Téleleji festések

Ősszel (októbertől karácsonyig) mindig zombi-közeli állapotba dolgozom magamat. A sok szombati tanításon túl óriási, szinte beláthatatlan házi dolgozat mennyiség kijavítása vár rám. Nagyon sok ezer szót / oldalt kell átolvasnom, jegyzetekkel ellátnom, ami minden évben egyre jobban megvisel.

Így aztán varrásra se idő, se igazi indíttatás, viszont lehet felüdülésként festeni. Három vasárnap délelőtt dolgoztam fel némi fehér anyagot.

 Ez véletlenül alakult így, de a jobb fele különösen vonzó lett. Nylonon összegyűrt anyag szitán keresztül sűrű Procionnal.

 Egy kis sima monotípia.

 Ez is monotípia, az anyag túlsó fele viszont nem lett szalonképes.

 Megint csak fóliára kentem a sűrű Prociont, és ecsettel a lehető legegyszerűbb mintát rajzoltam bele.

 Végre kipróbáltam egy kb. 5 éve gyártott stencilt. Éreztem én, hogy nem igazán csábító a minta. Így egyben meg pláne borzalmas.

Ez és a következő "deconstructed screen printing". A szitán megszáradt sűrű Prociont fokozatosan "szedjük le", ezért van, hogy minden nyomat más. Az első lehúzás a bal sarokban van, az utolsó a jobb fölsőben.

 Ez is az. Roppantul érdekes mintázatai vannak, pláne, hogy lenvászonra készült.

Végül egy 12-es színkör, négy variációban. Mivel az első darabok (belülről a második kör) igen kicsik (25x40 cm), a belső körben levő másodfestés nem igazán üt el. Ami ettől kifelé van, ott feketét adtam hozzá, majd a csúcsokon levő  fáradt színek ennek a másodfestései.

A színkör egy következő potenciális projekthez készült, de egyelőre még a február 6-i heidelbergi határidőre készülök ezerrel.