Előkerültem

Most látom, hogy pont hat hónapja nem írtam ide. Pedig varrogattam... Nem annyira sokat meg mutogathatót, de most van apropója a bejegyzésnek.
Tizenöt év alatt egyszer csináltam valamit rendelésre. Aztán most tavasszal-nyárelőn kaptam egy hihetetlen felkérést.
Van egy amerikai ismerősöm, aki négy évvel ezelőtt Pesten járva véletlen rám talált, és annyira "belém szeretett", hogy megvette két faliképemet. A mostani felkérés az volt, hogy varrjak valamit, ami emléket állít a hajdanvolt virágzó minnesotai vasbányászatnak, ami mára gyakorlatilag leépült. Fontos információ volt, hogy mivel nyílt színi fejtés volt, több bányát feltöltött a talajvíz és szép kék tavak alakultak ki.
Mivel semmilyen tárgyi tudás, semmilyen érzelem nem köt a témához, elég nehezen indultam be, és persze végig tele voltam kétellyel. Mit tudok én mondani egy minnesotainak a saját szülőhelyéről innen, több ezer kilométerről? Ja, és méret kötöttség (70x95cm) is volt, mert kevés üres van a házában:)

 Ez lett végül a kompozíció. Két darab csíkosra festett - "vasas" - anyagot fogtam, ehhez felhasználtam egy gyári batik utolsó maradék két csíkját, és kiszabtam egy kék tavat.

 A kék tóba félkör ívben, ezüstös színátmenetes cérnával beletűztem azoknak a minnesotai falvaknak és városoknak a nevét (köztük David lakóhelyét is), amelyek hajdanában a bányászatból, illetve a kohászatból éltek.

A vasérc-rétegeket nagyon egyszerűen a festés által adott mintában tűztem meg.
A quiltnek az Elsüllyedt dicsőség (Sunken Glory) címet adtam. Szerdán volt az "átadás". A szívem a torkomban dobogott, jaj, nehogy ne tessék neki. Nem azért, hogy esetleg a nyakamon marad, hanem mert nem akartam arcot veszteni. Kicsordult egy könnycsepp, amikor meglátta.... pláne a saját városának a nevét. A megrendelő boldog volt, az alkotó pedig indiánlépésben szökellt a Pozsonyi úti trolimegállóig.