A megnyitó
Bár tényleg tavaly június óta varrtam, mégis csak a felrakás előtti nap éjfélkor lettem kész, mégpedig úgy, hogy a barátnőim még eljöttek bújtatókat felvarrni.
Talán most van értelme a korábbi bejegyzéseimnek, nevezetesen, hogy azért izgultam - de nagyon -, hogy nem lesznek-e a képeim túl egyszerűek, túl semmitmondóak. Amikor felraktuk természetes fénynél, nem mondhatnám, hogy igazán elégedett voltam a látvánnyal. Nem azzal, hogy miként kerültek egymás mellé - bár azzal is volt munka -, hanem valahogyan még mindig túl üresnek láttam a termet. A végén egy képet nem tettünk fel, mert valahogy semelyik mellé sem illett, így a Levegőt! kartotékjai megmaradtak egy következő alkalomra.
Kitaláltam, hogy Bea hivatalos megnyitója után felolvasom a Curriculum vitae-t azok számára, akik nem annyira ismerik JA-t meg az életét. Gondoltam, az átlényegüléshez jó lenne egy JA-féle kalap, egy olyan, mint amiben a Dunánál is ül. Körbetelefonáltam az ismerőseimet, sehol se volt kalap, mígnem az utolsó este hívott Ági, aki családi állapotát tekintve özvegy. Van kalapod? Barna kell vagy szürke? A végén a barna nyert - isteni nyúlszőr darab volt -, mert a nagy fejemre nem jött fel a szürke.
A megnyitó kapcsán volt szolid kis FB-reklám, de inkább személyre szóló emaileket írtam azoknak, akiket fontosnak tartok. Mivel belépőt nem osztottunk, nem tudom, ki jött el, de olyan 50-60-an lehettünk. Voltak kollégáim többen (én vagyok a legjobb quilter az IBS-ben), sok-sok barátnő férjestül, néhány férfi barát, és persze foltvarrók. Néhányan dolgoztak (a tanárok:), néhányan meg nem jöttek el - volt köztük néhány, akit nagyon szerettem volna ott látni, de ha nekik nem volt fontos, akkor ennyi....
Bea a mennybe menesztett, nem tudtam hová nézzek. Tudom, hogy a kiállítás megnyitó laudáció, de még kettővel osztva is nagyon hízelgő volt.
Utána meg fogadtam a gratulációkat - jó volt. Amikor valaki egy nagy munkát befejez és elégedetten hátradől - "a mű kész, alkotó pihen".
Ízelítőül néhány kép a megnyitóról:
Talán most van értelme a korábbi bejegyzéseimnek, nevezetesen, hogy azért izgultam - de nagyon -, hogy nem lesznek-e a képeim túl egyszerűek, túl semmitmondóak. Amikor felraktuk természetes fénynél, nem mondhatnám, hogy igazán elégedett voltam a látvánnyal. Nem azzal, hogy miként kerültek egymás mellé - bár azzal is volt munka -, hanem valahogyan még mindig túl üresnek láttam a termet. A végén egy képet nem tettünk fel, mert valahogy semelyik mellé sem illett, így a Levegőt! kartotékjai megmaradtak egy következő alkalomra.
Kitaláltam, hogy Bea hivatalos megnyitója után felolvasom a Curriculum vitae-t azok számára, akik nem annyira ismerik JA-t meg az életét. Gondoltam, az átlényegüléshez jó lenne egy JA-féle kalap, egy olyan, mint amiben a Dunánál is ül. Körbetelefonáltam az ismerőseimet, sehol se volt kalap, mígnem az utolsó este hívott Ági, aki családi állapotát tekintve özvegy. Van kalapod? Barna kell vagy szürke? A végén a barna nyert - isteni nyúlszőr darab volt -, mert a nagy fejemre nem jött fel a szürke.
A megnyitó kapcsán volt szolid kis FB-reklám, de inkább személyre szóló emaileket írtam azoknak, akiket fontosnak tartok. Mivel belépőt nem osztottunk, nem tudom, ki jött el, de olyan 50-60-an lehettünk. Voltak kollégáim többen (én vagyok a legjobb quilter az IBS-ben), sok-sok barátnő férjestül, néhány férfi barát, és persze foltvarrók. Néhányan dolgoztak (a tanárok:), néhányan meg nem jöttek el - volt köztük néhány, akit nagyon szerettem volna ott látni, de ha nekik nem volt fontos, akkor ennyi....
Bea a mennybe menesztett, nem tudtam hová nézzek. Tudom, hogy a kiállítás megnyitó laudáció, de még kettővel osztva is nagyon hízelgő volt.
Utána meg fogadtam a gratulációkat - jó volt. Amikor valaki egy nagy munkát befejez és elégedetten hátradől - "a mű kész, alkotó pihen".
Ízelítőül néhány kép a megnyitóról:
(1).jpg)
Megjegyzések