Az "arculatadás" egy szép példája
Tegnap este egy német-holland barátom mesélte az alábbi történetet.
Valamikor a 80-as években Julianna holland királynő egy fekete-afrikai államfőt látott vendégül vacsorára. Az egyik fogásként mindenféle tengeri herkenyűt szolgáltak fel, és a terítékek mellett volt egy kis tálka citromos víz, ami arra való, hogy az ember az ujjait lemossa evés közben. Az afrikai ezt nem tudta (én se), szépen két kézzel megfogta a tálkát és megitta a vizet. Az asztalnál némi meglepetés tükröződött az arcokon, mire a királynő is megitta a sajátját. Julianna példáját pedig követte a többi vendég....
Ez az "arculatadás", azaz hogyan tehetünk valamit azért, hogy a másik ne szégyenüljön meg nyilvánosan.
Valamikor a 80-as években Julianna holland királynő egy fekete-afrikai államfőt látott vendégül vacsorára. Az egyik fogásként mindenféle tengeri herkenyűt szolgáltak fel, és a terítékek mellett volt egy kis tálka citromos víz, ami arra való, hogy az ember az ujjait lemossa evés közben. Az afrikai ezt nem tudta (én se), szépen két kézzel megfogta a tálkát és megitta a vizet. Az asztalnál némi meglepetés tükröződött az arcokon, mire a királynő is megitta a sajátját. Julianna példáját pedig követte a többi vendég....
Ez az "arculatadás", azaz hogyan tehetünk valamit azért, hogy a másik ne szégyenüljön meg nyilvánosan.
Megjegyzések