Jó egy hónapja jelentős felhörgést generált a Facebookon, hogy néhány (sok) quiltet kidobtam tavaly. De ez nem csak tavaly történt meg, hanem korábban is. Mára jutottam el odáig, hogy mindegyiket "vállalom", amit itthon őrzök.
Hogy miért dobok ki dolgokat? Vagy simán felvágom és megpróbálom újrahasználni? Mert vagy alapvetően rosszak vagy nagyon nem egyeznek meg az elmúlt 10 évben kialakult stílusummal. Mentségemre szolgáljon, hogy ezek zömmel 2010 táján készültek, amikor még ezerrel kísérleteztem mindenféle anyagokkal eszközökkel.
Persze nem mindről készült annak idején fotó, de most kiválogattam azokat, amik a kukában vagy a vágólapon landoltak.
Ezt egy pályázatra csináltam, nem is olyan régen. A háttérben "kagylók" vannak, amiket én, de csak én, katonai sisakoknak gondoltam, azaz egy menetoszlopot láttam benne, mint ahogy a Hair végén menetel Berger a repülőbe. Erre került egy szerintem John Lennon-féle szemüveg, amit a hozzám közelállók, simán melltartónak láttak. Ő nem került a szemétbe, lefejtettem a két virágos részt, és majd valami lesz belőlük.
Ez az Etiópiában található Dallol nevű roppantul izgalmas természeti képződmény, víz, sólerakodás, kénes források, stb, akar lenni. Így egy kis helyeske hegy, de annak se jó. Ő sem ment a kukába, de szétvágtam, és úgy várja jobb sorsát.
Ez nagyon régi, azt hiszem, nem sokkal azután készült, hogy Ravennában voltam. Lehet, hogy ez a "mozaikozás" alapjában jó ötlet volt, de az egész élettelen, tértelen és nagyon béna. Kuka.
Ez volt az első kísérletem a Gehry-féle La Rioja szálloda megvarrására. A végeredmény sok minden, de nem jó. Tehát nem az a baj, hogy értelmetlen, hanem hogy semmilyen. Kuka, bár úgy rémlik, hogy a selyemcsíkokat leoperáltam róla későbbi felhasználásra.
Ez volt életem első Thermofax-kísérlete, amivel roppant elégedett voltam, mind a fehér alapon feketével, mind a feketén discharge paste-tel készített negatív. De ez az egész nem állt össze, semmit se mondott. Így gondosan szétszedtem, és pl. a középső részéből csináltam két éve egy egész jó kis darabot, a többit meg őrzőm a jövőre.
Ezt nem kommeltálnám, bár élőben talán egy fokkal jobban nézett ki. Kuka, nagyon kuka.
Ez is a Dallol-táj intepretációja. Töménytelen mennyiségű gyapjú- és selyemszálat tűztem rá, de borzalmasan nézett ki egyben. Kukába.
Ez még a karrierem hajnalán volt. Maguk a virágok egészen jól néztek ki, de ez a vadvirágos rét nagyon nem én vagyok. És letűzve sincs rendesen. Kuka, de néhány virágot megőriztem, hátha.
Egy időben megjelent egy fotósorozat az akkor még teljesen lepusztult turai kastélyról (ma NER-szálloda), ami teljesen elvarázsolt. Ez kvázi az alaprajza akar lenni, falakkal meg minden, de borzalmas. Utána valamikor 2011-ben csináltam egy másikat, ami viszont jó lett, szóval erre már nem volt szükség.
Szerettem az őtletet, az volt a címe, hogy Négy évszak, de olyan nagyon primitív darab mai szemmel, hogy nem szeretném, ha az örököseim látnák.
Szóval, ennyi, pontosabban, ennyi leselejtezett darabról van fotóm, bár valószínűleg néhány kisebb próbadarab is a kukában landolt a maga idejében.
.JPG)
(1).jpg)
Megjegyzések