Retro - Input
Időben visszafelé haladva két kedvenc művészem kiállítását is láttam az elmúlt hónapban.
Ferdinando Boteróba még 1992-ben szerettem bele. Akkor Párizsban töltöttük a szilvesztert, és a Champs Elysee külső, parkos részén a járdán voltak felállítva a szobrai. Imádtuk ezeket a köpcös-faros-bögyös alakokat.
Csak utána tudtuk meg, hogy fest is, így aztán nem volt kérdés, hogy most a Szépművészetiben a helyem. Régen voltam olyan képzőművészeti kiállításon, hogy a közönség egyfolytában mosolyog, kuncog, vihog... Én is ezt tettem - újra és újra visszamentem egy-egy képhez és vihogtam.
2002-ben Salma Hayek - színésznőként és rendezőként - filmet készített Frida Kahlo mexikói festőművészről. Háromszor néztem meg moziban, sírtam és csodáltam őt - az életét és a festményeit. Igazságtalan módon Salma nem kapott az alakításért Oscart, pedig azóta sem láttam őt ilyen jónak.
Amikor szeptemberben megláttam, hogy a bécsi Kunstforumban kiállítják 60 festményét, 80 rajzát és töménytelen fényképét, tudtam, hogy ott a helyem. Európában még soha nem volt ennyi alkotása együtt. Nem kevés sorban állás után jutottam be, de életre szóló élmény volt.
Itt pedig egy rövid részlet a filmből (ha sikerül). Keressétek DVD-n, biztosan elérhető még.
Akkoriban annyira bele voltam szeretve, hogy még egy quiltet is csináltam Az én Fridám címmel. El is vittem a Határtalanulra, ahová kértek versenyen kívüli munkákat. Nem állították ki, azzal adták vissza a kezembe, hogy "túl harsány". Igen, de hát ilyen Frida, az én Fridám. Nem egy szende középkori szűzlány:)
Ferdinando Boteróba még 1992-ben szerettem bele. Akkor Párizsban töltöttük a szilvesztert, és a Champs Elysee külső, parkos részén a járdán voltak felállítva a szobrai. Imádtuk ezeket a köpcös-faros-bögyös alakokat.
Csak utána tudtuk meg, hogy fest is, így aztán nem volt kérdés, hogy most a Szépművészetiben a helyem. Régen voltam olyan képzőművészeti kiállításon, hogy a közönség egyfolytában mosolyog, kuncog, vihog... Én is ezt tettem - újra és újra visszamentem egy-egy képhez és vihogtam.
2002-ben Salma Hayek - színésznőként és rendezőként - filmet készített Frida Kahlo mexikói festőművészről. Háromszor néztem meg moziban, sírtam és csodáltam őt - az életét és a festményeit. Igazságtalan módon Salma nem kapott az alakításért Oscart, pedig azóta sem láttam őt ilyen jónak.
Amikor szeptemberben megláttam, hogy a bécsi Kunstforumban kiállítják 60 festményét, 80 rajzát és töménytelen fényképét, tudtam, hogy ott a helyem. Európában még soha nem volt ennyi alkotása együtt. Nem kevés sorban állás után jutottam be, de életre szóló élmény volt.
Itt pedig egy rövid részlet a filmből (ha sikerül). Keressétek DVD-n, biztosan elérhető még.
Akkoriban annyira bele voltam szeretve, hogy még egy quiltet is csináltam Az én Fridám címmel. El is vittem a Határtalanulra, ahová kértek versenyen kívüli munkákat. Nem állították ki, azzal adták vissza a kezembe, hogy "túl harsány". Igen, de hát ilyen Frida, az én Fridám. Nem egy szende középkori szűzlány:)
(1).jpg)
Megjegyzések
Részemről a kiállításról kijőve, egyrészt nőtt az önbizalmam :-)
másrészt élmény volt számomra A SZÍNVILÁG!
Fridának nem minden festménye tetszik nekem, viszont a film, az valóban emlékezetes számomra is.
Harsány... ugyan dehogy... különben is, akinek a testét a balesetnél "arany"-szín borította... hogy is lehetne harsány, ami rá emlékeztet.
Az egész élete minden volt, csak nem szürke...
A remek film DVD-je pedig kapható még kilencszáz valamennyi forintért - ha valaki erre jár és érdekli az információ.