Fábry-féle Esti Showderben. Fel is hívta Fábryt, de persze eredményt nem ért el. Pákó továbbra is a kőbuta afrikai szinonimája.

Megjegyzések

dalia üzenete…
agában is nagoyn szomorú, de erre az aspektusra még nem is gondoltam. elképzelem ahogy győzike képvisel minket svédországban.... brrrr
dalia üzenete…
pákó önmagában is nagyon szomorú, de erre az aspektusra még nem is gondoltam. elképzelem ahogy győzike képvisel minket svédországban.... brrrr
Polyák Ildikó üzenete…
Nagyon jó a párhuzamod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kompozíció foltvarróknak: online tanfolyam 2025-ben

Új tanfolyam: Variációk egy témára

Hidegség. A Felfedezők sorozat első darabja