Örmény örökség

Egy ideje már minden nagyobb külföldi utazásom után készítek egy quiltet, amiben megpróbálom összefoglalni / megjeleníteni az élményt. Nem egyetlen dolgot, embert, helyszínt, hanem inkább valamilyen átfogó érzést, érzelmet.

Májusban három kaukázusi országban - Azerbajdzsán, Georgia és Örményország - jártam, amelyek mindegyike nagyon önálló, egyedi arculattal rendelkezik, hiába a szomszédság és a sok-sok történelmi összefonódás. Szégyenszemre minimális információm volt ezekről az országokról, és bár természetesen készültünk előre, mégis csupa felfedezés volt ez a két hét.

Bár nagyon sok fantasztikus helyet láttunk, nem volt kétséges, hogy ha valamit megvarrok, az a Geghard Kolostor lesz. A Jerevántól egy órányira lévő épületegyüttes a Kaukázus magas csúcsai között bújik meg, és messziről egyáltalán nem sejthető, hogy mi várja az embert. Nem árt tudni, hogy Örményországban 301 óta a kereszténység a hivatalos vallás, így aztán a sok-sok máig létező templom és kolostor eredete nagyon régre nyúlik vissza. Ez igez a Geghardra is, ami örményül lándzsát jelent, és a legenda szerint ebben a kolostorban őrizték azt a lándzsát, amit Jézust leszúrta a római katona. Állítólag volt itt egy darabka Noé bárkájából is, de ez a tény kevésbé biztos lábakon áll.

A ma létező épületek a XIII. századra datálhatóak, de persze azóta többszöri átépítés törént. A számos épület közül a "leghíresebb" a sziklatemplom, amit felülről vájtak a sziklába. Már ez a lehetetlenség kategóriájába tartozik. Hogy a fenébe csinálták? Milyen technikájuk volt? Az élmény, a hangulat sajnos visszaadhatatlan: sem a saját fotóim/videóim, sem az interneten talált források nem tükrözik azt a szürreális érzést és borzongást, ami elfogja az embert, amikor egy szűk folyosón keresztül megérkezik ebbe a térbe. Semmilyen világítás nincs (természetesen szándékosan) csak a felső kerek lyukon keresztól érkezik be egy fénycsóva. És a falak! Tele vannak aprólékos faragásokkal, amit aztán tényleg csak nagyon közelről és/vagy vakuval lehet látni.

 

Hogy indult a quilt tervezése? A következőket tudtam: egy alapvetően szürke, sötét quiltet akarok, amiben az ívek dominálnak. Azt is tudtam, hogy nem akarok semmilyen szimmetriát, noha a sziklatemplom tökéletesen szimmetrikus, de a rendezetlenséggel kicsit megidézném, hogy maga az egész komplexum mai formájában igencsak rendezetlen. Azt is tudtam, hogy a sok szürkeség ellensúlyozása behozom az örmény zászló színeit (sárga, piros, kék). Végül azt is tudtam, hogy erősen texturáltra akarom (értsd tűzött lesz), ezzel jelezve a fantasztikusan részletes kőfaragásokat. És mi lenne alkalmasabb tűzésmintának, mint az örmény ábécé?!

Az alkalmasnak tűnő anyagok kiválasztása után jó sokáig improvizatíve varrtam nagyjából négyzetes blokkakat, majd egy pont után már tudatosabban válogattam az anyagokat és a blokkok méretét. A kis sárga-piros-kék "Ararátok" beillesztéséhez aztán még bontanom is kellett egy keveset. A hátlap azért lett "örmény", mert nem volt egyetlen alkalmas méretű anyagom.

A tűzéshez ezt a fajta sans serif örmény ábécét használtam. 

A negyedköríveknél igyekeztem azokat a betűket használni, amelyeket viszonylag egyszerű volt ismételni, és nem zavartak bele az összekötő vonalak. A blokkok közepén kialakú körszerű formába olyan komplikáltabb betűket tűztem, amelyek a köríveken nem szerepeltek. A végén aztán ezeket a betűket ezüst akrillal átfestettem, hogy egy kicsit (de ne nagyon!) kiemelkedjenek.  

 

A végleges mérete 100x80 cm lett.